Körmöcbánya (Kremnica) | Körmöci vár

Körmöcbánya (szlovákul: Kremnica) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Garamszentkereszti járásában. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye. A várost sziléziai és türingiai német telepesek alapították a 12. században. 1328-ban „Cremnychbana”, 1332-ben „Cremnic”, 1335-ben „Cremnech”, 1338-ban „Cremnuch”, 1343-ban „Crempnuch”, 1389-ben „Chrempnichya”, 1394-ben „Chrempnichya”, 1394-ben „Cremnicia”, 1476-ban „Krembnicia”, 1526-ban „Kremnica” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Károly Róbert 1328. november 17-én szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt. A város fontossága miatt mindig a királyok kegyeit élvezte. 1390-ben lakói mentesültek a vámoktól. 1425-ben hetivásárok tartására kapott jogot. Aranybányászatának fénykora a 14-15. századra esik. A 15. század közepén a város 9 városnegyedből állt, 250 házában 690 családban mintegy 3000 lakos élt. Évente már 14000 körmöci dukátot vertek itt.

1433-ban elfoglalták és kifosztották a husziták. 1449-ben Hunyadi János sikertelenül ostromolta, a várost ekkor már magas kőfal és vizesárok védte. 1462-ben békekötéssel szerezte vissza Mátyás király. A támadásokat később is könnyen kivédte, 1560-ban azonban tűzvész pusztította és a város harmada leégett. A 16. században elterjedt a reformáció, a visszatérítés a jezsuiták révén 1653-ban indult meg. 1604-ben Bocskai serege előtt először nem nyitott kaput, de 1605-ben mégis behódolt. Bethlen Gábort is beengedte falai közé. Csak a nyugati és déli oldalon maradtak meg városfalai, valamint a déli alsó városkapu és a délkeleti és délnyugati saroktorony.

Már a Kr. e. 700- as években bányásztak itt aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot, vasat. Az Árpádok virágoztatták fel a települést, az 1200-as évek elején német bányászokat hozva oda. Már 1328-ban királyi szabadalmakat kapott Károly Róberttől, királyi főbányaváros. Külön főispánja volt, mint Selmecbányának, Bélabányának. Kezdetben csak palánkkal védték, ami nem mentette meg a tatároktól. Ezért 1250-től erős kőfallal, bástyatornyokkal építették körül, hogy a bányajáratokat, később a pénzverőt is, megvédjék. 1335. óta vertek ott pénzt, máig is. A magyar aranydukát egész Európában az egyik legértékesebb pénz volt, ott verték 1918-ig a magyar forintot, majd koronát is. A város fénykora a 14. és 18. század közé esik. Az 1440-es évektől cseh huszita kézen volt, csak 1462-ben szabadította fel Mátyás király. A város német lakosai türingiai és szász bányászok voltak. Nagy hasznát látták a bányáknak a német Függenek, a Thulizok. De a kuruc időkben nagy áldozatot hoztak a bányavárosok, Körmöcbánya is, a hadikiadások jórészét fedezve, a tokaji borjövedelem mellett.

Körmöcbánya vára a templomdombon volt, királyi őrség volt benne. A Szent Katalin-templom és a Szent András körtemplom is itt áll. A Szent Katalin, Vártemplom az 1200-as évek végén épült, 1463. és 1485. között a románt gótikussá alakították át, bástyákkal övezve. Ma is megvan. A vár egyike a Felvidék legépebben megmaradt várainak. A királyi várnak két kapuja, öt tornya van, áll a lőréses féltorony, a Bányászbástya és az óratornyos bástyakapu. A város körül volt a külső városfal, helyenként még megvan. Ennek a kaputornya 1539-ben épült, I. Ferdinánd és Anna királyné faragott jelképével. A külső városfanak két kapuja és kilenc bástyája volt, felvonóhídja. A város főterén áll a Szent Erzsébet-templom, déli részén Nagy Lajos király leányának egykori háza áll, ma gyógyszertár van benne. A város ismételten volt királynék tulajdona. Ezen a téren van a Pénzverő épülete is — korábban bányahatóság — de ez nem a középkori pénzverő. De áll még az ősi pénzverde épülete is. A falrendszerben áll a régi Vöröstorony, egykor börtön és hóhérlakás. Az erődítésekre szükség volt a török portyázások miatt, akiknek azonban csak egyszer sikerült megközelíteniök a várost, 1682-ben. Körmöcbányát 1877-ben kebelezték be Bars megyébe, addig Zólyomhoz tartozott.

A vártér közepén álló főépület a már 1491-ben renovált gótikus templom, melyet 1884-ben 80,000 forintnyi költséggel újra helyreállítottak s azóta ismét plébánia-templomul szolgál. Hajdan nagy-, vagy felső templomnak nevezték. A templom három hajózatú boltozatával, melyeknek zárókövein I. Mátyás király és Körmöczbánya czímerei, valamint I. L. H. betűk láthatók, kiváltképen pedig a szentély fölötti részen, a 12 apostol festett képeivel, művészi ablakfestményeivel, igen díszes, sőt fényes. A templomban két érdekes szobor van. Az egyik a templom állítólagos építőmesterének kőből faragott középkori mellszobra, mely a szószék alatti falból nyúlik ki, a másik pedig Szűz Mária fából faragott középkori szobra, mely mindaddig, amíg Körmöczbánya és környékének lakossága evangélikus volt, tehát kb. 1530-től 1674-ig a sekrestye fölötti oratóriumban bántatlanul hevert. Az említett oratórium boltozatából lefelé nyúló szögletek hajdan nemzeti színű, vörösfehér-zöld koczkákból álló festett szalagokkal voltak díszítve és ezt a díszítést az 1884-ben történt restaurálás alkalmával szintén megújították. Az ősrégi, kb. 1630-ig dívó szokásról, hogy a város kiválóbb családjai halottaikat a templom belsejében temették el, tanúskodik az ott befalazott három sírkő, melyek most is épek és igazi mesterművek. A templom portáléja szintén díszes és érdekes. Itt is és a templom külfalain sírkövek láthatók.

A vár, a már többször említett körfallal együtt, Körmöczbányát kiváló erősséggé tette. Sem a husziták pusztító csapatai, sem Rozgonyi, sem Hunyadi, sem Bocskay hatalmukba nem keríthették, sőt Bethlen Gábor még 1621-ben oly erődnek mondja, mely hadainak védelmére nem szorul és polgárainak erejével biztosan megvédheti magát. Ennek az előnyös állapotnak köszönhető, hogy nemcsak a városi levéltár, de a belváros épületei sem pusztultak el.

Forrás:
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai Bars vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1903)
Hadak Útján, 1981 (33. évfolyam, 354-359. szám)