Nagyboldogasszony-templom
Olaszliszka
Történetének legrégebbi idejében avarok lakták a vidékek, majd szláv jövevények is települtek a környékre Theszalonikiből, ők nevezték el a mogyorós cserjékről (ószláv nyelven liska = mogyorófa) a települést. Feljegyzések szerint hajdan nagyon sok mogyorócserje díszítette a község határát. A tatárjárás után 1245-ben IV. Béla királyunk a velencei tartományból olaszokat telepített Lyskára, akik a Burgundia nevű falurészen éltek. A királyi birtokot 1248-ban IV. Béla a szepesi káptalannak adományozta. 1416-ban Mátyástól vásártartási jogot nyert és városi rangra emelkedett.
A templom a XIV. században épült. Messziről szembetűnik rajta zömök, magas, armírozott tornya, melyet gótikus támpillérek támasztanak, s rajta csúcsíves ajtót és ablakokat láthatunk. A tornyon fönt körbefutó erkély van, melynek konzoljai gótikusak. A torony felső szintje múlt századi romantikus, toronysisak nélküli. Csúcsíves kapuja feletti táblán körzős címer látható, a következő felirattal: „Factum per Danielem Stenczel Eperjesiense A. D. 1634.”. Feltehetően a templom renoválására vonatkozik, ui. Básta császári vezér, amikor Petz János seregének leverésére Tokaj ellen vonult, kirabolta Olaszliszkát és a templomot is lerombolta. A templom szentélye gótikus, a nyolcszög három oldalával záródik.
A templom hajója barokk boltozatát 1634-ben kapta. Az első kupola a magyar szenteket ábrázolja, a második a Szent háromságé és a négy Evangélistáé, a harmadik Mária mennybemenetele. 1971-ben az Országos Műemlékvédő Bizottság kiemelt műemlékké nyilvánította. A katolikus egyház minden év augusztus 15-én Nagyboldogasszony tiszteletére búcsút tart.
Forrás:
Olaszliszka település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. február 26.)
VALTER Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)