Mernye | Sarlós Boldogasszony-templom

A település neve délszláv személynévből ered magyar névadással. 1001-ben Mernyét is a pannonhalmi apátság kapta, ugyanakkor a későbbiek folyamán a fehérvári káptalan és nemesek is birtokolták. 1229-től két részre osztódott Merena et Merena inferior néven, 1385-től pedig már a Vásárosmernye elnevezéssel is találkozunk, amelynek hetivásárát hétfői napon tartották. A fehérvári káptalan 1495-ös birtokjegyzékében, illetve az 1536. évi adójegyzékben szereplő Bodogazony mernyeje formula templomának titulusára utal. A pápai tizedjegyzékben a somogyi főesperesség alá tartozott – plébánosa, János 1333-5 között évi 20 kis D-t fizetett. 1487-ben a piaccal rendelkező Vásárosmernyén Benedek volt a plébános. 1536-ban a falu egyik része (Boldogasszonymernye) templomáról kapta a nevét. A faluban a fehérvári káptalan volt birtokos.

1643-ban az andocsi jezsuita misszió licenciátus plébániája, amelynekfiliái Mocsolád és Somogyacsa. Az 1724. évi vizitáció alkalmával már piarista uradalmi központ, templomának titulusa Sarlós Boldogasszony, de még emlékeznek ősi plébániájára, illetve Kis Mernyén, a Pusztaszentegyházi-dombon egy templomrom is látszik. Mai római katolikus templomát Nádasdy fehérvári őrkanonok középkori alapokra emelte 1762-ben. 1976-ban Maróczky Erzsébet végzett műemléki kutatásokat a római katolikus templomban. A vakolatleverés során fény derült arra, hogy az épület középkori, 13-14. századi falak felhasználásával épült. A hajó déli oldalán, a párkány közelében román kori ablakok kerültek elő. A szentély délkelet-keleti oldalán hasonló ablakokat alakítottak át. A templomot 1760-ban barokkizálták. Mikor 1983-ban a római katolikus templom szentélye beszakadt, gótikus kőtöredékek, csontok, koporsómaradványok kerültek elő.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)