Ölbő | Szent Miklós püspök-templom

Első, közvetett adatunk az ölbői egyházról 1327-ből származik, amikor is Szeleste határjárásakor a települést az Egyházasölbő („Ighazas Ilbou”) névvel jelöli a forrás. Ez a megnevezés arra utal, hogy az egyházigazgatásilag ekkor a Győri Egyházmegyéhez – 1777-től az újonnan létrehozott Szombathelyi Egyházmegye sárvári esperesi kerületéhez – tartozó településnek már volt temploma és a szomszédos falvak számára vallási központ is lehetett. A templom alapításának pontos idejéről írott forrás ugyanakkor nem áll rendelkezésre. Időben következő adatunk sem magára a templomra, hanem annak papjára, illetve az általa végzett tevékenységre vonatkozik. 1450-ben Ölbő plébánosát Miklósnak hívják, aki Antal rábaközi főesperes és Antal győri vikárius utasítására a szentgyörgyi (ma: Répceszentgyörgy) és a sömjéni (ma: Rábasömjén, Sárvár városrésze) plébánossal együtt teljesíti megbízatását. 1465-ben Ölbő plébánosa már Mihály győri olvasókanonok és vikárius megbízásából jár el a sárvári és szentivánfalui (ma: Uraiújfalu) plébánosokkal közösen.

Tamás, ölbői plébános, a győri káptalani Szent Lőrinc-oltár igazgatója, akit ekkor már névvel is megjelölnek a források, 1469-ben és 1472-ben is kap megbízatást. 1469-ben a győri káptalan megbízásából intézkedik. 1472-ben Egerszegi Mihály királyi emberrel együtt bevezeti Vadkert avagy Kis zsédeny (ma: Zsédeny) birtokába a csornai konventet és Pál fráter csornai prépostot. 1475-ben az ölbői plébános, a szentgyörgyi és bői társával egyetemben Szentgyörgyi András győri kanonok és vikárius meghagyásából jár el, ami alapján joggal feltételezhetjük, hogy a környék tekintélyesebb egyházi személyiségei közé tartozhatott. 1506-ban is említik Ölbő plébánosát, akinek két jobbágya van ekkor. A 16. században a falu akkori birtokosai a Nádasdyak, a reformáció elterjedésével evangélikusokká lettek, és „akié a föld, azé a vallás is (cuius regio, eius religio)” elv alapján az egész falu áttért az új hitre. Nagyölbő első ismert evangélikus lelkészét 1596-ban Polyáni Ambrusnak hívták, nevével az „Egyesség Könyvének” (Formula Concordiae) aláírói között is találkozhatunk. Az 1601. évi dicalis összeírás alapján az ölbői prédikátor 1 forint (florenus) adót fizetett. Az iváni zsinat 1603-ban már Nagyölbőre is egyházlátogatókat küldött. 1628–1630 között Szentlőrinczi Balázs volt a lelkész, 1631-ben pedig már Dobroni Gábort avatták fel lelkipásztornak Nagyölbőre. 1633. március 11-én Kis Bertalan püspök egyházlátogatására került sor. A nagyölbői lelkészi tisztet Basilides Gábor látta el ekkor, akinek neve az 1638. évi csepregi zsinat résztvevői között is megjelenik később.

Az 1633. évi visitatio idején a lelkészséghez tartotó két leányegyházat is összeírták. Kisölbőről és az 1630-ban újonnan telepített Esztergács nevű faluról van szó, utóbbi az egyházlátogatás alkalmával csatlakozott Nagyölbőhöz és lett annak filiája. 1635-ben Philargirus Jakab került a lelkészségbe. 1641-ben Gotthard Miklóst, 1652-ben újra Dobroni Gábort találjuk itt. A földesúr, Nádasdy (III.) Ferenc (1623-1671) rekatolizációját követően a templom már 1646-ban vissza lett rendelve a katolikus egyházhoz és a falu lakói is visszatértek a régi hithez. Musay püspök a megmaradt gyülekezet ideiglenes gondozásával Szemenyei János rábabogyoszlói lelkészt bízta meg. Nagyölbő utolsó protestáns lelkészét Losy Mihály sárvári plébános és Nádasdy (III.) Ferenc várkapitánya, Lándor Péter 1660. pünkösd előtt való csütörtökjén – május 13-án – korbáccsal és puskaaggyal űzte ki a parókiából a feleségével együtt. A falu templomának Szent Miklós püspök titulusát, tudomásunk szerint, az 1633-ban készült protestáns visitatio említi először, amelyet teljes szöveggel leközöl a „Magyar protestáns egyháztörténeti adattár.” Innen tudható, többek között az is, hogy a templomnak ebben az időben van egy db aranyozott rézkelyhe, egy db török patyolat nyomtatott keszkenője és egy db ostyasütő vasa is. Kazó István főesperes 1698. január 12-én a Nagyölbői plébánián és annak filiájában, Kisölbőn tett visitatioja a plébánia javainak és jövedelmeinek ismertetése mellett az első részletes leírását adja a nagyölbői templomépületnek és a templom felszereléseinek is.

A jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a templom kelet felé néz, körülötte van a temető, amelyet fal kerít körül, a temetőfal néhány helyen romos állapotban van és javításra szorul. Kicsi fatorony van az épületen, amely a templommal együtt cseréppel fedett. A templom mennyezete fából készült és festett, a kórus szintúgy. A templom régi szószéke kőből van, az új már fából készült, ez azonban még nincs a megfelelő helyre állítva. Az ülőhelyeket alkalmasnak találták az összeírók. A templom padlózata a boltíves szentélyben téglás, máshol a föld színe képezi azt. Egy oltár van, sekrestye, keresztkút, gyóntatószék, kellően kidolgozott tabernákulum26 azonban még nincs. Ami a templom felszerelését illeti: egy oltár köve, egy rituáléja van, miseruha három és a többi egyházi ruhákból is legalább egy db van. Ezüst cibóriuma, aranyozott ezüst kelyhe egy, selyem kehelyterítő, kendő 19, három terítő a szószékre, képek, szobrok, csengő stb. A templom körüli temető mellett áll déli irányban a fából készült cseréppel fedett harangláb. A visitatio idején a nagyölbői egyháznak nincs plébánosa, ugyanúgy, ahogy az összes szomszédos településen, egészen Sopron vármegyéig nincs pap, kivéve Sárvárt és Vámoscsaládot – jegyzi meg Kazó. Hívek számáról tudjuk, hogy az anyaegyházban az összes lakos 158 fő, ebből katolikus 80, nem katolikus 10, csecsemő 68 fő volt ekkor. A kisölbői leányegyháznak minden lakosa katolikus, összesen 13 fő. A plébánia kegyura a sárvári uradalom.

Az 1758. szeptember 3-ai Batthyány-féle visitatio idején már az egész nagyölbői templomépület boltíves, csak a szószék van fából. Az épületet Nádasdy (III.) Tamás gróf még 1727-ben renováltatta, az egyházlátogatást megelőzően, 2 évvel korábban, új cseréppel fedték. A templomnak egy oltára van. Felszereléséről megjegyzik, hogy a szent edények rézből készültek, de aranyozva vannak. A templomnak két nagyobb harangja is van, miseruha négy db stb. A plébániaház fából épült, viszonylag nagy udvarral és kerttel, részben rossz állapotban. A plébániához három leányegyház tartozik ekkor: Kisölbő, Alsószeleste (ma: Szeleste) és Sömjén. Nagyölbőn a földesúr és kegyúr trakostyáni Draskovics János gróf, Kisölbőn a közbirtokos nemesség. Nagyölbő plébánosát Dugovics Jánosnak (1729–1804) hívják ekkor. Ezalatt plébániájának három templomát restaurálta és belső felszereléssel látta el. Ölbőn kétszer szenvedett nagy kárt tűzvész következtében, amelynek során a plébániaház is leégett. 1843 áprilisától 1863. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig Gaál Sándor volt a nagyölbői egyház plébánosa. Az ő idején, az 1855–1858. években, új iskolaépületet emeltek és a templom is újjáépült alapjaitól a faluban. A 19. század közepére az anyaegyház és aktuális filiái – Kisölbő, Cseres major, Teged major, Alsószeleste, Bébic major – lakosainak száma meghaladta a 800 főt. Ebből 1853-ban csak Nagyölbőn 442, a hozzá tartozó Teged majorban 18, a templom nélküli Kisölbőn 82, a faluhoz tartozó Cseres majorban négy, a két településen összesen 546 katolikust tartott nyilván a sematizmus. A plébániatemplom így már kicsinek bizonyult a falu számára, ami az akkorra már meglehetősen rossz állapotba került középkori templomépület újjáépítését szintén indokolttá tette.

A Szombathelyi Püspöki Szentszék a nagyölbői plébániatemplom roskadozó állapotáról tett jelentése kapcsán 1857 áprilisában adott utasítást Gaál Sándor plébánosnak, hogy a megnagyobbítandó vagy, ha az elkerülhetetlen, újonnan építendő templom tervét és költségvetését egy megfelelő építőmesterrel készíttesse el, azt megvizsgálás végett a szentszékre terjessze fel. A templom felépüléséig engedélyezte Gaál plébánosnak, hogy a plébánia vasárnapi istentiszteletét az alsószelestei templomban tarthassa, „s a bezárandó nagyölbői templom tornyának pitvarában a hétköznapi ájtatosság teljesíthetése végett oltárt emelhessen, és a betegek számára az oltári szentséget egyik minden ember elől elzárandó szobában, tisztességes helyen megőrizhesse.” Gaál Sándor plébános 1858. október 28-án kelt folyamodványából tudjuk, hogy 1857-ben a Cs. és K. Sárvár Kerületi Szolgabírói Hivatal felszólította a falu akkori két földesurát, egyben a plébánia kegyurait, szentgyörgyi Horváth (II.) Lászlót és Ödönt, hogy a roskadozó nagyölbői anyatemplom helyett új egyházat építtessenek. A Megyei Püspöki Hivatal is elrendelte egy új és nagyobb templom építését, amelynek költségét 3600 pengőforintban állapította meg az építőmester. A püspöki hatóság úgy döntött, hogy az összegből 3000 pengőforintot a nagyölbői templompénztár fizessen ki. A fennmaradó 600 pengőforintot, fele–fele arányban, a két egyházvédnöknek kellett állnia. Szentgyörgyi Horváth (II.) László ígéretet is tett a rá eső rész kifizetésére, ugyanakkor Gaál plébános 1858-ban a szolgabírói hivatalhoz intézett levelében aggodalmának és kételkedésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az összes ingó és ingatlan vagyonával csőd alá vont szentgyörgyi Horváth Ödön hajlandó lesze a rá háruló 300 pengőforintot önként lefizetni. Megkeresésében ezért arra kérte a hatóságot, hogy csőd vagy árvereztetés alkalmával az uraság részére befolyt összegből, lehetőség szerint, a templomépítési költséget foglalják le.

Az új templom alapkőletételére 1857. szeptember 26-én került sor. Az építési munkálatok jó része már 1858 áprilisában lezárulhatott, hiszen a szentély hátsó falába befalazott időkapszula üzenetét Gaál plébános ezzel a dátummal keltezte. A templom megáldására 1858. november 15-én Vadász Ferenc kanonok, alsólendvai főesperes kapott püspöki engedélyt. A középkori templom helyén ekkor emelt új és nagyobb épület már csak keletelt fekvésével emlékeztetett a hajdani egyházra. Gaál Sándort Stegmüller Károly követte a plébánián, aki 1863 és 1885 között volt helyben a plébános. Stegmüller idejében, 1863-ban az anyatemplom főoltárára felállított új tabernákulumot szenteltek. 1876-ban idősebb Storno Ferenc soproni festőművész dolgozott a nagyölbői plébánia számára, aki az anyatemplom szentélyét díszítő freskókat festette. A templom pécsi Angster gyár építette orgonája 1892-ben Beszinger idején készült el. Amikor 1911. szeptember 23-án Osztovics József került lelkipásztornak Ölbőre a plébániaház állagát úgy jellemezte, mint „domus desolata et derelicta … mintha már 30 éve senki se lakta volna” és a templomot, mint olyan épületet, aminek belseje gondozatlan és külsőleg is renoválásra szorul.

A régi plébánialakot a kegyúr, báró Baich Milán, 1912-ben Günsberger Jenő építési vállalata tervei alapján újjáépítette. Az építéshez 17.673 koronát adott, amihez a plébános 3000 koronát maga tett hozzá. Osztovics idején épült fel a római katolikus elemi népiskola harmadik tanterme, amit 1913. szeptember 14-én szenteltek fel, a plébánialakhoz pedig új gazdasági épület lett emelve, mindkettő Boór András építőmester tervei alapján. 1935. október 18-tól 1964-ig Kóbor István töltötte be a plébánosi tisztséget. Az ő idejében, 1936-ban történt az anyatemplom megnagyobbítása és a Gaál-féle időkapszula megtalálása. Az ölbői plébániatemplom megnagyobbítását 1936-ban Zsolnai Mihály sárvári építőmester vállalta el 11.086 pengőért. Az építési munkálatok, Grősz József püspök szóbeli engedélye alapján, május 8-án falbontással kezdődtek és az épület nagyobbítása a régi szentély lebontásával, kelet irányban 9 m 30 cm hosszúságban történt.

A szentély Szent Miklós püspököt, arkangyalokat stb. ábrázoló, idősebb Storno Ferenc festette freskói minden bizonnyal ekkor semmisülhettek meg. Május 16-án került elő az időkapszula egy, a hátsó falban négy nagy, külön erre a célra készült téglával határolt üregből. A 7 dl-es, spanyolviasszal lepecsételt, parafadugóval lezárt fehér üvegben két db fekete–sárga zsinórral lekötött, egymásba összegöngyölített papírt találtak. A négy nagy tégla közül az alap téglán „Gaál Sándor n. ö. plébános 1858 24. april.” szövegű bevésés volt olvasható, a felső téglán a kőművesek ceruzával írt neve, ez utóbbit azonban nem tartotta érdemesnek lejegyezni Kóbor plébános a historia domusba. Az iratok mellett az üvegben találtak még különféle korabeli fémpénzeket, köztük egy–egy ezüst- és aranypénzt is. 22-én érkezett meg 1167/1936. számmal a templomnagyobbítási engedély. 29-én kezdődött meg az új alap betonozása. Az előkerült iratokat, pénzérméket június 10-én helyezték vissza a templom hátsó falába egy 3 l-es üvegbe Kóbor plébános szövegezte két új irattal és újabb pénzérmékkel, papírpénzzel kiegészítve. Grősz József megyéspüspök 1936. szeptember 28-án szentelte fel a templomot.

1965-ben a plébánia tetőzetét tatarozták. 1968-ban a templomépületet külső tatarozása valósult meg és a plébániaház külsejét is kijavították, újonnan színesre meszelték. 1969-ben tovább folytatódtak a javítási munkálatok a plébánialakon. A ház az utca felől műkő burkolatot kapott, az eresz alá csatornát csináltattak. A templomban villamosították és javították az orgonát. A templombelső rendbetételére, kifestésére Vizy idején, 1977-ben került sor. Ugyanezen évben elkészült a szembenéző oltár és a két mellékoltár is, Vogl Jenő pécsi kőfaragó munkái. A plébániaházhoz új melléképületet emeltek, a régit pedig lebontották. A következő esztendőkben a templom- és a plébániaépültétben is több korszerűsítés valósult meg. 1978-ban megtörtént a templom északi felének víztelenítése, megépült a templomkerítés. 1981-ben a plébániaházba központi fűtést szereltek. 1982-ben a plébániatemplom fűtése készült el. Rátkai Imre működése alatt további modernizációs tevékenységek és felújítási munkálatok zajlottak a plébánián. Közel sem teljességgel sorolva az eredményeket, 1989-ben a plébániházban új fürdőszoba alakítottak ki, a háztető cserepezésére és a lakás egy részének kifestésére is sor került.

1989-ben megvalósult a templom főoltárának rendbehozatala, aranyozása. 1990 nyarán üvegeztetve lett a templom és a paplakon is javításokat végeztek. A plébánián befejeződött a pince szigetelése és mélyítése is. 1991-ben a templomban a négy evangélista szobrát újra festették, javították; az oltárhoz mikrofont vezettek. 1992 júniusában a kántornak lett felszerelve mikrofon hangerősítővel. 1996-ban a templom szobrai lettek teljesen kifestve, aranyozva a szószékkel együtt. 1997. január 17-én volt a gázszerelés átadása a plébánián, majd a templomban is 1 hónapon belül. 1997. augusztus 4–9-ig zajlott a templomépület, majd 11–12-ig a plébániaház cserepezése, javítása. 1998. október 10–11. társadalmi munkában renoválták a plébániaház két oldalát. 2000-ben felújították a plébániatemplom orgonáját.2001 májusában a templomba négy db csillárt vettek. 2006-ban a harangokat javították. 2012-ben a templom új cseréptetőt kapott. 2012. október 1-jével Veress András szombathelyi megyéspüspök Rátkai plébánost Egyházasrádócra helyezte át, egyúttal megszüntette a középkor óta fennálló ölbői plébániát. A falu a rábapatyi plébánia filiája lett.

Forrás:
Pup Csilla: Az ölbői római katolikus templom időkapszulája – plébániatörténeti kitekintéssel