Mezőnyárád | Templomrom

A község területe már több ezer éve lakott ezt támasztja alá az a bronzlelet együttes, amit 1974-ben a Kossuth úton házépítés alapozásakor került felszínre. A település nevének első megemlítését a XIII. századi forrásokban találjuk. Anonymus is feljegyzi a Nyárád vízfolyást, melynek partján a törzsek Kács településig táboroztak. A település nevének eredetére két fajta elképzelés alakult ki. Az egyik nézet szerint a település az elnevezését egy Narad nevű személy után kapta. Azonban sokkal valószínűbb az az elképzelés, hogy a falu a környékén elhaladó Nyárád folyóról lett elnevezve. Az első okleveles említés 1238-ból származik: IV. Béla által a johannitáknak adott birtokok között felsorolnak egy Narrag nevű területet. A forrásokban különböző alakokban fordul elő a település megnevezése, találunk Narad, Narag és Baratinarag változatot is.

A településen ma is álló templomrom szintén a XIII. századból, annak is a második feléből származik, a templom felépítéséből már nagyobb számú lakosságra lehet következtetni. 1435-ben Luxemburgi Zsigmond király Berzeviczi Pohárnok Istvánnak adományozta Nyárádot. Lévén, hogy Nyárád vámszedőhely volt, Pohárnok István a vámjövedelmeket és a malmokat is megkapta a birtokkal együtt. Ekkoriban Nyárád a cserépvári uradalomhoz tartozott, ami teljes egészében Pohárnok István tulajdona volt. A XVI. században új irányt vett a település élete, hiszen egy hadi útra esett. 1527-ben Szapolyai János és Ferdinánd király Nyárád határában lévő Fekete-tónál vívtak ütközetet, majd 1544-ben Miskolcig nyomult Mehmed budai pasa csapatai égetik fel több falu között Nyárádot is. 1596. októberében a település határában zajlott a Magyarország „második Mohácsaként” emlegetett mezőkeresztesi csata.

A III. Miksa osztrák főherceg és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem irányítása alatt álló hadak (50-60 ezer fő) a kedvezőnek tűnő helyzetüket nem tudták kihasználni és a III. Mehmed szultán vezette oszmán sereg (130-150 ezer fő) vereséget mért rájuk. A harcokban körülbelül 32-35 ezer halott maradt a csatatéren. A harci cselekmények során a település egy jelentős részét a török felégette. Ettől kezdve a pusztulás és regenerálódás ciklusai váltogatják egymást Mezőnyárádon a következő évszázadban, s lesznek olyan időszakok, amikor a falu teljesen elnéptelenedik. A XVII. század birtokosai közt megtaláljuk a Fánchyakat és Dőry Ferencet. 1687-1773 között az egri jezsuitáké volt a falu. A XVIII. század első harmadában leégett a XIII. században épített román stílusú templom, a tűzvész után 1728-ban újraépítették és a korabeli barokk stílus jegyeivel kibővítették. A jezsuita rend feloszlatása után először a kamara, majd Majthényi Károly vásárolta meg. A Majthényi család uradalmában gyors és látványos változások mentek végbe a település életében. Építkezéseik folytán a falukép átalakult. A családnak köszönhető az 1812-ben emelt templomtorony, a kastély, a vendégfogadó, a pálinkafőző és ők támogatták a különálló tanterem felépítését is. 1790-ben kaptak engedélyt a családi kripta felépítéséhez.

A falu régi barokk templomának bontását 1964-ben kezdték el, s a bontás során középkori részletek kerültek napvilágra. A feltárás tisztázta a középkori templom alaprajzát és szinteket, valamint a helyreállításhoz szükséges falalapozási mélységeket. A XIII. századra keltezhető kis falusi templom szentélye egyenes záródású volt.

Forrás:
Stefán János, Rencz Lászlóné, Lukács Istvánné, Lukács István: Helytörténeti feljegyzések Mezőnyárád község életéről
Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)