Napkor | Szent István király-templom

Fekvése jellegzetesen középkori. A falu főutcája kiszélesedik, és mint szigetet, körülfogja a templomot és a mellette fekvő plébániát. Az eredeti középkori templom az idők folyamán azonban annyi toldáson ment keresztül, hogy az eredeti részek csak utánanézéssel hámozhatok ki.  Kelet felé egy 1761-ből származó barokk homlokzat és torony van. Dél felé egy olyan nagyméretű toldaléképületet csatoltak a régi templomhajóhoz, hogy a régi templom az újnál csak a kereszthajó szerepét tölti be. Ennek megfelelően az északi fal egy részét lebontva az új hajó tengelyébe egy szentélyt is építettek, és a régi sekrestyét kibővítették az új szentélyig. Kelet felé változás nem történt. A barokk-kori homlokzaton csak annyi figyelemre méltó számunkra, hogy amíg a tornyon levő, a saroktól kis távolságra levő pillérek nemélben találkoznak, addig a hajó nyugati sarkain határozott élek vannak. Ezen a homlokzaton levő lábazat a szentély lábazatának a folytatása. A hajó délkeleti sarkán egy merőlegesen elhelyezett kétosztatú, vízvezető nélküli támpillér észlelhető némileg elcsavarodva. A szentély déli oldalán egy lebontott támpillérnek a nyoma látszik a falon, ma itt van a szentély egyetlen ablaka.

A fal repedéseiből következtetve eredetileg kelet felé lehetett két keskeny, valószínűleg gótikus résablak, mint a szomszédos Oroson is volt. Ennek a régi, keleti szentélyoldalnak két sarkán átlósan elhelyezve két ugyancsak kétosztatú és vízvezető nélküli támpillér is van elhelyezve. Észak felé a régi sekrestye, mely a diadalív vonaláig folytatódott, még megvan. A sekrestyetoldáson világosan látszik a lábazat szintkülönbsége. Ilyenképpen a külső után ítélve az épület középkori jellege nehezen ismerhető fel, egész határozottan csak a szentély jelzi a középkori eredetet. A templom belseje azonban már világosan utal a középkori részletekre. Szépen felismerhető, hogy az északi és a déli falba nyílásokat vágtak, és az új szentély és az új főhajó ezek által kapcsolódik a régi templom terébe. A középkori templom méretei a szokottnál nagyobbak. A hajó szélessége a kórusnál 7,60 m, a diadalívnél 7,80 m. Hossza a karzattól számítva 12,40 m, a mostani homlokzat falától számítva 17,20 m. A jelenlegi barokk karzat megoldásában középkori. A karzat terhét viselő oszlopok folytatódnak felfelé, s a torony belső oldala ezeken nyugszik.

A falak vastagsága mindenütt pontosan 78 cm, ami arra mutat, hogy a barokk átépítéskor a régi vakolatot leverték, új vakolattal látták el a falakat, és ezért olyan egyenletesek a falak, mintha nem is középkoriak lennének. A fal tégláinak mérete 6×14—15×28—29 cm. A diadalív élszedés nélküli, igen szabályos félkörív. A szentély mostani állapotában 40 cm-rel magasabban fekszik. A padozat egy része eredeti téglákkal van kikövezve, ezek mérete egyezik a falak tégláinak előbb említett méreteivel. A hagyomány szerint alatta kripták vannak. A szentély falainak mérete különböző. Északról kiindulva az óramutató járása szerint a következő : 5,95 m, 6,15, 5,50 m és a diadalívnél pedig 6,05 m, tehát minden oldalnak más és más a mérete. A szentély mai boltozata fiókosdonga, a padláson a téglák mérete 6x15x31 cm, tehát nem középkori. Egyéb egykorú részletek : fülkék, freskónyomok nem láthatóak. Helybeli hagyomány szerint a templom legrégibb része a szentély. Hogy ezt mire alapozzák, nem tudták megmondani, és nem látunk olyan mozzanatot, mely ezt indokolttá tenné. A templom első említése 1271-ből származó oklevélben történik. Védszentje egy 1319. évi adat szerint Szent István király. Szerepel a templom a Pápai Tized jegyzékben is.

1483-ban a templomot 10 márkára értékelték, ami arra mutat, hogy téglából készült., és hogy nem volt tornya. Az építtetőt a Balogsemjén nemzetség tagjai között kell keresnünk. A Kállay levéltár már említett 1271-es oklevele szerint Ubul fia Mihály ismét adományul kapja Napkor elnéptelenedett birtokát a déli részen fekvő templommal együtt. Az első adományozás II. Endrétől származott, aki korábban Ubulnak adta a birtokot. Különbség azonban az, hogy most a templom felé eső részt is megkapta, melynek tulajdonosa, Butur rokonságával együtt a tatárjárás idején meghalt. A templom tehát a tatárjárás előtt épült, de hogy ki építtette, azt pontosan eldönteni nem lehet. Ubult akkor lehetne teljes bizonyossággal építtetőnek tekinteni, ha a családnak ez az ága Napkoron lakott volna. Meg kell jegyeznünk még, hogy az orosi templommal vannak bizonyos kapcsolatai: a hosszúkás szentély, a keleti fal két ablaka. A barokk-kori torony és a karzat szerkezete a középkori szerkesztésnek a továbbélése. A megoldás ugyanaz, mint a csarodai, illetőleg az ajaki fatornyos templomnál, vagyis hogy a torony a templomtérbe a karzat kibővítésével beleépült. Valószínűnek látszik tehát, hogy az 176l-es átépítéskor, ismerve a falusi nép konzervatívizmusát, a fából épült karzatot és a föléje emelt szerény kis fatornyocskát téglából építették újjá, és így keletkezett a mai nagyobbszabású tornyos homlokzat és belső karzat.

Forrás:
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében In.: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. – 1958 (Nyíregyháza, 1960)