Korlátkő (Cerová) | Korlátkő vára

A mai község eredetileg három faluból áll. Cerova és Lészkó falvakat 1889-ben egyesítették. Az egyesített község nevét a közeli Korlátkő váráról kapta. 1918-ban az új csehszlovák állam Cerová-Lieskovéra nevezte át. 1976-ban a szomszédos Korlátfalvát (Rozbehy) is hozzá csatolták, ekkor a település a Cerová nevet kapta. A közeli vár története a 11. századig nyúlik vissza, amikor a közeli Éleskő várával együtt a Csehország felé vezető fontos kereskedelmi utat őrizte. Nevét első birtokosáról, Korláth Konrádról kapta. A 13. században Berencs várával együtt az Aba nemzetség birtoka lett. Lehet, hogy ez az ősi vár a tatárjárás során elpusztult, mert a mai Korlátkő vára a források szerint a 13. század második felében épült királyi vár.

A 14. század elején Csák Máté foglalta el, de 1312-ben már újra királyi vár. 1385-ben Prokop morva őrgróf foglalta el, Zsigmond 1390-ben szerezte vissza és 1394-ben hívének, Stíbor vajdának adta. A Kis-Kárpátok Nyitra megyei részén emelkedő hegyivárat 1434-ig a Stiborok uralták. Egy rövid átmeneti időszakot követően, amikor Zsigmond király visszacsatolta a pozsonyi ispáni honorhoz, Albert király 1439 júniusában Újlaki Miklóst jutalmazta meg vele. A bán azonban nemsokára elveszítette a morva határ közelében fekvő várat, hiszen ez 1443 májusától kezdődően három évig csehek kezén mutatható ki. Úgy tűnik azonban, hogy a vár nem foglalással került a kezükbe.

A polgárháborús időszakban a vár birtoklása jelentős hatalmat biztosított, leginkább a környék fontos kereskedelmi útjainak ellenőrzése révén. Érthető ezáltal, hogy a pozsonyi polgárok azonnal felvették a kapcsolatot az új várúrral. 1443. május 23-án a pozsonyiak részéről egy hároméves, meglehetősen gyakori követjárás vette kezdetét, amely a következő esztendőben méginkább sűrűvé vált. Ennek oka minden bizonnyal az volt, hogy a vár 1444 elején gazdát cserélt, és új ura egy morva kalandor, a kortársak által Jandának nevezett Jan z Moravan lett. A Korlátkő uraként először 1444. május 5-én említett Janda személyéről és politikai összeköttetéseiről kevés ismerettel rendelkezünk: noha a várból látszólag független rablólovagként pusztította a régiót, pusztán az a tény, hogy két évig a várban maradhatott, azt sejteti, hogy a környék egyik hatalmasságának a szolgálatában állott.

Az 1445. tavaszi országgyűlésen, amely szigorú intézkedéseket írt elő az újonnan emelt erősségek lerontására, valamint megkövetelte többek között a várak visszaadását is régi tulajdonosaiknak, természetesen Korlátkő ügye is felmerült. A Budán tartózkodó pozsonyi követek egy esetben arról is tájékoztatták városukat, hogy a vár kiváltásáról is döntés született, és bizakodásuknak adtak hangot, hogy az új birtokos majd jó szomszédjuk lesz. A vár megváltása ügyében kezdemé- nyezőleg nyilván a régi tulajdonos, Újlaki lépett fel. Az eseményekről az az 1445 szeptemberében kelt oklevél nyújt tájékoztatást, amellyel a várat kiváltási kötelezettséggel vicebánjának, Bucsányi Osvátnak ajándékozta. Korlátkő Osvát bán halála után, végakaratának megfelelően valóban az özvegy, Sóki Dorottya irányítása alá került, hiszen az uradalmi familiárisok egészen 1472-ig őt, és nem fiait képviselve tűnnek fel az oklevelekben.

A család történetében az 1473. év katasztrofális következménnyel járt. Mátyás király (1458-1490) ugyanis szeptember 10-én Budáról megparancsolta Pozsony városának, hogy küldjenek ostromgépeket, ácsokat és ágyúkat Podmanicki Lászlónak a gonosztevők lakta Korlátkő ostromához. A várat a Korlátkövi család ezt követően, június folyamán veszíthette el. A királyi sereg ostroma mindenesetre sikerrel járt, miáltal a vár és teljes uradalma, amibe ekkor már beletartozott csaknem minden Osvát bán által megszerzett birtok is, Mátyás király ölébe hullott. Egy későbbi oklevél a vár király általi birtoklásának jogcímét az István helyét elfoglaló fiatal családfő, Bánfi Mihály hűtlenségével magyarázta. A vagyonelkobzást azonban talán nem a „gonosztevők” várba engedésével, hanem inkább a vár gondatlanságból történő elvesztésével érdemelte ki. Ugyanez az oklevél említi, hogy a király a várat nem tartotta meg saját kezelésében, hanem megbízható híveinek bocsátotta zálogba. Legkésőbb 1481-től a vár zálogképpen Mátyás alsó-sziléziai helytartója, Georg von Stein kezén tűnik fel, hogy előtte más zálogbirtokosa is lett volna, egyelőre nem tudjuk, bár az a tény, hogy von Stein az 1473. évet mindvégig a régióban, illetve Pozsonyban töltötte, azt sejteti, hogy maga is részt vett az ostromban, és a király esetleg már ekkor a kezére adta Korlátkőt. 

Korlátkő visszaszerzésével először 1481 szeptemberében próbálkozott. Ekkor a király személyes jelenléte előtt az őt teljes jogon megillető vár birtoklásától eltiltotta Georg von Steint, majd egy idézéssel pert indított ellene, amelyet a bíróság 1483 októberéig halasztgatott. Mivel az alperes egyszer sem jelent meg a törvényszéken, ekkor három vásáron történő kikiáltást rendeltek el. Bár ezt 1484. február elejéig végre is hajtották, a májusi tárgyalás előtt a német főúr átruházta a várat Königsbergi Plankner János udvari lovagra. A 16. században a Korlátkői családé. Ezután a Pongrácz és Apponyi családoké. Reneszánsz palotáját a 18. században még lakták, majd helyette Lészkó faluban építettek késő reneszánsz kastélyt. 1740-ben még néhány hajdú őrizte a vár pincéit, majd sorsára hagyták és fokozatosan rommá lett. A falut 1324-ben „Korlathkeu” alakban említik először. 1446-ban Lészkó-Pohrád néven a korlátkői vár tartozéka. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Az 1880-as években egy tűzvészben Cerova falu leégett.

Forrás:
Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században – A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)