Kurityán | Újházi pálos kolostor romja

Létezik egy település Magyarországon, amelynek pálos kötődése mai napig jelen van a község címerében is. Az ekék és a szőlőfürt a mezőgazdaságot, a csákány és kalapács a bányászatot, míg a címer két szélén található pálmafa levél a pálos rend középkori jelenlétét szimbolizálja. Az ország észak-keleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Kazincbarcikától északra 6 km-re fekszik ez a kicsiny település, amely a Szuha patak völgyében található: Kurityán. Bár a falu pálos kolostora kevésbé ismert, a története, templomromjának még magasan álló falai, csodálatos faragásai sokunkat elvarázsoltak már. Ám menjünk most vissza a középkorba, és ismerjük meg történetét, egészen mai napig…

Kurityán falu neve a 13. században jelent meg először az oklevelekben Koryth, Korythan, Chorichan néven. 1280-ban Pál fiai, Lukács és Miklós birtoka volt, amely Boskföldével volt határos. 1299-ben Pál fiai, akik birtokukról Kurityáninak nevezték magukat, a Nyárádból kihasított Boskföldét visszaadták Lőrinc fia, Miklós ispán fia, Miklósnak, amely birtokot elhatárolták Kurityán felől. Pál fia, Lukács még 1324-ben is a környék birtokosaként szerepelt. Perényi Imre, Zsigmond király titkos kancellárja szolgálatai jutalmául 1403-ban kapta Nyárád, Ormos, Kelecsény, továbbá a már elpusztult Tövises és Balázsháza birtokokat, amelyek a Rudabánya és Szuhogy között 1405 után újjáépített Csorbakő várának uradalmához tartoztak.

Perényi 1408-ban, Kurityán falu északkeleti határában alapította meg Keresztelő Szent János tiszteletére az Újháznak is nevezett pálos kolostort. Igaz, a kolostor Kurityán település mellett fekszik, a középkorban a hasonlóan közeli és szomszédos Nyárád faluhoz kötötték, így azt nyárádi kolostorként is emlegették. Bár az eredeti alapító okirat nem maradt fenn, egy 1420-ban keletkezett átiratból tudjuk, hogy Perényi Imre alapító gondoskodott a templom berendezéséről és felszereléséről, a kolostort nyárádi földekkel és szőlővel, egy másik szőlőnek a kilencedével, Szentpéterben szőlővel, továbbá Kurityán faluban egy harmadik szőlővel is megajándékozta.

A kolostor építkezései elhúzódtak. A fennmaradt írott források arról tanúskodnak, hogy még 10 évvel később sem volt teljesen készen a rendház, ezért Perényi Imre báró, Zsigmond titkos kancellárja 1418. március 18-án Konstanzban kérte V. Márton pápát, hogy engedélyezzen neki és feleségének gyóntatóválasztást és halála előtt teljes bűnbocsánatot, szentföldi zarándoklatra tett fogadalma megváltoztatását, az egri egyházmegyei, általa alapított Keresztelő Szent János pálos kolostort felkeresőknek pedig búcsút, a rendház befejezésének költségeire. A pápa megadta Perényinek a búcsúengedélyt. Perényi már érezhette élete végének közeledtét, hiszen nemsokára meghalt. 1418. július 25-én a néhai Perényi Imre fiai, János és István az egri káptalan előtt megállapodtak Kurityáni Imrével, hogy ő Kurityán falut átengedi nekik a kolostor számára, cserébe az abaúji Tengerfaludért és további 100 forintért. Kurityán birtokába Zsigmond király parancsára az egri káptalan iktatta be a testvéreket 1418. december 4-én.

1420. szeptember 22-én Zsigmond megerősítette a Perényi fivéreket a kurityáni birtokukban, amelyet a pálos kolostornak és az itt élő remetéknek adtak. Október 23-án, vagyis egy hónappal később a Perényi testvérek, János és István előadták, hogy atyjuk lelki üdvösségére Szent János tiszteletére egy klastromot alapítottak, és ezt egy Nyárád határából kihasított földrésszel, valamint egy Kurityán nevű faluval látták el, mely falu Nyárád faluval határos. Most az itteni remeték kérik, hogy e birtokaikat a király határoltassa meg. Az oklevélből megtudjuk, hogy a határjárás és iktatás ellentmondás nélkül végbement.

A kolostor jelentős szerepet töltött be a Perényi család életében. A csorbakői vár újjáépítője és az Újház kolostorának alapítója, Perényi Imre, és minden valószínűség szerint kisebb fia, István is ide temetkezett. Mivel Csorbakőn nem találtak várkápolnára utaló nyomokat, így elképzelhető, hogy a várúr csorbakői tartózkodása alatt az újházai pálos kolostorban nyert lelki táplálékot. Természetesen a kolostor reprezentációs célokat is szolgálhatott, amely a család fényét volt hivatott bizonyítani, továbbá az urukért imádkozó pálos szerzetesek a család tekintélyét is jelezték. Mohács után Csorbakővel együtt a nyárádi Újház kolostor is a Bebek család tulajdonába került, akik a Perényiekhez hasonlóan nagy becsben tartották azt. Bebek Imre, a korábbi prépost pálosok iránti tisztelete abból is kitűnt, hogy röviddel a vár megszerzése után, 1541-ben végrendeletében úgy rendelkezett, az újházi kolostorban temessék el, a kolostorra pedig 25 forintot, egy hordó bort, egy vágóökröt és 25 aranyat hagyott juhok vásárlására.

Az 1544-es és 1546-os dézsmajegyzék szerint Kurityán továbbra is az újházi pálosok birtokában volt, ám ezek az utolsó adatok a nyárádi kolostor életéről. Az 1554. évi adólajstromban már, mint szendrői járáshoz tartozó birtokot említették, amit a füleki pasa felégetett. A kolostor minden bizonnyal a török támadás hatására néptelenedett el, amelynek birtokait rövid ideig, valószínűleg 1567-ig még a gombaszögi rendház igazgatta. 1701-ben Kurityán a diósgyőri pálosok birtoka lett.

Az elhagyatottan, tető nélkül álló pálos kolostor az évszázadok alatt magától romba dőlt. A szerzetesek távozása után azonban lakhattak még emberek a romok között, hiszen az eredeti padló fölött, az omladék közé temetkeztek… Persze ezt már csak az 1952-től kezdődő leletmentő ásatások igazolták. Először Nagy Emese, majd 1958-ban Megay Géza folytatott itt leletmentő ásatást. 1966-ban pedig bejelentés érkezett a Borsodi Szénbányák Ormosbányai Üzemegységének főmérnökétől, hogy a terület alábányászását tervezik.

A gazdátlan romterület ugyanis a 20. században az Ormosi Bányaüzem területéhez tartozott. A rom mellett haladt el az egykori bánya kötélpályája, a tartóoszlopok beton-alapozásai a romterület közelében álltak. A romtól északra az egykori IV-es akna üzemi épületeinek a romjai voltak még az 1980-as években. Gyaníthatóan a kolostor északi traktusának egyes helyiségeit is a bányaüzem céljaira tették használhatóvá, mert Guzsik Tamás újkori építés nyomait fedezte fel ezeknél a romoknál… A kurityáni pálos kolostort Czeglédi Ilona régész tárta fel 1969-ben, amikor állagmegóvás is történt a romoknál. Czeglédi szerint a templom és kolostor elrendezése és felépítése a pálosrend szabályait követik, erős hasonlóságot mutatnak a többi középkori pálos kolostorral. Az épület az 1408. évi alapításnak megfelelően az ekkor virágzó csúcsíves, gótikus stílusban épült.

A sekrestyéből előkerült Perényi Imre vörösmárványból készült sírkőlapja, figurális címerábrázolással és gótikus minusculás felirattal. A sírkövet valószínűleg kincsvadászok dobták ide a szentélyből, ekkor törhetett darabjaira. Imre fiának, Istvánnak ugyancsak vörösmárványból faragott, feliratos, 1437-ből származó sírlapja a rudabányai mai református templom falába van beépítve, de a két sírkő valószínűleg azonos mester munkája. István sírköve is a kurityáni kolostortemplomban fekhetett és kopott meg, és csak másodlagosan helyezték el a rudabányai templomban. A boltozatvállakig fennálló magas falak az egykori templom maradványai, a kolostort ezidáig még nem sikerült feltárni. A templomhajó gazdagon tagolt kőkeretes kapuja a nyugati oldalon található. A három boltszakaszos hajót csúcsíves keresztboltozatok fedték. A hajó sarkaiban látható kőgyámokról és az oldalfalakhoz épült faloszlopok címerpajzsos fejezeteiről indultak a kettős homorulatú kőbordák, amelyeket középen kereszteződésüknél díszes faragású zárókövekkel ékeltek ki. A hajót a déli oldalon három magas, csúcsíves ablak világította be.

Az északi oldalon ajtó nyílt a kolostorudvart övező, illetve a templom külső oldalán húzódó kerengőbe. A templom szentélye keletre nézett, igen hosszú, két boltszakaszos, poligonális záródású. A két boltszakasz diadalívszerű, erősebb, tagoltabb falpillérek választják el, az északi pillérrel egybeépült a sekrestyeajtó keretnek keleti szárköve. A szentély déli oldalán kettős ülőfülke volt, záródásában a főoltár állt. A kolostorépület négyszögű udvart vett körül, amelyben kút állhatott. A kolostorszárnyak alatt valószínűleg borospincék voltak. 2011-től újabb állagmegóvási munkák folytak a területen. Kurityán községben Felsőnyárád település felé, a református templomot elhagyva térünk le a főútról jobbra, az Arany János utcába, amely egy idő után földúttá válik. Ez a földút átvezet a Szuha patakon, onnan egyenesen a romokhoz vezet.

Forrás:
Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig
Czeglédy Ilona: A kurityáni pálos kolostor
A pálos rend építészeti emlékei