Kissikátor | Körtemplom

A falu római katolikus temploma a falun kívül, északnyugatra, mintegy 800 méterre, a „Kápolna laposa” dűlőben van a temetővel együtt. Barokk stílusban épült a körtemplom. Eredetileg Szent Miklós tiszteletére szentelték, később Kisasszony napján (szeptember 8-án) tartották a faluban a búcsút. Régebben Várkonyhoz, a XVIII. századtól Domaházához tartozott, mint fília. „Csikvári Borsod vármegye monográfi ájában a templomról ezt írja: »valószínű az Örsúr nemzetség építette kerek templomát, mely átépítés után is a románkor stílusát sejteti.« Fényes Elek 1851-ben így emlékezik meg róla: »A falutól távol, egy hegy élén régi kerek idomú templomka.« Pesty az 1864. évi összeírásban »Kis gömbölyű kápolnaszerű templomká«-nak jegyezte fel.

Genthon a templom építését a XVIII. századi kialakítással, román eredetűnek tartja. Csomor Ernő Szentsimon történetében írja, hogy festett kazettás mennyezete a vakolat alatt ma (1966) is megvan. A falut 1746-ban mindössze 42 személy lakta. Ezek katolikusok voltak. Soós Imre az egri egyházmegye plébániák történetében így ismerteti a templomot: „A falu földesura ekkor a Jászói (premontrei) prépostság volt. A kis körtemplom a XVIII. század közepén romosodni kezdett, de Balogh Bernát domaházi plébános 1764-ben helyreállítatta. A század végére igen szűkössé vált, a hívek ezért új templom építését kérték. Ezen alkalommal (1797-ben) a kiküldött megyei bizottság a következőket jelentette a helytartótanácsnak: »Sikátor helységének temploma oly kicsiny, hogy egész kerek formára építve belső bősége csak 15 öleket tészen. Mely kápolnácska az helységtül majd egy fertály órányi messzeségbe, egy alkalmatlan járó hegyen ugyan kőből, de sárral és csekély fundamentomra vagyon építve, mely miatt ugyanannyira beszállott a földbe, hogy régebbiek a kápolnácskábul a földet kihordáván, most négy lépésnyi garádicsokon le fele, mint valamely pinczébe járnak be, azért is egészségtelen. Mivel Sikátor helységének fele eltöröltetett szerzeti jószághoz tartozna, ezen jószágnak jövedelmibül az esedezőknek számokhoz alkalmatos templom építetne.«

De a költség hiányában a templom nem épült fel. Az újjáépítés során találtak egy 1312-es évszámmal ellátott kagyló alakú, ötvös által domborított ezüst keresztelő edényt, melyet ma a domaházi plébánián őriznek. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a templom valóban Árpád-korabeli alapokra épült.  A régi templomnak tetejét a visszaállított premontrei rend 1829-ben javítatta. 1833-ban az összeomlott régi oltár pótlására megvették a pásztói templom használaton kívül helyezett oltárát, kijavították a Szent Miklóst ábrázoló képet. 1865-ben a templomot felújították, padlóját kikövezték, tornyát bádoggal befedték. A védőszentje a hívek kívánságára ettől kezdődően a Havi Boldogasszony lett.

A templom alapja szabálytalan kör. Régen fazsindely tetőzet fedte. 1965-ben a kis toronytetőt borító lemezt lebontották és vörösréz lemezzel borították. 1966-ban a külső vakolatát leverték és a falazatát XVIII. századinak ítélték. Új vakolattal látták el. A külső falánál leástak, hogy az alap mélységét megállapítsák. Több mint két méterig lementek, míg az alap alját megtalálták. Alapja a földalatti külső oldalon lépcsőzetes középkori, a román korból. 1983-ban a műemléki helyreállítás során műemléki palával fedték be. A mennyezeten a felújítás során festett deszkamennyezetet találták, melyet tartósítás és restaurálás végett Budapestre vittek. A külső területről a templomba három lépcsőn kellett lemenni. A felújítás során a templom körüli területből lefaragtak és elegyengették. Az ajtót lesüllyesztették és a belső területet kissé megemelték, hogy a lépcsőt eltüntethessék. Csak az oltár előtt hagytak meg egy részt, hogy az eredeti zsaluzsányi téglaalapot látni lehessen. De az balesetveszélyessé vált, s ezért azt is feltöltötték.

A régi karzatot avultsága miatt felújították. Új oltárt állítottak és a régi padokat új ülőhellyel, párnázott székekkel cserélték fel, körben a falak mellett is székeket helyeztek el. 2000-ben a templom legutóbbi felújításakor a festett fakazettákat restaurálták és visszahelyezték a templom mennyezetére. A régi oltárképet, – mely Szent Miklóst ábrázolta – lecserélték a Mária születését ábrázoló olajfestménnyel, melyet Z. Biskó Béla budapesti festő festett. A régi oltárkép az 1960-as években elkallódott. A szentély nem különül el a hívek helyétől, csak az oltár és a mögötte lévő terület van 20 cm magasan négyzet alakban kiemelve. Az oltár mögött egy igen réginek tartott Szűz Máriát ábrázoló faszobor áll egy konzolon, restaurálva, újból festve. Ugyancsak fából faragott a búcsúkereszt korpusza is. Gobleinnel hímzett fehér miseruha értékes egyházi emlék.”

Forrás:
Alabán Péter – Kocsik László: Kissikátor, az élhető település 2019.