Miszla | Szentháromság-templom

A település nagymúltú. A falu nevét (Myzla) 1324-ben említik először oklevelek, a középkorban a simontornyai várhoz tartozott. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, majd 1715-ben Salomvári János telepítette be újra magyar telepesekkel, katolikusokkal, reformátusokkal és evangélikusokkal. Miszlát évszázadokon keresztül olyan nemesi családok uralták, a Márffyak (szentkirályszabadjai), Kissek (nemeskéri), Inkeyek (pallini), akik országos viszonylatban is jelentős személyiségek voltak. Felvirágzását, közel három évtizedes mezővárosi rangját (1843-1886) többek között annak köszönhette, hogy földesurai kiemelten törődtek a faluval.

A templomról csupán egyetlen egykorú forrás, a pápai tizedjegyzék emlékezik meg. Újkori kútfőink közül először az 1696-os urbárium említi az elpusztult és elhagyott templomot. Az 1722-es vizitáció szerint a falu keleti végén állt a romos katolikus templom, hossza 18, szélessége 7 lépés volt. 1733-ban azt írták, hogy a régi templom romja a szentély ívével és a „hátsó” fallal majdnem teljesen áll, a szentély két oldala a sekrestyével elpusztult. A szentélyben a magyar szent királyok képei még épségben voltak. A romos épület helyett Nemeskéri Kiss Sándor emeltette 1754-ben a ma is látható templomot a település keleti részén, a Miszlai-patak déli oldalán.

1995-ben a templom hajójának északi oldalán 1 ásónyom mélyen 30-40 cm széles árkot ástak, amelynek során sok embercsont került elő. A helyszínelést végző Odor János Gábor megállapította, hogy a mai templom helyén egykor fennállt középkori templom csontkamráját és ennek 55 cm széles nyugati falát bolygatták meg. Az alapfalat kőből építették. Az osszárium léte már csak azért is érdekes, mert Miszlán kívül falazott csontkamrát Tolna megyéből mindeddig csupán Szekszárd-Palánk-Szentmiklósról ismerünk. Mivel a templom jelenleg is vakolat nélkül áll, lehetőség nyílt annak vizsgálatára, hogy a felmenő falak esetlegesen nem őriznek-e középkori részleteket. Beavatkozás nélküli terepszemlénk során ennek sem kívül, sem belül nem találtuk látható nyomát a föld felszíne felett, a templom felmenő falai a 18-19. században épültek. Elképzelhető, hogy a mai templom nem pontosan a középkori helyére, hanem attól délre épült fel; ha ez így van, akkor a középkori templom déli oldalára épült az osszárium.

Saroktelken, a mellékutca vonalán álló, nyugati homlokzati tornyos, keletelt templom, a hajónál keskenyebb, íves záródású szentéllyel, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély déli oldalán kontyolt nyeregtetős oratóriummal, északi oldalán kontyolt nyereg-tetős sekrestyével. A torony két oldalán szögletes volutákban végződő féloromzatok. A toronyaljba nyíló, kőkeretes bejárat fölött erőteljes szemöldökpárkány. A hajóban csehsüveg-, a szentélyben fiókos dongaboltozat és félkupola. A torony alatt a hajóba nyíló, falazott orgonakarzat. Az oratórium falában Nemeskéri Kiss János (†1808) és felesége, Forintosházi Forintos Jozefa (†1829) vörös márvány sírkőlapjai. Berendezés: 18. század második fele. Orgona: 1901 (Rieger Testvérek). Építtette: Nemeskéri Kiss Sándor. Felújítva: 1803, 1860. A hajó nagyobb, keleti részét a település téglából emelt, lizénás homlokzattagolású, román kori temploma alkotja, és a szentély nyugati szakasza is középkori eredetű. Az 1696-ban pusztuló és elhagyott épület csontkamráját 1995-ben az É-i fal mellett feltárták, majd visszatakarták. Ezt a templomot újították fel, maga-sították meg, illetve bővítették keleti és nyugati irányban 1754-ben. A templomkertben: késő barokk Szent Flórián-szobor, talapzatán 1810-es évszámmal; Szent Vendel-szobor, talapzatán 1913-as évszámmal.

Forrás:
Ódor János Gábor–K. Németh András: Adatok Tolna megye néhány középkori templomáról (Dombóvár–Szarvasdpuszta; Kajdacs–Sárvíz-part; Miszla–r.k. templom; Ozora–r. k. templom) In.: Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Miszla település hivatalos weboldala (2023. február 24.)
Magyarország Műemlékjegyzéke – Tolna megye