Oszkó | Szent György-templom

Oszkó nevét a vasvári káptalan vasvári birtokának – a későbbi Szentmihályfalva – szomszédjaként említik meg az 1217. évi összeírásban, ahol mint terra, azaz nagyobb földbirtok határozták meg, de sem birtokosáról, sem pedig a birtokon elhelyezkedő településről nem esik szó. A birtok neve Vzkov alakban szerepel a szövegben, amelynek korabeli ejtése ’uszkó’ vagy ’uszkou’ (a szó végén kettőshangzóval) lehetett; az Oszkó forma csak a XIV. századtól állandósult. A káptalani birtok határának leírása és az adományozás körülményeinek megemlítése azt jelzi, hogy egy korábbi, Ilii. Béla király idejében (1172-1196) kelt adománylevélre utalhat a szöveg, amely azonban nem maradt fenn. A falu írásos története így közvetve a XII. század végéig nyúlik vissza.

A falura vonatkozó következő említés 1266-ból származik, de ez sem adja meg birtokosát. 1291-től indul meg a részletesebb források sora, Oszkó ekkor már biztosan a Nádasd nemzetség birtoka. A nemzetség egyik ága – valójában inkább egy család, amelyet Oszkóinak is szokás nevezni – itt kezdte kialakítani birtokközpontját, és a nemzetség többi tagjaitól felvásárolta a birtok nagyobb részét. A családon belül keletkezett viszály – két unokatestvér halálos kimenetelű rivalizálása – miatt azonban ez az ág a XIV. század közepén kihalt, és a birtok leányágon az Egervári család kezére jutott. A későbbiekben a két birtokrész – a nemzetséghez tartozó Nádasdi család kezén lévő kisebb és az Egerváriaknak jutott nagyobb rész – szerint vált a falu két részre, Alsó- és Felsőoszkóra. Feltehetően leányági örökösödés révén szakadt ki Oszkó határából Kozmafa, és hasonló módon hosszabb ideig önálló birtokrész volt Már- kusfölde is, de ez utóbbi idővel Alsóoszkó része lett. Felsőoszkón – amelyet ekkor Hosszúoszkónak, később pedig Egyházasoszkónak is mondtak – már 1364-ben templom állt Szent György tiszteletére. A XIV. század első felében néhány jobbágytelket szerzett itt a vasvári káptalan is, Alsóoszkó pedig a XV. század elején a Nádasdi családtól – az ugyancsak a nemzetséghez tartozó – Gersei Pethők kezére került. A török idők után Alsóoszkót teljes egészében, Fel- sőoszkót pedig részben a Festetics család szerezte meg, de birtokos maradt továbbra is az Egervári család és a káptalan is. Alsó- és Felsőoszkó 1941-ben egyesült Oszkó néven.

Az írásos anyagokból tudjuk, hogy Oszkón 1353-ban már állt Szent György tiszteletére épült templom. Első ismert plébánosa Ágoston plébános, 1449-ben említik. 1758-ra a templom már szűknek bizonyult és romossá is vált, ezért részben lebontották és megmaradt tornyához új templomot építettek két oldalhajóval. Főoltára az 1800-as évek első feléből származik. 1872-ben kehlheimi padozatot, 1927-ben új orgonát kapott. 1928-ban rendezték környezetét (új bástya épült a templom elé), 1931-ben készültek el a mai padok. A műemlék jellegű épület az 1934-ben lezajlott belső festéssel nyerte el mai formáját. A templom védőszentje: Szent György, búcsújának napja: április 24. A templom belsejében a föoltár felett függ Szent György nagyméretű képe, amelyet 1794-ben készített egy soproni festő. A Mária oltár fő része azonos lehet azzal a “Boldog asszon képé”-vel, amelyről szintén 1794-ben említenek a számadókönyvek. A szentélyben található a neves barokk festő, Dorfmaister István Pietája (1792), amelyet a hagyomány szerint a Festetics család ajándékozott. A főhajó északi oldalán függ a lengyelországi Czenstochowa híres kegyképének a Fekete Madonnának másolata, amelyet 1942-ben az Oszkóban elhelyezett lengyel menekült katonák adományoztak a templomnak. A kép alatti réztábla magyar-lengyel szövege: “1942.X.4. Ezt a képet a Lengyel Korona Királynőjének a Csensztohovai Szűzanyának ajánlják fel az Oszkói templom javára Lengyel internált katonák”

Forrás:
Zágorhidi Czigány Balázs (szerk.): Vasvári káptalan – vasi települések 1217-2017 (Szombathely, 2018)
Oszkó település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. május 6.)