Kemenesmihályfa | Szent István vértanú-templom

A település és környéke már az újkőkor óta lakott helynek számított. Területéről a bronzkor, vaskor idejéből is kerültek elő leletek. A helyet először 1272-ben említették az oklevelekben, melyek két elpusztult faluról tudósítanak: Ol és Chep. Az előbbi Csöngének felel meg, az utóbbi Mihályfának. A község délkeleti határában lévő Csépi dűlő őrzi a jelenkornak a hajdani falu emlékét. A Chep helységnevet említi a Szombathelyi Egyházmegyei Névtár is 1409-ből. Mai nevét 1466-tól már mint Myhályfalvát említi a Soproni levéltár. A 15. századtól neve Kemenesmihályfalva néven szerepel. A Mihály név Ostffy Mihályról került a falu elnevezésébe, aki valószínűleg földesura volt a településnek (és már források szerint Csép pusztulása után az újratelepítésben is szerepet játszott), hiszen V. István király a karakói várispánságot adományozta az Ostffy családnak a tatárjárásban játszott hősies viselkedésük jutalmaként. A „falva” szócska helységnévhez toldása hosszúnak bizonyult, az 1700- as évektől kezdődőek „falva” szót már „fa” rövidítéssel írták.

Az 1526-os mohácsi vereség Kemenesalján is éreztette hatását, több úri kastélyt erődítménnyé alakítottak át. Az 1532-es, Bécs elleni szultáni hadjáratot Kőszeg hős védői megakadályozták, és ez hadszíntérré változtatta Vas vármegyét. Miután a törököknek Sárvárt nem sikerült elfoglalniuk, bekövetkezett Kemenesalja első török pusztítása. A feljegyzések szerint először 1549-ben hódoltak a törököknek, amelyet a későbbiekben még többször meg kellett tenniük. 1567-ben például a feljegyzések szerint német zsoldosok a falu 30 jobbágy házában okoztak kárt. A 16. században a település köznemesei, a szomszédos kemenesaljai faluhoz hasonlóan a reformáció fő pártfogói voltak. A Szent István első vértanúról elnevezett templomot először 1439-ben említették. A hitújítást követően 1732-ig az evangélikusok használták, majd az ellenreformáció során fegyveres erővel vették vissza tőlük. Kriptájában a Dömölky család temetkezett. A visszafoglalás után renoválták, de 1781-re erősen leromlott állapotba került, így Szily püspök a Helytartótanácshoz fordult segítségért.

A templomban 1974-ben régészeti kutatásokat végeztek, ezek szerint a hajó és a szentély középkori, román stílusú, a torony és a sekrestye barokk. Az egyhajós templom szentélye keskenyebb a hajónál, és félkörívesen záródik. A torony a nyugati homlokzat előtt áll. A főoltárt Willibald Maurer soproni mester faragta, 1787-ben. A felette levő képet Dorfmeister István festette, rajta Szent István megkövezése látható. Mellette Szent István és Szent László festett szoborhatású képeit találjuk. A falakra Dorfmeister a Hit-Remény-Szeretet szimbólumát, a mennyezetre ovális mezőbe Izsák feláldozását festette. A klasszicista szószéken angyalos dombormű látható. A Szent Mártont és Jézust ábrázoló festményt 2015-ben adták át, Sipos Csaba helyi festőművész alkotása. 1732-ben III. Károly rendeletére az evangélikusoktól visszafoglalt templom romos állapotban volt, Szily János püspök kezdeményezésére 1758-ban elkezdődött a templom felújítása. A mihályfai templom szentélyének és szent István vértanú 8 képének megfestésére a soproni Dorffmeister István festőt szerződtették. Az alkotást 1928-ban restaurálták, majd Radnóti Kovács Árpád 1949-ben a rátapadt füsttől és portól megtisztíttatta.

Forrás:
Kemenesmihályfa település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. április 17.)