Dzsámik, mecsetek, fürdők, türbék, medreszék
Pécs török kori építészeti emlékei
Galuska Tünde
Budát 1541-ben foglalták el a törökök, ezt követően néhány évtized alatt az ország jelentős része török uralom alá került. Másfélszázados uralmuk alatt az általuk birtokolt hódoltsági terület határai szinte állandóan változtak. Az ország olyan jelentős városai, mint Székesfehérvár, Pécs, Szigetvár, valamint Szeged és Eger kerültek birtokukba. A törökök elsősorban a stratégiai fontosságú városokat és várakat vették ténylegesen is birtokukba, ahol szinte a foglalással egyidejűleg megkezdődött a muzulmán török és bosnyák lakosság betelepülése. Ennek nyomán megindult egy olyan társadalmi és gazdasági átalakulás, amely a muzulmán kultúrkörben gyökeredzett és a magyarországi előzményektől teljesen idegen volt. Ez a balkáni közvetítéssel a hódoltsági területen kialakuló muzulmán életforma jelentős építőtevékenységgel is járt, amennyiben az új vallási és társadalmi igényekhez szükséges intézmények mellett az arra szolgáló épületeket és építményeket is létre kellett hozni. Ennek következtében épültek, a dzsámik, mecsetek, fürdők, türbék, medreszék – főiskolák – a derviskolostorok, közkutak, amelyek a török, muzulmán városok és települések legjellemzőbb vallási és polgári építményei. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a katonai – elsősorban védelmi – jellegű építőtevékenységeket sem, melyek a várak és városok állandó jellegű megerősítését és védműveinek karbantartását szolgálták. A XVI-XVII. századi írott források, valamint az e korból származó helyszínrajzok jóval több török épületről tesznek említést, illetve jelölnek, mint amennyi a jelenlegi török műemléki állományunk. Török műemlékeink száma azonban az utóbbi fél évszázad régészeti és műemléki kutatási eredményeként gyarapodott és legtöbbjük helyreállítása is elkészült.
A vallási élet legfontosabb épülete: a dzsámi
A vallási élet legfontosabb épülete a dzsámi, amelynek céljára kezdetben rendszerint a város valamely templomát alakították át, később azonban alapjaiban is új dzsámik épültek az oszmán-török építészet stílusában. A hódoltsági területen a dzsámi két alaprajzi típusa volt elterjedve, az egyik a téglalap alaprajzú egy minárés típus eltérő alaprajzú előcsarnokkal. Ennek példájaként emlíhetjük a szigetvári Szüleyman szultán dzsámit, amely a XVI. század második felében épült és előcsarnoka „L” alakú, valamint az esztergomi Uzicei Hadzsi Ibrahim dzsámiját. A másik típust a négyzet alaprajzú, egy minárés dzsámik képviselik, amelyek északnyugati homlokzatához három-boltszakaszos, kis kupolákkal fedett árkádos előcsarnok csatlakozik. Ez az alaprajzi forma volt a legelterjedtebb. Ilyen volt a ma is álló pécsi Gázi Kászim pasa dzsámi, amely a magyarországi török építészet legmonumentálisabb alkotása.
A négyzet alaprajzú, egy minárés, három boltszakaszos előcsarnokú dzsámitípus legmonumentálisabb magyarországi emléke a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, amelynek belső magassága 22 méter. A XVI. század derekán épült. Mináréja és előcsarnoka elpusztult. Eredeti bejárata az északnyugati oldalon volt, amellyel szemben – a dzsámi délkeleti falában – helyezkedik el a mihráb, az imafülke. Jelenleg a belvárosi plébániatemplom. Az ugyancsak pécsi Jakováli Haszán pasa dzsámi – amely a XVI. század második felében épült – ma Magyarország legépebb dzsámija. Evlija Cselebi leírásából tudjuk, hogy Jakováli Hasszán pasa építtette, feltehetően a XVI. század második felében, akkor, amikor Pécs többi jelentős török épülete, közöttük Gázi Kászim pasa dzsámija is készült. Mináréja áll, előcsarnoka pedig részben helyreállított. Eredetileg a mevlevi dervisek kolostorához tartozott, ennek épületegyüttese azonban az 1686. évi visszafoglalás idején elpusztult. Egyetlen olyan dzsámi, amelynek dekoratív falfestése és feliratai nagyrészt megmaradtak.
Jakováli Hasszán dzsámija e török templomtípus hagyományos elrendezését követi. Mekkára van tájolva, tengelye tehát északnyugat-délkeleti. A négyzetes alaprajznak megfelelően tömege egyszerű, tagolatlan négyszöghasáb, amelyet alacsony, nyolcszög alakú tambur vezet át az enyhén ívelő kupolába. Északnyugati oldalához egykor négyoszlopos, kupolasorral fedett, nyitott előcsarnok csatlakozott, s mellette, a nyugati sarkon a minaret. Jelenlegi berendezésével – mely a török kormány ajándéka – imaházként is szolgál, valamint török történeti és művészeti tárgyak kiállítóhelye. A dzsámi belsejéből közelíthető meg a minaret bejárata, ahova újkeletű falépcső vezet. A faragott kövekből épített tizenkétszög alaprajzú torony 6,5 méter magas tömör lábazaton áll. amelyet finom párkány zár le. A párkány alatt vakívek sora fut. Felette csonkakúp alakú épületrész emelkedik; felső része már elválik a dzsámi falától. A tulajdonképpeni 14,5 méter magas tornyot enyhén ívelt vájatok teszik karcsúbbá, alul és felül pedig hengeres pálcákból álló sor fut körül rajta. A torony belsejéből 87 lépcsőfok visz a 22,5 méter magas körerkélyre. Az erkélyt valaha kőkorlát díszítette; vallási ünnepeken olajmécsesekkel világították meg. A minaret statikailag leromlott állapotban van, így nem látogatható. A dzsámi előtt áll 2016 óta Ibrahim Pecsevi török történetíró bronzszobra.
A régi ferences templom első írásos említése a 14. század elejéről származik. A Szigeti-kapu szomszédságába épült templom tipikus középkori, a ferencesekre jellemző, kéthajós gótikus épület volt, kelet felé néző szentéllyel. A város török kézre kerülése után, a 16. század második felében ebből a templomból is dzsámit építettek. A ferences templom helyére így került a Memi pasa dzsámija, a hozzá kapcsolódó minarettel és fürdővel. A dzsámi szépségét a török utazó, Evlija Cselebi is kiemelte, aki 1663-ban járt a városban. Evlija Cselebi török világutazó és történetíró leírásai alapján tudjuk, hogy a török kori Pécs bővelkedett vallási célú török épületekben. A valamikori dzsámik, a hozzájuk kapcsolódó iskolák (medreszék), illetve fürdők jelentős része azonban elpusztult a visszafoglaló háborúk, valamint a város 18. századi újjáépítése során:
„A Szigeti-kapun belül van Memi pasa dzsámija, mely a platonistáktól maradt nagy templom volt: egyik szögletében van egy imahely, melyet némelyek látogatnak. Memi pasa katonaságával fegyveresen jövén, ezt a templomot elfoglalta s a pincéiben ötven muszulmán gyereket talált, kik közül némelyik tudott beszélni, némelyik nem. A hitharcosok ezt a helyet elfoglalván Memi pasa nevére és Fethia névre dzsámivá tették. E dzsámiban a gyönyörtől az embernek a kimenetel eszében sem jut; egészen ólomtetejű, háremes, minaretes régi imahely ez. (Ford.: Karácson Imre)”
Gázi Kászim pasa dzsámi
A pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, hétköznapi nevén belvárosi templom (vagy egyszerűen csak „pécsi dzsámi”) a magyarországi török-iszlám építészet legmonumentálisabb alkotása, Pécs egyik jelképe, Európa legészakibb épségben maradt dzsámija, amely ma római katolikus templomként működik. Helyén eredetileg is keresztény templom állt, amelyet Gázi Kászim budai pasa építtetett át dzsámivá az 1560-as években. Eredeti mérete hosszában és szélességében száz lépés. Látogatható. Szentmisét rendszeresen tartanak.
A török fürdők
A magyarországi török fürdők valamennyi típusát megtaláljuk a magyar emlékanyagban. A két, alapvetően rendszerében különböző gőz- és termálfürdő – a hamam és az ilidzsa – mellett itt is voltak ikerfürdők. A gőzfürdők kivétel nélkül elpusztultak, de az újabb feltárások eredményeként ma már közülük néhány részben rekonstruált formában gyarapítja a korszak emlékanyagát. Az egri Valide szultán fürdő, amely a XVII. század legelején épült, alaprajzában a kasszikus alaprajzi típust őrzi. A pécsi Memi pasa fürdő, a XVI. századderekán épült – előcsarnoka, valamint a fürdő tepidariuma és caldariuma rekonstruálható volt és ma szabadtéri múzeumként látható. E fürdőtípusnál a caldariumban medence nincs, annak helyét a masszírozópad a „gőbek tasi” foglalja el. Előcsarnokában csorgókút van, amely minden típus előcsarnokának jellemzője.
A törökök a korábban ott álló ferences rendi templom kolostort átépítve alakították ki a fürdőt. A műemléken álló tábla szerint a fürdőt a 16. évszázad harmadik negyedében emelték. A 17. század közepén Evlija Cselebi török világutazó és történetíró három fürdőt említett meg pécsi látogatása alkalmával: Memi pasa, Ferhád pasa és Kászim pasa fürdőjét. A Memi pasa fürdőjéről ezt írta: „Memi pasa dzsámija közelében van Memi pasa fürdője, kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek…” Memi pasa fürdője (Memi Pasa Hamam fürdő) Pécs öt nevezetes török kori építményei közé tartozik, amelyet töredékes állapotban állítottak helyre. A szabadon látogatható maradványok a mai Ferencesek utcája végén álló Ferences templom mellett találhatók. A török korban a fürdő mellett valószínűleg Memi pasa dzsámija, medreszéje, valamint Szolimán aga lakóházai is itt álltak. A fürdő padlója alatt volt a fűtőrendszer, amellyel a helyiségeket és vizet melegítették. Az előcsarnokban díszes csorgókút, a falak mellett méretes ülőpadok voltak. Az előcsarnok utáni keskeny helyiségben faragott díszítésű falikút, mosdómedence, ülő- és pihenőpad volt. Az ezt követő, nagyobb teremben pihenőpadok voltak, a bejárat mellett pedig egy nyolcszögű köldök kő, amelyet masszírozásra használtak. A kupolás épületbe hatszögű nyílásokon keresztül jutott be a természetes fény. Ezek nagy része rekonstruált formában ma is látható.
Memi pasa fürdője
A törökök a korábban ott álló ferences rendi templom kolostort átépítve alakították ki a fürdőt. A műemléken álló tábla szerint a fürdőt a 16. évszázad harmadik negyedében emelték. A 17. század közepén Evlija Cselebi török világutazó és történetíró három fürdőt említett meg pécsi látogatása alkalmával: Memi pasa, Ferhád pasa és Kászim pasa fürdőjét. A Memi pasa fürdőjéről ezt írta: „Memi pasa dzsámija közelében van Memi pasa fürdője, kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek…” Memi pasa fürdője (Memi Pasa Hamam fürdő) Pécs öt nevezetes török kori építményei közé tartozik, amelyet töredékes állapotban állítottak helyre. A szabadon látogatható maradványok a mai Ferencesek utcája végén álló Ferences templom mellett találhatók.
A török sírépítmények: Türbék
A 14. században épült vagy átépített templomok köré az építéssel együtt, vagy a 15. század első feléig vontak általában a domborzatot követő lőréses körítő falakat, melyekhez alkalmanként a kaput óvó védművek mellett erős harang-, ill. őrtorony is csatlakozott (Debrecen, Neszmély, Sárospatak stb.). A templomok erődítéséhez mintát tehát továbbra is a várépítészet hagyományai és szokásai szolgáltattak. Ezek a fallal, toronnyal, esetleg árokkal megerősített templomok azonban csak kisebb összecsapásokban, földesúri hatalmaskodásokban nyújthattak átmenetileg védelmet. A 15. század közepéig az ország egész területén gomba módra szaporodó templomerődítések kapcsolatba hozhatók új, gótikus templomok emelésével, ill. a korábban emelt egyházi épületeknek a kor divatja szerinti átépítésével. Sokszög záródású szentélyeket alakítanak ki, beboltozzák az épületeket, majd kívülről támpillérekkel erősítik meg azokat. Általában a templomok mellé építve találjuk meg a különálló harangtornyot, s az együttest leggyakrabban tornyokkal megerősített lőréses fal veszi körbe. Ez a nagy építkezési hullám azonban az ország gazdasági megerősödésének is ékes bizonyítéka. Az anyagi erőhöz sajátos ösztönző tényezőként kapcsolódhatott a korszakban már általánosan ismert török veszély.
Más a helyzet a 15. század második felétől a 16. század első feléig erődített templomokkal. Esetükben egyaránt találkozunk szabályos és szabálytalan alaprajzú védőfalakkal. Általában a lőréses, gyakran gyilokjáróval is ellátott körítőfal sarkain, töréspontjain és a kapuk védelmére helyezték el a kerek vagy szegletes tornyokat, amelyekkel biztosították a teljes falszakaszt, azaz az épületegyüttes védelmét. Ezekhez az erődítésekhez szinte mindig csatlakozott egy nagy méretű árok, mint kiegészítő védrnű. Az e korszakban erődített templomok a Kárpát-medence egész középső területén előfordulnak, így feltétlenül részét képezték a török támadások ellen kiépülő várrendszernek. Ha jól megvizsgáljuk azonban a templomerődítések falainak, tornyainak méretét (átlag 100 cm-es falvastagság, 250—400 cm-es falmagasság, 12—15 m-es toronymagasság stb.), nyomban látható, hogy azok nem felelnek meg a várépítészet követelményeinek, sokkal gyengébbek. Tehát a templomok erődítésekor nem várakat akartak és tudtak anyagi erejüknél fogva létrehozni az építtetők, hanem a várak funkcióját ideiglenesen betöltő kisebb erősségeket. A 16. század közepe táján — a várépítészetben ekkorra már általánosan bevett gyakorlat alapján — találkozunk az erődített templomok sánccal, palánkkal való megerősítésének szokásával is. Ilyeneket ismerünk Fonyód mellett Őriszentpéterről, valamint Mórichelyről, Pannonhalmáról és Telkibányáról.
Idrisz Baba kútja
Idrisz Baba kútja (más nevei: Kerjela, Szent Rókus-kút) egy pécsi török kori kút, amely a Rókusdomb oldalában található. A török korban e területen helyezkedett el a muszlim temető, ahol Idrisz Baba türbéje is található. A forrás a hódoltság idején összekapcsolódott a csodatevő szent emberként elismert Idrisz Baba tiszteletével: rituális mosdóként is funkcionált. (Mint ahogy minden muszlim imahely előtt található egy kút tisztálkodás céljából).
A török kiűzése után a Rókusdombon pestiskórházat alakítottak ki, így a domb és a forrás is a pestisesek védőszentjéről, Szent Rókusról lett elnevezve. A forrás spirituális jelentősége megmaradt, kisebb búcsújáróhellyé vált, erről a mellette kialakuló Kis Gyűd utca neve is tanúskodik. A forrás mellett ma is álló szentképtartó a XVIII. században épülhetett. A tizenkilencedik századtól a Rókusdomb környéke fokozatosan beépült, a szőlőket felváltották a házak, ipari létesítmények (Sörgyár), állami intézmények. 1965-ben átvágták a kutat tápláló forrást, így a kút és a felette folyó kisebb patak kiszáradt, vizük a föld alatt folyt tovább. Az 1970-es években a Kisgyűdi utcát is felszámolták, nyomai azonban máig fellelhetőek. A sokáig elhanyagolt kutat 2014-ben a török kormány anyagi segítségével felújították, egy új, törökös foglalatot kialakítva. A forrás környezete is megújult. A kút vízellátását azonban továbbra sem sikerült megoldani, így eredeti funkcióját nem tudja betölteni.
Szent Ágoston-templom
A templomot a törökök lebontották, és köveiből a közelben dzsámi vagy mecset épült, melynek szamárhátíves ablakai részben ma is láthatóak a déli falban. 1999-ben, a templom körüli tér rendezésekor, majd 2009-ben, az Európa Kulturális Fővárosa-projekt keretében ásatásokat végeztek, melyből többek között kiderült, hogy a területen a 12. században temető volt található. Az ásatások a jelenlegi templomtól keletre feltárták a középkori Szent Miklós-templomot. A templom feltehetően az 1130-as években épült, melyet az Ágoston-rendi szerzetesek a 13. században kaptak meg. Ezt a templomot a 14. században lebontották és helyére új, gótikus stílusú templomot építettek síkmennyezetes hajóval, boltozott kórussal. A templom magassága 30 láb (11,4 m) volt. Később az északi oldalon megépült a kolostor zárt udvarral és kerengővel, az udvarban kúttal. Feltehetően itt működött a rend főiskolája. A törökök a város eleste után eleinte mecsetként használták, majd 1620 után lebontották. Köveiből épült az a mecset, amiből később a mai Szent Ágoston-templomot építették.
A rendház a mai plébánia területén épült, a templomot a dzsámi maradványaiból építették. A templom 1750-ben leégett. 1912-ben alakították át eklektikus stílusúvá. A templom egyhajós, oltára a 18. századból származik, festményei nagyrészt az 1930-as években készültek (Gebauer Ernő, Gádor Emil, Szelle Stefán Henrik által). A templomnak 1889-ből származó Angster-orgonája van. A 28 méteres templomtoronyban 3 harang van, a nagyharang 1828-ban, a közép- és lélekharang 1929-ben készült. 2004 szeptembere óta a templom toronyórája bányászritmusra íródott zenés játékot ad.
Forrás:
GERŐ Győző: Török építészet Magyarországon In.: A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)
Rados Jenő: Magyar építészettörténet (p. 161-168) – 1961. Bp. Műszaki K.
Szerk. Fülep L.: A magyarországi művészet története (p. 371-372) – Bp.1961. Képzőmúv. Alap K. – Kossuth Ny.
Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája – Gondolat K. Bp. 1981.
Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996.
H. Stierlin. Türkei – Architektur von Seldschuken bis Osmanen – Taschen Weltarchitektur
H. Stierlin: Iszlám művészet és építészet – Bp. Alexandra K.
Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye – Pécs, 1963
SUDÁR BALÁZS: Imahelyek, kolostorok, sírkápolnák (História 2003/01)
Cselebi, Evlia: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai (1904-1908)