Középkori kolostorok Veszprém vármegyében IV. Baziliták

Barátlakásoknak a tihanyi Óvár északi, 20-30 méteres meredek bazalttufafalába, az Orosz-kőbe faragott, egykor emberi lakhelyül szolgáló helyiségeket nevezzük. Ez a Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt remetetelep. I. András király feleségével, a kijevi Anasztáziával együtt keleti papok és szerzetesek is érkeztek Magyarországra. Egy csoportjukat az Óvár keleti oldalába, a bazalttufába vájt barlangokban telepítette le az alapító. A hely elnevezése még: Oroszkő és Petra. A barlangmonostor (hivatalosan perjelség) védőszentje Szent Miklós püspök volt, aki mint patrónus leggyakrabban a vízközeli települések esetében fordul elő (pl.: Fertőszentmiklós, Gyergyószentmiklós, Liptószentmiklós). A Tihanyi-félszigeten így nyugati (bencés) és keleti szerzetesek éltek együtt: találkozóhely volt Kelet és Nyugat között. A barlangmonostor a XIV. század közepe táján néptelenedett el. Az üregek kutatásával sokan és sokszor foglalkoztak. 1913-ban kényelmes feljáró utat készítettek hozzájuk. 1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is előkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevő cellákat stabilizálták. Napjainkban már csak 3 épen megmaradt üregről szólnak a leírások. 1983-ban még 7 mesterséges üreget sikerült Eszterhás Istvánnak azonosítania a Leánylakásokkal együtt, amelyek eredetileg szintén a remetetelephez tartoztak néhány kutató szerint. Az, hogy eredetileg mennyi lehetett a számuk máig ismeretlen. Bél Mátyás (1737) körülbelül 10-ről ír. Dornyay Béla 1942-es ásatásakor 9 cellát és 8 kisebb fülkét talált, melyek később megsemmisültek. A ma már ismeretlen üregek sziklaomlások miatt semmisülhettek meg. Dornyay Béla 1942-es ásatásakor 9 cellát és 8 kisebb fülkét talált, melyek később megsemmisültek. A ma már ismeretlen üregek sziklaomlások miatt semmisülhettek meg. A barátlakások a kikötőből érhetők el, tábla is jelzi az irányt. Az első helyiség a legfontosabb, itt egy megemelt szentélyt és egy kőoltárt is találni, továbbá egy sírhely maradványát.

A Horváth Bálint által írt, 1848-ban megjelent könyvben lévő, remetelakásokról szóló könyvfejezet szerint a tihanyi apátságon kívül említésre méltók azok a sz. barlangok, vagy remetalakok, melyek csodálatra méltó munkával lettek a kemény kősziklába vágva. Ezeknek az üregeknek a neve eredetileg Urusko, azaz Üreskő, jelenleg pedig remetelakásnak nevezik azokat. Fuxhoffer ezekkel kapcsolatban azt írta, hogy: Sed postquam Helvetica confessio Tihanyinum penetravit, eius asseclae Leánylakás compellare nituntur, ad exstingvenda suis principiis contraria monumenta. Interim frustra conantur manent usque adhuc Remetelakás, seu eremitarum habitacula. A leánylakásnak nevezett két barlang el van különülve, távol van a remetelakásoktól. A leánylakás két ürege a remetalakások előtt helyezkedik el akkor, ha a visszhangtól felfelé lévő szőlők közti úton halad a látogató, majd letér a remetelakásokhoz vezető gyalogútra. A remetelakások északra helyezkednek el. Ez a rész 50–60 ölnyire van a Balatontól. A Balaton partjáról a remetelakásokhoz meredeken, kb. 25–30 ölnyit emelkedve vezet az út. Innen meredek kősziklákká válnak a hegyoldalak. Az ezekben a sziklákban lévő remetelakások sok munkával lettek kivájva szerzetesi lakhelynek. Nem egyenlő távolságban vannak egymástól, hanem a sziklák keménységétől függően lettek kialakítva. Kőből vannak a padok, kis asztalok is. Az egyik cellában található sziklasírból kb. 1750-ben ki lett ásatva két férfi hullája. Koporsónak nem volt nyoma. A remetelakásokban két tág szoba van. Ezek közül az egyik Szent Benedek regulája alapján oratóriumnak (imahelynek), jelenleg pedig káptalannak van nevezve. Az üregbe belátogató talál az üreg bal oldalán egy kápolnát, melyben van egy oltár, melynek tumbája kőből van készítve. Annak közepén van egy mélyre vájt lyuk, amely az egyházi szokás szerint ereklyék tartására való. A kápolnából nyílik az imahelyre két bejárat.

A két bejáratot sziklából kivágott oszlop választja el egymástól. Az imahelyet a szerzetesek imádkozásra és szent beszélgetésekre szokták használni Szent Benedek regulájának megfelelően. Azért van két bejárat kialakítva, mert így a friss levegő és a napfény gyorsabban be tud jutni. Ezen a kápolnán kívül van még egy kápolna, mely viszonylag épnek tűnik. Ebből a kápolnából szintén át lehet menni egy külön helyiségbe. A többi négy üreg beomlott. A helyiségek és a kápolnák oldalfalai annyira simák, mintha egy jól dolgozó kőműves készítette volna őket. A minden vallásost leromboló, a megtalálható írott oklevelek ellenére is tagadni akaró jelenlegi állapot szerint ezek a csendes lakok sem isteni szolgálatra magukat elszánt remeték számára készültek a régmúltban, hanem azok a környéket dúló törökök ellen védekező magyar sereg őrhelyei voltak. Elképzelhető, hogy a török pusztítás idején az említett célra is használva voltak a remeték csendes lakhelyei, de ezeknek a barlangoknak célja nem ez volt, melyet néhány idézett oklevél bizonyít. A Jankó János által írt, 1902-ben publikált tanulmányban az olvasható, hogy vannak barlangok Tihanyban is (Lánylakás, Remetelakás, Szuklalikja). Ezek bazalttufába vájt nagyobb lakások. Egyikük vakolt homokkőfallal, másikuk lőréses fallal van ellátva. Ezek a tihanyi barlanglakások menhelyek vagy remetelakások voltak. Kár, hogy azokkal kapcsolatban pontosabb információ eddig nem derült ki. Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bakony hegység barlangjairól szóló részben meg van említve, hogy a Remetebarlangok Tihanyban helyezkednek el.

Az 1937-ben megjelent, Szeghalmy Gyula által írt könyvben szó van arról, hogy a Tihanytól É-ra található Óvár és az avarsáncok mögött, a Balatonra tekintő hegyoldalban sorakoznak a tihanyi Remete-barlangok. Ezek a barlangok abban a miocénben feltörő sárvulkánok kemény, sötét színű, pala és permi vöröshomokkő darával teli tufakőzetében jöttek létre, amely a Kolostor-dombon és Visszhang-dombon keresztül, az Óvár Füred felé néző oldalában néhány helyen meredeken szakad le a Balaton fölé. A barlangok a Balaton szintje felett kb. 60 m magasságban vannak. Mivel remeték laktak a barlangokban évszázadokon keresztül, akik többé-kevésbé átalakították a maguk céljaira a természetformálta üregeket, ezért jelenleg nehéz megállapítani, hogy ezekben az üregekben mi a természet és mi az ember műve. 1942-ben Dornyay Béla ásatott az üregekben. 1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek bennük, amelynek során több csontváz is előkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevő cellákat stabilizálták.

A 2005-ben napvilágot látott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van az üregeknek. A szócikk szerint a tihanyi barátlakások kultúrtörténeti emlékek. A Tihanyi Tájvédelmi Körzet É-i részén, az Óvár oldalában helyezkednek el. A jól rétegzett bazalttufában található kisebb-nagyobb üregeket I. András királlyal (1047–1061) a kievi udvarból érkezett görögkeleti szerzetesek hozták létre, és használták kb. 100 éven keresztül. Elsőként Rómer Flóris közölte a Magyarhoni lakott barlangok című munkájában a cellacsoport tudományos igényű leírását. A lakás, imahely céljaira vésett fülkék közül legnagyobb a Kápolna-barlang. Omlásveszélyessé váltak az 1990-es évekre. Terméskőfalak és oszlopok segítségével biztosíttatta a természetvédelem a nagyon látogatott területet. Jelenleg kényelmes sétával tekinthetők meg. A 2013-ban publikált, Varga Gábor által írt tanulmányban a Veszprém megyében lévő Tihanyban elhelyezkedő és 9423 lelőhely-azonosítójú Barátlakások a mesterséges üregként nyilvántartott régészeti lelőhelyek közé vannak sorolva.