Klarissza apácák templomának és kolostorának romjai

Óbudai klarissza kolostor

Budapest III.

Az óbudai klarissza kolostor (alapítva 1334-ben) a késő középkori Óbuda egyik legjelentősebb egyházi intézménye. Romjai Budapest 3. kerületében, az Árpád híd budai hídfőjének közelében, a Mókus utcai Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola udvarán találhatók.

Budapest
1036 Budapest, Mókus u. 2.

A templom rövid története

Az óbudai klarissza kolostor (alapítva 1334-ben) a késő középkori Óbuda egyik legjelentősebb egyházi intézménye, a középkori Óbuda legfontosabb 3 épületének egyike az óbudai királyi vár és a Mária-templom mellett. Romjai Budapest 3. kerületében, az Árpád híd budai hídfőjének közelében, a Mókus utcai Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola udvarán találhatók. A kolostornak csak az alapfalait lehetett feltárni. Boltozott hajója volt, amit apácakarzat osztott két részre, szentélye sokszögzáródású volt, és szintén boltozott. A mellékszentélyei kápolnakoszorú-szerűen helyezkedtek el. A hajó nyugati végét hálóboltozat fedte, az apácakarzatnál oszlopon nyugvó csillagboltozatot alkalmaztak. Az ásatások során díszített ablakmérmű darabok és freskótöredékek kerültek elő.

Alapításához XXII. János pápa 1334. VII. 15-én járult hozzá. Építésére azonban csak 1343 után került sor. A kolostor és templomhoz temető, házak s egyéb melléképületek tartoztak. A kolostor építtetője Károly Róbert felesége Erzsébet királyné, a korszak legserényebb épittetője, aki 1343-tól Óbuda déli részének birtokosa és túlnyomórészt az itteni várban élt, temetkezési helyéül is Óbudát szánta, a klarissza kolostor Krisztus Teste kápolnájában. A kolostor 1541-ig pompában és gazdagságban egyre növekedett. A kolostori életet az 1526-os mohácsi csatavesztés ideiglenesen, majd 1541-től a török megszállás végleg megszakította. Az apácák Pozsonyba menekültek, magukkal vive az alapitónő hamvait és a kolostor kincseit. 1686 után a Pozsonyból visszatérő apácák Zichy Péter, Óbuda földesurának ellenkezése miatt ide nem tudtak visszatelepülni. A kolostor újjáépítésére már nem kerülhetett sor, helye is teljesen feledésbe merült.

1971-ben, 1973-75-ben folyt ásatás a területen. Az ásatás során megállapították a szakemberek, hogy a kolostort és templomot nagyjában azonos időben, 1350 körül épitették. A munkáknál három nagyobb épitési ütem meghatározható. Ezeket az épitési periódusokat a telekvásárlásokról fennmaradt oklevelek adataival is jól lehet egyeztetni. A templom alapfalai hasitott,sárgás és vörös márgából épültek,kivéve az apácakarzaton belül feltárt két pillér alapozását. A kolostor és templomon belül is XVI-XVII. századi átépités maradványait találák meg, melyeknél a középkori bontási anyagot használták fel (középkori padlótégla, falazótégla, kőanyag). A középkori kolostor szintje alatt XIII. századi É-D-i utat találtak, melynek mindkét oldalán ház- és tűzhelymaradványok kerültek elő. A XIII. századi település a késő római kori épületbe, illetve az ugyancsak É-D-i irányú római útra húzódik rá.

A kolostornak csak az alapfalait lehetett feltárni. Boltozott hajója volt, amit apácakarzat osztott két részre, szentélye sokszögzáródású volt, és szintén boltozott. A mellékszentélyei kápolnakoszorú-szerűen helyezkedtek el. A hajó nyugati végét hálóboltozat fedte, az apácakarzatnál oszlopon nyugvó csillagboltozatot alkalmaztak. Az ásatások során díszített ablakmérmű darabok és freskótöredékek kerültek elő. A templom déli oldalán helyezkedett el a kolostorépület, ami egy négyszögletes udvart fogott körül. A kerengő északi oldalán a szentély mellett egy egyhajós kápolna állt, sokszögű szentélyzáródással. Ez a Corpus Christi kápolna, ahova Erzsébetet 1380-ban eltemették. Ebben a kápolnában előkerült egy igen megbolygatott sír, ami a korábbi kápolna falára épült rá. Kiépítése 1380 körülre tehető, és azt jelzi, hogy eredetileg nem tervezték, hogy ide temetik a királynőt. A sír fölött baldachin állhatott.

A kolostor elrendezése ciszter formát mutat: keleten káptalanterem, sekrestye, az emeleten dormitórium. A déli részen a refektórium és a konyha helyezkedett el, itt padlófűtés nyomai is előkerültek. A nyugati részen a laikus nővérek épületei, pincék, infirmarium és kútház részletei kerültek elő. A kápolna 1380-as átépítésekor az északi és a nyugati szárnyon is végeztek átalakításokat. 1529-ben az első török pusztítás után nagyobb építkezéseket végeztek, de 1541-ben az apácák végleg elmenekültek, magukkal víve Erzsébet maradványait is. Ezután a kolostor pusztulásnak indult. A templom gazdagon felszerelt volt, kincsei közé tartozott plasztikus ereklyetartó-szobrokkal díszített gyönyörű házioltára, amelyet ma a New York-i Metropolitan Múzeumban őriznek. Valamelyik oltárán állhatott az a barokk korban készített Madonna-faszobor is, amely ma a piliscsabai plébániatemplomban látható.

 

Forrás:
Bertalan Vilmosné: Óbudai klarissza kolostor 269-278 In.: Budapest Régiségei 24/1. (1976)

Back to Top