Megyaszó | Református templom

A terület már az őskorban is lakott volt. Innen származó leleteket még a British Museumban is őriznek. I. István idejében temploma is állt, de ezt a tatárok elpusztították (1241). Nagy Lajos király a falut 1352-ben a Czudar-családnak adományozta, valószínűleg ők építették a XIV. században a középkori, gótikus templomot sokszögű szentélyével együtt. A templom, melynek patrodniuma Szűz Mária volt, először az 1332-1335. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. Az eddigi irodalom a fennálló templom legrégibb részének számító, a tízszög négy oldalával záruló szentélyét a 15. századból származtatja. A templom 1534-ben került protestáns használatba. Megyaszó erődfallal körülvett református temploma a régi településmag közepén, közelebbről a település keleti oldalán húzódó dombsor egyik, nyugat felé előrenyúló tagján emelkedik.

A települést 1566-ban a tatár, 1599-ben, pedig török-tatár csapatok pusztították el, amikor feltehetően a temploma is rombadőlhetett. 1606-ban az elpusztított településre hajdúk telepedtek be, akik 1615,-re állították helyre a templomot. Erre utal a torony feljárójában olvasható felirat is. A nyugati homlokzat előtti tornyot 1704-ben emelték, azonban 1713-ban földrengés rongálta meg az egész épületet. A védőfal megújításáról még 1779-ben is intézkednek a fennmaradt egyházi iratok szerint. A templomban tárolták a régi szakállas puskákat is. 1901-1902-ben a roskadozó és kicsiny templomot a régi szentély és a torony kivételével elbontották, és a templom mai alakját kialakítva azt egy jelentős méretű kereszthajóval bővítették. A körítőfal nyugati oldalának 1901. évi elbontásával itt modem kerítést és a torony tengelyében díszlépcsősoros kapubejáratot alakítottak ki, illetve ekkor törtek az északi oldalon is új kaput a várfalba.

Az átépítéskor mind a templomban, mind a templom körül Szendrei János kisebb ásatást is végzett, de ez jelentősebb eredményt nem hozott. A templom körüli várfal korára vonatkozóan nincs biztos támpont, s míg Genthon széles időszakot ad meg, Hankó a 16. századra, Várady 1615-re gondol. A templomot szabálytalan négyszög alakban erődfal veszi körbe. Ennek mind a négy sarkán egy-egy igen szűk, részben a falsíkok élében álló négy- illetve ötszögű védműve (kisméretű saroktornya) volt, amelyek mára erősen romos állapotba kerültek. A feltehetően egyszintes védművek között nincs két pontosan egyforma méretű és alaprajzú. A belső méretük 1,5-2 x 2-2,5 méter között váltakozik. A hosszanti falakon lőréssor fut végig, azonban a nyílások változó méretűek és szabálytalan ritmusban helyezkednek el, sőt nem is pontosan egy síkban húzódnak.

A megyaszói református templom erődítményét először Gerecze Péter műemléki jegyzéke említi minden további részlet és hivatkozás nélkül, jóval később pedig Gerő László ír róla röviden a templomerődök között. Genthon István szerint a lőrésessarokbástyás négyszögletű kerítőfal a 16-17. századból származik. 1980-ban Szabadfalvi József foglalta össze röviden a templom történetét a korábbi irodalom alapján, utalva arra, hogy az erődítmény „huszita” eredete, illetve törökkori eredete egyaránt felmerült az eddigi irodalomban. Később Várady József ad pontosabb kormeghatározást az erődítésre, miszerint a templom 1615. évi építésének évében létesítették az erődfalat is. A település történetét 1990-ben levéltári forráskutatás alapján feldolgozó Hankó Zoltán az erődítmény építését az 1566. évi tatár támadást követően a 16. század második felére helyezi.

Forrás:
Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)