Istenszülő elszenderedése görögkatolikus templom
Kállósemjén
A falut az ősfoglaló Balog-Semjén nemzetség alapította a XI. században. Első írásos említése 1271-re tehető, amikor V. László vásárjogot biztosított a falunak. Az 1335. évi családi osztozkodáskor a Nagy-Semjéniek birtoka lett, ekkor a helység neve is Nagy-Semjén. A XIV. században a Kállay Család birtoka lett. A falunév mai megkülönböztető jelzőjét a szomszédos Nagykállótól kapta. 1549-ben már Kallo Semian néven említik. Az 1567. évi összeíráskor török uralom alatt állt és Kállói-Lewkes János tulajdona volt 37 portával. A XVII.században mint puszta szerepel a feljegyzésekben, egyetlen jobbágycsaláddal. 1715-ben Napkorhoz tartozó puszta. A község újranépesítése a majdnem kihaló Kállay család nevéhez, nevezetesen Kállay Miklóshoz fűződik. Az 1785.évi népszámláláskor lakosainak száma kb. 970 főt tett ki. A nemesek száma: 70, lakóházaké 140. A munkáskéz pótlására a visszatelepülők mellett román ajkú lakosokat telepítenek le, s megkezdődik a község lassú újjáfejlődése.
1317 körül Szent Miklós tiszteletére felszentelt templomárul olvashatunk, 1318-ban János nevű papja volt, 1332-37-ben István, 1343-ban pedig a Kállay családból való Péter a település papja. Ez a templom kicsinek bizonyult, 1890-1897 körül újjáépítették. 1720 körül a Kállay család telepített be nagy létszámú görögkatolikus népességet a szinte teljesen elnéptelenedett községbe. A jövevényeknek a falu központjában álló, elhagyott középkori templomot is átadta, amelynek az 1747-es összeírás szerint csak a szentélye állt még, ekkor 70 görögkatolikus család élt itt. A régi épületet fokozatosan megújították, de csak egy részét tudták helyreállítani, a bizánci rítus igényeinek megfelelően át is alakították, és Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelték. Az 1780-as esperesi látogatás alkalmával feljegyezték, hogy a szentély tágas, de sötét és nedves. Oltára kőből épült, ikonosztáza háromajtós, amelynek alapképeit fatáblára, többi képét vászonra festették. A templom mellett 1765-ben emelt, négy fiatornyos fatorony állt.
Az 1822-es kánoni látogatás alkalmával a templomot jó állapotúnak írják, de a teteje és falai javítást igényeltek. Ikonosztázionját réginek találták, a kántorpadok és a hívek padjai a fal mentén álltak. A 19. század első felében a nyugati homlokzat elé magas tornyot akartak emelni, amelyet aztán később sem tudtak befejezni, így sokáig még a templom melletti fatoronyban voltak a harangok. Az egyházközség liturgikus nyelve a 19. század első felében még a román volt. 1897-re készült el az eklektikus stílusú új templom, széles hajóval, magas nyugati toronnyal, a régiből csak a szentély egy része maradt meg, amelynek középkori eredetére a sokszögzáródás és a támpillérek utalnak. Baldachinos főoltárát 1904-ben készítette a Rétay és Benedek Műipari Intézet Budapesten, majd a teljes, új ikonosztáziont is náluk rendelték meg. A boltozatok és az oldalfalak falképeit Benke László festette 1960-ban. 2013-ban a belsőt részlegesen helyreállították, a munkát megelőző régészeti feltárás során a középkori templom alapjait, boltozati bordáinak töredékeit, kriptát és sírokat találtak, a szentély északi oldalán az eredeti sekrestye alapozása is előkerült. A feltárt alapfalak nyomvonalát a padlózat kövezetében jelezték.
Forrás:
Kállósemjén Görögkatolikus Parókia weboldala
Kállósemjén település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. június 3.)