Pécs török kori építészeti emlékei

Pécs török kori építészeti emlékei

Budát 1541-ben foglalták el a törökök, ezt követően néhány évtized alatt az ország jelentős része török uralom alá került. Másfélszázados uralmuk alatt az általuk birtokolt hódoltsági terület határai szinte állandóan változtak. Az ország olyan jelentős városai, mint Székesfehérvár, Pécs, Szigetvár, valamint Szeged és Eger kerültek birtokukba. A törökök elsősorban a stratégiai fontosságú városokat és várakat vették ténylegesen is birtokukba, ahol szinte a foglalással egyidejűleg megkezdődött a muzulmán török és bosnyák lakosság betelepülése. Ennek nyomán megindult egy olyan társadalmi és gazdasági átalakulás, amely a muzulmán kultúrkörben gyökeredzett és a magyarországi előzményektől teljesen idegen volt.

Ez a balkáni közvetítéssel a hódoltsági területen kialakuló muzulmán életforma jelentős építőtevékenységgel is járt, amennyiben az új vallási és társadalmi igényekhez szükséges intézmények mellett az arra szolgáló épületeket és építményeket is létre kellett hozni. Ennek következtében épültek, a dzsámik, mecsetek, fürdők, türbék, medreszék – főiskolák – a derviskolostorok, közkutak, amelyek a török, muzulmán városok és települések legjellemzőbb vallási és polgári építményei. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a katonai – elsősorban védelmi – jellegű építőtevékenységeket sem, melyek a várak és városok állandó jellegű megerősítését és védműveinek karbantartását szolgálták. A XVI-XVII. századi írott források, valamint az e korból származó helyszínrajzok jóval több török épületről tesznek említést, illetve jelölnek, mint amennyi a jelenlegi török műemléki állományunk. Török műemlékeink száma azonban az utóbbi fél évszázad régészeti és műemléki kutatási eredményeként gyarapodott és legtöbbjük helyreállítása is elkészült.

Cikkek, érdekességek

A vallási élet legfontosabb épülete: a dzsámi

A vallási élet legfontosabb épülete a dzsámi, amelynek céljára kezdetben rendszerint a város valamely templomát alakították át, később azonban alapjaiban is új dzsámik épültek az oszmán-török építészet stílusában. A hódoltsági területen a dzsámi két alaprajzi típusa volt elterjedve, az egyik a téglalap alaprajzú egy minárés típus eltérő alaprajzú előcsarnokkal. Ennek példájaként emlíhetjük a szigetvári Szüleyman szultán dzsámit, amely a XVI. század második felében épült és előcsarnoka „L” alakú, valamint az esztergomi Uzicei Hadzsi Ibrahim dzsámiját. A másik típust a négyzet alaprajzú, egy minárés dzsámik képviselik, amelyek északnyugati homlokzatához három-boltszakaszos, kis kupolákkal fedett árkádos előcsarnok csatlakozik. Ez az alaprajzi forma volt a legelterjedtebb. Ilyen volt a ma is álló pécsi Gázi Kászim pasa dzsámi, amely a magyarországi török építészet legmonumentálisabb alkotása.

A négyzet alaprajzú, egy minárés, három boltszakaszos előcsarnokú dzsámitípus legmonumentálisabb magyarországi emléke a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, amelynek belső magassága 22 méter. A XVI. század derekán épült. Mináréja és előcsarnoka elpusztult. Eredeti bejárata az északnyugati oldalon volt, amellyel szemben – a dzsámi délkeleti falában – helyezkedik el a mihráb, az imafülke. Jelenleg a belvárosi plébániatemplom.  Az ugyancsak pécsi Jakováli Haszán pasa dzsámi – amely a XVI. század második felében épült – ma Magyarország legépebb dzsámija. Evlija Cselebi leírásából tudjuk, hogy Jakováli Hasszán pasa építtette, feltehetően a XVI. század második felében, akkor, amikor Pécs többi jelentős török épülete, közöttük Gázi Kászim pasa dzsámija is készült. Mináréja áll, előcsarnoka pedig részben helyreállított. Eredetileg a mevlevi dervisek kolostorához tartozott, ennek épületegyüttese azonban az 1686. évi visszafoglalás idején elpusztult. Egyetlen olyan dzsámi, amelynek dekoratív falfestése és feliratai nagyrészt megmaradtak.

Jakováli Hasszán dzsámija e török templomtípus hagyományos elrendezését követi. Mekkára van tájolva, tengelye tehát északnyugat-délkeleti. A négyzetes alaprajznak megfelelően tömege egyszerű, tagolatlan négyszöghasáb, amelyet alacsony, nyolcszög alakú tambur vezet át az enyhén ívelő kupolába. Északnyugati oldalához egykor négyoszlopos, kupolasorral fedett, nyitott előcsarnok csatlakozott, s mellette, a nyugati sarkon a minaret. Jelenlegi berendezésével – mely a török kormány ajándéka – imaházként is szolgál, valamint török történeti és művészeti tárgyak kiállítóhelye. A dzsámi belsejéből közelíthető meg a minaret bejárata, ahova újkeletű falépcső vezet. A faragott kövekből épített tizenkétszög alaprajzú torony 6,5 méter magas tömör lábazaton áll. amelyet finom párkány zár le. A párkány alatt vakívek sora fut. Felette csonkakúp alakú épületrész emelkedik; felső része már elválik a dzsámi falától. A tulajdonképpeni 14,5 méter magas tornyot enyhén ívelt vájatok teszik karcsúbbá, alul és felül pedig hengeres pálcákból álló sor fut körül rajta. A torony belsejéből 87 lépcsőfok visz a 22,5 méter magas körerkélyre. Az erkélyt valaha kőkorlát díszítette; vallási ünnepeken olajmécsesekkel világították meg. A minaret statikailag leromlott állapotban van, így nem látogatható. A dzsámi előtt áll 2016 óta Ibrahim Pecsevi török történetíró bronzszobra.

A régi ferences templom első írásos említése a 14. század elejéről származik. A Szigeti-kapu szomszédságába épült templom tipikus középkori, a ferencesekre jellemző, kéthajós gótikus épület volt, kelet felé néző szentéllyel. A város török kézre kerülése után, a 16. század második felében ebből a templomból is dzsámit építettek. A ferences templom helyére így került a Memi pasa dzsámija, a hozzá kapcsolódó minarettel és fürdővel. A dzsámi szépségét a török utazó, Evlija Cselebi is kiemelte, aki 1663-ban járt a városban. Evlija Cselebi török világutazó és történetíró leírásai alapján tudjuk, hogy a török kori Pécs bővelkedett vallási célú török épületekben. A valamikori dzsámik, a hozzájuk kapcsolódó iskolák (medreszék), illetve fürdők jelentős része azonban elpusztult a visszafoglaló háborúk, valamint a város 18. századi újjáépítése során: 

„A Szigeti-kapun belül van Memi pasa dzsámija, mely a platonistáktól maradt nagy templom volt: egyik szögletében van egy imahely, melyet némelyek látogatnak. Memi pasa katonaságával fegyveresen jövén, ezt a templomot elfoglalta s a pincéiben ötven muszulmán gyereket talált, kik közül némelyik tudott beszélni, némelyik nem. A hitharcosok ezt a helyet elfoglalván Memi pasa nevére és Fethia névre dzsámivá tették. E dzsámiban a gyönyörtől az embernek a kimenetel eszében sem jut; egészen ólomtetejű, háremes, minaretes régi imahely ez. (Ford.: Karácson Imre)”

Gázi Kászim pasa dzsámi

A pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, hétköznapi nevén belvárosi templom (vagy egyszerűen csak „pécsi dzsámi”) a magyarországi török-iszlám építészet legmonumentálisabb alkotása, Pécs egyik jelképe, Európa legészakibb épségben maradt dzsámija, amely ma római katolikus templomként működik. Helyén eredetileg is keresztény templom állt, amelyet Gázi Kászim budai pasa építtetett át dzsámivá az 1560-as években. Eredeti mérete hosszában és szélességében száz lépés. Látogatható. Szentmisét rendszeresen tartanak.

A török fürdők

A magyarországi török fürdők valamennyi típusát megtaláljuk a magyar emlékanyagban. A két, alapvetően rendszerében különböző gőz- és termálfürdő – a hamam és az ilidzsa – mellett itt is voltak ikerfürdők. A gőzfürdők kivétel nélkül elpusztultak, de az újabb feltárások eredményeként ma már közülük néhány részben rekonstruált formában gyarapítja a korszak emlékanyagát. Az egri Valide szultán fürdő, amely a XVII. század legelején épült, alaprajzában a kasszikus alaprajzi típust őrzi. A pécsi Memi pasa fürdő, a XVI. századderekán épült – előcsarnoka, valamint a fürdő tepidariuma és caldariuma rekonstruálható volt és ma szabadtéri múzeumként látható. E fürdőtípusnál a caldariumban medence nincs, annak helyét a masszírozópad a „gőbek tasi” foglalja el. Előcsarnokában csorgókút van, amely minden típus előcsarnokának jellemzője.

A törökök a korábban ott álló ferences rendi templom kolostort átépítve alakították ki a fürdőt. A műemléken álló tábla szerint a fürdőt a 16. évszázad harmadik negyedében emelték. A 17. század közepén Evlija Cselebi török világutazó és történetíró három fürdőt említett meg pécsi látogatása alkalmával: Memi pasa, Ferhád pasa és Kászim pasa fürdőjét. A Memi pasa fürdőjéről ezt írta: “Memi pasa dzsámija közelében van Memi pasa fürdője, kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek…” Memi pasa fürdője (Memi Pasa Hamam fürdő) Pécs öt nevezetes török kori építményei közé tartozik, amelyet töredékes állapotban állítottak helyre. A szabadon látogatható maradványok a mai Ferencesek utcája végén álló Ferences templom mellett találhatók. A török korban a fürdő mellett valószínűleg Memi pasa dzsámija, medreszéje, valamint Szolimán aga lakóházai is itt álltak. A fürdő padlója alatt volt a fűtőrendszer, amellyel a helyiségeket és vizet melegítették. Az előcsarnokban díszes csorgókút, a falak mellett méretes ülőpadok voltak. Az előcsarnok utáni keskeny helyiségben faragott díszítésű falikút, mosdómedence, ülő- és pihenőpad volt. Az ezt követő, nagyobb teremben pihenőpadok voltak, a bejárat mellett pedig egy nyolcszögű köldök kő, amelyet masszírozásra használtak. A kupolás épületbe hatszögű nyílásokon keresztül jutott be a természetes fény. Ezek nagy része rekonstruált formában ma is látható.

Memi pasa fürdője

A törökök a korábban ott álló ferences rendi templom kolostort átépítve alakították ki a fürdőt. A műemléken álló tábla szerint a fürdőt a 16. évszázad harmadik negyedében emelték. A 17. század közepén Evlija Cselebi török világutazó és történetíró három fürdőt említett meg pécsi látogatása alkalmával: Memi pasa, Ferhád pasa és Kászim pasa fürdőjét. A Memi pasa fürdőjéről ezt írta: “Memi pasa dzsámija közelében van Memi pasa fürdője, kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek…” Memi pasa fürdője (Memi Pasa Hamam fürdő) Pécs öt nevezetes török kori építményei közé tartozik, amelyet töredékes állapotban állítottak helyre. A szabadon látogatható maradványok a mai Ferencesek utcája végén álló Ferences templom mellett találhatók.

A török sírépítmények: Türbék

A magyarországi török emlékek, egy számban igen szerény, de jelentőségében figyelemreméltó csoportját a sírépítmények – a türbék – képezik. Ezeknek száma a források szerint jóval több volt a ma is állóknál, melyek egyike a budai Gül Baba türbe ma is török, de általában muzulmán zarándokhely is. A másik Pécsett az Idrisz Baba türbéje. Mindkettő nyolcszög alaprajzú, dobnélküli kupolával fedett építmény. Gül Baba türbéje 1543-48 között épült, Idrisz Babáé XVI. század végi alkotás. A magyarországi török építészeti emlékek részben a visszafoglalás harcai során pusztultak el, vagy az azt követő századok folyamán. Mivel a gyér számban visszamaradt muzulmán lakosság is katolizált, így megszűnt a társadalmi és a vallási igény ezen épületek további fenntartására. Megmaradt török műemlékeink az oszmán-török építészet kisugárzásának legészakibb európai emlékei.

Idrisz Baba türbéje a pécsi Rókusdombon található muszlim síremlék. A pécsi Gyermekkórház kertjében található, hétköznap délelőtti órákban látogatható. A türbe körül, a Rókus-domb déli lejtőjén a török hódoltság idején török temető volt. Az 1591-ben épített terméskő anyagú sírboltot kupolával fedték le. A szúfi tanokat követve az alapja nyolcszögletű. A bejárat a Mekkával ellentétes oldalon van. Oldalfalaiban a szamárhátíves ablakok fölött kör alakú felülvilágítók vannak. Ajtónyílását csúcsíves záródású gótikus kőkeret szegélyezi, amely a jelenleg fülkeszerűen elfalazott eredeti bejárattól jobbra helyezkedik el. A kupola fedését ólomborítással vagy cseréppel oldották meg a török időkben, ezt mára felváltotta az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló zsindelyfedés. Az épület homlokzata eredeti, vakolatlan kőarchitektúrájával a hazai török építészet egyik becses alkotása.

1693-ban a jezsuiták a pestiskórház kápolnájává alakították át és Szent Rókusról, a pestisesek védőszentjéről nevezték el (a domb is ennek nyomán kapta a ma is használatos nevét). Később lőporraktárként funkcionált. 1912-ben újították fel, melynek során részben fel is tárták. Mai alakját 1961-ben nyerte el. Ekkor alakították vissza türbévé, miután felnyitották Idrisz baba sziklába vájt sírhelyét és megtalálták benne a Mekka felé fordított csontvázát. A benne található berendezéseket mind Törökország adományozta. Idrisz Baba egy 16. századi muszlim veli, azaz szent életű ember, Allah közeli barátja volt. Idrisz Baba származása ismeretlen, ám az oszmán-kori veli többségéhez hasonlóan feltételezhetően ő is a Balkánról költözhetett magyar földre. Messze földön híres gyógyító volt. Közbenjáróként tartották számon, ezért sírjához azóta is járnak a muszlimok, az ilyen kegyes sírlátogatást az iszlám zijarahnak (törökösen: ziyaret) hívja. Baráti kapcsolatokat ápolt Telli Haszan boszniai pasával. Az 1961-es ásatáskor megtalálták hamvait.

jhdr

Idrisz Baba kútja

Idrisz Baba kútja (más nevei: Kerjela, Szent Rókus-kút) egy pécsi török kori kút, amely a Rókusdomb oldalában található. A török korban e területen helyezkedett el a muszlim temető, ahol Idrisz Baba türbéje is található. A forrás a hódoltság idején összekapcsolódott a csodatevő szent emberként elismert Idrisz Baba tiszteletével: rituális mosdóként is funkcionált. (Mint ahogy minden muszlim imahely előtt található egy kút tisztálkodás céljából).

A török kiűzése után a Rókusdombon pestiskórházat alakítottak ki, így a domb és a forrás is a pestisesek védőszentjéről, Szent Rókusról lett elnevezve. A forrás spirituális jelentősége megmaradt, kisebb búcsújáróhellyé vált, erről a mellette kialakuló Kis Gyűd utca neve is tanúskodik. A forrás mellett ma is álló szentképtartó a XVIII. században épülhetett. A tizenkilencedik századtól a Rókusdomb környéke fokozatosan beépült, a szőlőket felváltották a házak, ipari létesítmények (Sörgyár), állami intézmények. 1965-ben átvágták a kutat tápláló forrást, így a kút és a felette folyó kisebb patak kiszáradt, vizük a föld alatt folyt tovább. Az 1970-es években a Kisgyűdi utcát is felszámolták, nyomai azonban máig fellelhetőek. A sokáig elhanyagolt kutat 2014-ben a török kormány anyagi segítségével felújították, egy új, törökös foglalatot kialakítva. A forrás környezete is megújult. A kút vízellátását azonban továbbra sem sikerült megoldani, így eredeti funkcióját nem tudja betölteni.

Szent Ágoston-templom

A templomot a törökök lebontották, és köveiből a közelben dzsámi vagy mecset épült, melynek szamárhátíves ablakai részben ma is láthatóak a déli falban. 1999-ben, a templom körüli tér rendezésekor, majd 2009-ben, az Európa Kulturális Fővárosa-projekt keretében ásatásokat végeztek, melyből többek között kiderült, hogy a területen a 12. században temető volt található. Az ásatások a jelenlegi templomtól keletre feltárták a középkori Szent Miklós-templomot. A templom feltehetően az 1130-as években épült, melyet az Ágoston-rendi szerzetesek a 13. században kaptak meg. Ezt a templomot a 14. században lebontották és helyére új, gótikus stílusú templomot építettek síkmennyezetes hajóval, boltozott kórussal. A templom magassága 30 láb (11,4 m) volt. Később az északi oldalon megépült a kolostor zárt udvarral és kerengővel, az udvarban kúttal. Feltehetően itt működött a rend főiskolája. A törökök a város eleste után eleinte mecsetként használták, majd 1620 után lebontották. Köveiből épült az a mecset, amiből később a mai Szent Ágoston-templomot építették.

A rendház a mai plébánia területén épült, a templomot a dzsámi maradványaiból építették. A templom 1750-ben leégett. 1912-ben alakították át eklektikus stílusúvá. A templom egyhajós, oltára a 18. századból származik, festményei nagyrészt az 1930-as években készültek (Gebauer Ernő, Gádor Emil, Szelle Stefán Henrik által). A templomnak 1889-ből származó Angster-orgonája van. A 28 méteres templomtoronyban 3 harang van, a nagyharang 1828-ban, a közép- és lélekharang 1929-ben készült. 2004 szeptembere óta a templom toronyórája bányászritmusra íródott zenés játékot ad.

Forrás:
GERŐ Győző: Török építészet Magyarországon In.: A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)
Rados Jenő: Magyar építészettörténet (p. 161-168) – 1961. Bp. Műszaki K.
Szerk. Fülep L.: A magyarországi művészet története (p. 371-372) – Bp.1961. Képzőmúv. Alap K. – Kossuth Ny. 
Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája – Gondolat K. Bp. 1981. 
Francis RobinsonAz iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996.
H. Stierlin. Türkei – Architektur von Seldschuken bis Osmanen – Taschen Weltarchitektur 
H. Stierlin: Iszlám művészet és építészet – Bp. Alexandra K. 
Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye – Pécs, 1963
SUDÁR BALÁZS: Imahelyek, kolostorok, sírkápolnák (História 2003/01)
Cselebi, Evlia: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai (1904-1908)

Back to Top