Madocsa | Református templom

A madocsai református templom tornyának alsó szintjei középkoriak. Ez az alsó néhány szint gondosan faragott, jó minőségű kváderkövekből áll. A torony egykor négyzet alaprajzú lehetett, mintegy 5, 5 m-es oldalakkal, de a református templom építésekor a hajót ívesen csatlakoztatták a toronyhoz. A torony falsíkjainak a tájolása jelentősen eltér a fő égtájaktól, a keleti falsík mintegy 22 fokkal (-22°) az északi irány felé hajlik. A lábazati vakolatréteg mintegy egy méteres leverésével a kváderkövek is megfigyelhetővé váltak. A falazat anyaga főleg fehér mészkő, de szürkés kő is sok található, sőt egy hatalmas hússzínű, a rómaik által kedvelt mészkőtömb is be van építve a nyugati oldalba. A kövek különböző méretűek. A torony falában szinte hézagmentesen illeszkednek, a hajó falában a másodlagosan beépített kövek közt már nagyobb vakolathézagok is akadnak. A torony falába az északi oldalon a református templom építésekor ajtót vágtak.

A lábazat tanúsága szerint a református templom falaihoz is felhasználták a románkori köveket. A templom környékén található felszíni formák alapján valószínű, hogy a torony a kéttornyú apátság északi tornya lehetett. A középkori templom hajója a mai templom mögötti házsor felé nyúlt. Itt a hatvanas években vízvezeték ásása során középkori sírt találtak. A toronytól északra, a mai akácos téren állhatott a falu kisebb temploma, aminek romjait még Rómer Flóris is látta a 19.sz végén. A másodlagosan beépített kövek közt a toronytól balra, közvetlenül a földfelszín felett találunk egy palmettás motívumot tartalmazót, ami stílusában a XII. századi pécsi és fehérvári építkezésekhez köthető. A faragott kő nyilvánvalóan egy befejezetlen díszítőfaragvány töredéke.

A falu korán szerepel oklevelekben, 1019-ben már a zalavári apátság birtokai közt említik. Ezt követően a Bakonybéli (1038) majd a Veszprémvölgyi (1108) apátság birtoka. Jelentőségét a vizahalászat és a dunai átkelés adta. A románkori apátsági templomot a Bikács nemzettség alapítja 1145-ben a bencés rend számára, tehát egy nagyon korai nemzetségi monostorról van szó. A templom Szt. Miklósnak volt szentelve. Jelentőségét mutatja, hogy 1225-ben a pápa a bencés rendi káptalan tartására jelöli ki. A Bikács nemzettség Károly Róbert alatt kegyvesztett lett, de egyik tagja, Fodor Miklós fia, Farkas visszakapja a jogokat Nagy Lajostól. A XIV. században a maróti hercegek a kegyurai, majd a XV. század elején Máté, machoviai herceg. 1422-ben a falu és az apátság a Paksi család birtokába kerül. Ekkor már erősen hanyatlik a kolostori élet, és a kolostor is rossz állapotba kerül. Ezen György apát kísérel meg változtatásokat, kezdeményezésére a pápa kiveszi a pécsi püspök fennhatósága alól a kolostort, és közvetlenül Esztergom alá rendeli.

Ennek ellenére a következő hírek is a kolostori élet hanyatlásáról tudósítanak.1453-ban az elveszett javak visszaszerzését kísérli meg Fóris apát, ezért újra íratja az adományleveleket. 1464-ben II.Pius pápa ismét kivonja a pécsi püspök fennhatósága alól a kolostort, és közvetlenül Esztergom alá rendeli. 1474-ből IV. Sixtus pápa a madocsai apátságot Maróthi Máté macsói bán, mint védúr ajánlatára, Gyivolai Gergely váradi presbiterkanonoknak adományozza tíz évre, hogy a György apát halála óta elhanyagolt monostor épületeit az apátság 40 aranyforintnyi jövedelméből kijavítsa. 1487-ben olasz apátot kap a kolostor Fra Zoan Antonio Cattaneo személyében, aki a királyi könyvek miniátora volt. Ezt követően a domonkos rend átveszi a kolostort a bencésektől. Az átvétel azonban csak ideiglenes lehetett, mert 1515-ben már ismét Pannonhalma alá tartozik, ekkor János nevű apátja kap értesítést a bátai apát lemondásáról. A török kiűzése után az apátságnak még tekintélyes romjai állnak. Bohus, pécsi kanok 1721-es vizitációja szerint „faragott kőből gyönyörű szép olasz stylben építve” áll még a templom, amit Tolna megye legszebb templomának tart. A templom két tornyát a pécsi székesegyházhoz tartja hasonlatosnak, és külön megemlékszik a tornyokat összekötő merész bolthajtás alakos szobrairól, és a „virágokkal cifrázott ablakművekről”.

Ez a leírás nyilván egy gótikus átépítésre is utal. A templomhoz csatlakozó kolostor romjai is álltak még ekkor. Ennek kövein állítólag „görög” feliratokat találtak, és a kövek másodlagos felhasználásúaknak tűntek. (Érdemes emlékezni rá, hogy korábbi birtokosának a veszprémvölgyi apátságnak alapító okirata még Szt. István idejéből szintén görög nyelven íródott.) A templomhoz közel egy kápolna volt, amit a reformátusok használtak. Ezt még Rómer Flóris is látta a XIX.század végén, és falképeit is megemlítette. Evangélista szimbólumokat fedezett fel a kápolnában. Az apátság pusztulását is ismerjük. Köveiből épült meg a bölcskei katolikus templom és a paplak 1796-ban. Hőke Lajos a XIX. század végén még látott Bölcskén olyan madocsai sírkövet, amin „Tótország” címerét is felismerte. A bölcskei plébánia falában látható kő viszont rómaiak, és nem középkorinak tűnik. A mai madocsai református templom 1803-06 közt épült, egy korábbi szerényebb templom helyén, ami már nyilván felhasználta az apátság romjait. A helyi hagyomány tudni vélni, hogy a középkori templom a mainál kisebb volt, a templom vége nagyjából a mai úrasztalnál volt. A templom tájolását figyelembe véve elképzelhető, hogy az egykori kolostor épületmaradványait találták meg egykor ezen a helyen.

Állítólagos madocsai faragványokat mutat be fényképen Gerevich Tibor (A román kor művészete), valamint Genthon István könyve is. (A Magyarország művészeti emlékei II.- képünkön.) Hogy ezek az igényes, szép kőfaragványok ma hol lelhetők fel, azt nem tudom. Hasonlóan ismeretlen előttem előkerülésük mikéntje is. A fényképek alapján megállapítható, hogy stílusuk alapján legalább 50 évvel későbbiek mint a lábazatba beépített palmettás kőtömb. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy a szomszédos Bölcske határában, a kömlődi út mentén, a múlt században Szele Zsigmond egy a madocsaihoz hasonló kváderkövekből épült rotundát is feltárt.

Forrás:
CsaTolna Egyesület weboldala (2023. február 24.)