Rotunda
Öskü
A rotunda építésének koráról nem maradt adat, a falu története sem ismert. A település neve, középkori formájában őskő, összetett név. Második szótagja a 15. századi birtokos Újlaki Miklós által építtetett kastély emlékét őrzi, miként sok magyarországi vár, Bátorkő, Boldogkő, Detrekő, Kékkő, Sólyomkő, Szarvaskő stb. A középkori magyar nyelvben ez sziklaormon ülő várat, jelen esetben kastélyt jelzett. A név első szótagja viszont a kastély felépítése előtti falunévvel, az ös-sel azonos. Ez a névforma először a veszprémi káptalan Szent László királynak tulajdonított, a 14. század elején 1082-es évszámmal átírt birtokjegyzékében olvasható. A falut ós-nek írták 1439-ben, sőt még 1488-ban is. A nagybetűvel írt ős a régi magyar nyelvben személynév volt. Az Anonymus által feljegyzett krónikás hagyomány szerint így nevezték a honfoglalás alkalmával Veszprém megye területét megszálló Szalók nemzetség akkori fejét. A falu tehát nevében az ő emlékét őrzi. A mai Öskü a közeli és távolabbi környék településeivel együtt valóban a Szalók nemzetség nagy és összefüggő birtoktestéhez tartozott, de már a 11. század vége felé a veszprémi káptalan tulajdonában volt.
A rotunda építése a káptalan tevékenységéhez fűzhető. A hazai rotundák szakértője, Gervers Molnár Vera azt a 11. század végére helyezte. A fellelhető, rendkívül csekély adat arról sem szól, hogy a falu mikor került át a káptalantól a szomszédos Várpalotát, illetve az annak építése előtti időben a közeli Bátorkő várát birtokló Újlaki ősökhöz. Bátorkőt – amely eredetileg szintén a Szalók nemzetség területén helyezkedett el – 1350-ben kapta meg I. Lajos királytól a család hatalmát megalapozó Kont Miklós, a későbbi nádor. Az ezt követő években a mai Várpalota környékén új uradalmat alakított ki. 1356-ban vette örök bérletbe a káptalan ős melletti Lovas pusztáját. Valószínűleg ebben az időben és ugyanígy került családja birtokába ős falu is, ahol dédunokája, Újlaki Miklós macsói bán és erdélyi vajda, Hunyadi János fegyvertársa és politikai ellenfele, később Mátyás király jóvoltából Bosznia uralkodója építtette 1440 körül azt a castellumot, amelyről a falu mai Öskü nevét kapta.
A Mohács utáni évtizedekben a falu és kastélya egyaránt elpusztult. A castellumot már 1539-ben pusztaként említik. Ösküt a 17. század közepétől birtokos Zichyek telepítették újjá a század második felében, de 1681-ben a fehérvári törökök támadása elnéptelenítette. 1686 után Svábföldről hoztak telepeseket, azokat azonban a kurucok kergették el 1705 körül. 1718-től telepítették újra a Zichyek, Besztercebánya környékéről behívott szlovákokkal. A faluban ma is az ő utódaik élnek. A kerek templom helyreállítását a 18. század első éveiben kezdték meg. Ifjabb Zichy István 1700 tavaszán kötött szerződést a fehérvári Georg Heller ácsmesterrel, az „Eskü”-ben levő, romjaiból újjáépített kápolna olasz tetővel történő lefedésére, a bemutatott terv alapján . A szerződésben szereplő „wällische Hauben” kupola formájú tetőt jelez. Építéséhez 1702 őszén Veszprémben vásárolták meg a szükséges szeget, 1703 elején pedig a deszkát és a zsindelyt, az utóbbit Komáromban. Az ösküi templom ma látható tetőformája tehát a 18. század legelejéről származik, annak első példányát valószínűleg 1703-ban építették meg. A falunak ekkor már volt papja, akit név nélkül ugyanebben az évben említenek.
Egy 1725-ből származó szerződés szerint a templomba tervezett oltár készítését Milner asztalos vállalta, aki ekkor késztette a szintén a Zichyek által újjáépített somlószőlősi templom oltárát. A templom 18. századi állapotáról a Padányi Bíró Márton veszprémi püspök által 1747-ben végzett egyházlátogatás jegyzőkönyve tudósít. Aszerint a kőből épült, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt kerek templom zsindellyel fedett tetején kis harangtorony emelkedett, egy haranggal. A harangtornyot még az 1846-ban felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv is említi. Feltételezhető, hogy az már az 1703-ban épített tetőnek is része volt, és elképzelhető, hogy ez adta az ötletet Ybl Miklós számára ahhoz a tervváltozathoz, amelyen a magas attikafal mögé rejtett, kupola alakú tetőn sokablakos lanterna emelkedik. A templomnak 1747-ben egyébként három oltára volt, a szentélyben a titulusnak megfelelően a Szent Kereszt, a diadalív két oldalán Szent Anna és Szent Péter-Pál oltára. Önálló Szentháromság-szobor is állt a templomban, azt 1746-ban Zichy Borbála készíttette. A diadalív északi oldalán szószék is volt, a hajó nyugati végében pedig lábakon álló fakarzat, azon orgona. Ezzel a felszereléssel szerepel a templom még a 19. század elején is.
A század második felére az akkor már több mint fél évszázados kupola alakú tető tönkremehetett, mert 1763 júliusában Joseph Kirscher veszprémi ácspallér 130 forintot vett fel az uradalomtól, elvégezve az „Osküi Szent Egyház tetejének újonnan való föl alátását”. A tető második, minden jel szerint változatlan formája tehát 1763-ban épült meg. A 19. századra a megnövekedett létszámú falunak a kisméretű, ősi templom már nem felelt meg, ezért új építését kérték a kegyúr Zichyektől, akik egyébként arra már az előző évszázad végén ígéretet tettek. Az egyházmegyei hatóság 1822ben ezügyben panasszal fordult a Helytartótanácshoz. Ezután két évtizedes vita következett, míg végre 1843-ban megkezdték a falu közepén ma is álló templom építését. Az új templomot 1848-ban szentelték fel, a kerek templom ezután már csak kápolnaként szerepelt. Az új, klasszicista templomot építtető Zichy István – aki családja utolsó férfitagja volt – 1853-ban bekövetkezett halála után a várpalotai uradalmat vejei, Waldstein János és Sztáray Albert örökölték. A kerek templomot 1878-ban rendbetetető Sztáray Antal az utóbbi fia volt. Ez az építkezés szüntette meg a hajó kupola tetejéből kiemelkedő harangtornyot és kapta a templom máig ismert alakját.
Az 1975-ben végzett megfigyelés szerint ekkor építették a sekrestyét. A hajó és a szentély falkoronáiból előkerült CWJ (Comes Waldstein Johannes) monogramos, nagyméretű téglák azt bizonyítják, hogy az építkezést a Waldstein János gróf vezetésével működő uradalom végezte. Az 1975-76-ban végzett helyreállítás feladata ennek a templomnak változatlan formában való megőrzését jelentette. Legfontosabb ténye a pusztulásnak indult tetők cseréje volt. A hajóra és a szentélyre a meglévő, az előzőekből következtethetően 1878-ban készült tetőformák kerültek vissza, azokkal azonos mérettel és szerkezettel. Csupán a sekrestyére került új fedélszék, de ott is a rekonstruálható, régi formában. Az ismertetett történeti adatok alapján ez volt az ösküi kerek templom 1703-ban épített kupolatetejének immáron negyedik változata.
A templom külsején a höbörcsös barokk vakolás került helyreállításra, fehér meszeléssel. Belseje a szükséges kisebb vakolatkiegészítésektől függetlenül, felületeiben fehérre meszelve, változatlan maradt, azonban körkörösen lerakott téglából új burkolat készült.
Forrás:
Koppány Tibor: Az ösküi kerek templom és helyreállítása In.: F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)