Kács | Szentháromság-templom

„Azután Árpád vezér és nemesei innen megindulva s a Nyárád vizéig menve tábort ütének a patakok mellett, azon helytől fogva, mellyet most Kács-nak neveznek, hol is Acsádnak, örs-ur atyjának nagy földet adott, és ott azután annak fia örs-ur azon folyó fejénél várat épített, mellyet most Örs-úr várának neveznek. Innen osztán Árpád vezér és övéi megindulván az Eger vizéig jövének, .. .”: olvassuk Szabó Károly, Béla király névtelen jegyzőjének krónikájáról készített fordításában. Itt történik először említés Kácsról. A krónikában említett vár helyét ma is ismerjük, ott van a Kacsra vezető út bal oldalán emelkedő hegy tetején. A vár egykor az említett hegy út felé kiágazó nyúlványán állt, jól lehatárolható és védhető helyen. A várból az alatta húzódó utat ellenőrizhették, s az ott ,,kapu”-szerűen összeszűkülő részen meg is akadályozhatták a továbbjutást.

A településre és a bencés apátságra vonatkozólag több adatot ismerünk a múlt században készült munkákból, de a plébániatemplomról nem sokat tudunk. Azt írják róla, hogy a régi, apátsági templom helyén áll. 1962-ben tatarozták a templomot. A munka megkezdését időben jelezték az Országos Műemléki Felügyelőségnek, így módunkban volt azt figyelemmel kísérni. A vakolat leverésekor több olyan megfigyelést tettünk, amely a templom építéstörténete és a falu története szempontjából egyaránt fontos adatnak tekinthető. A templom a falu közepén emelkedő dombon, sziklaháton áll, annak is keleti, elkeskenyedő végén. Az egyhajós templom keleti végén félköríves szentéllyel zárul, déli oldalához egy 1954-ben épített sekrestye, a nyugatihoz pedig egy torony csatlakozik. A templomba a bejárat a tornyon keresztül vezet. A hajó északi oldalán egy „támpillér” van, amely a mellette levő, elfalazott bejárat tanulsága szerint, egy korábban itt álló sekrestye nyugati falához tartozott.

A kácsi plébániatemplom az egykori bencés apátság helyén áll, sőt keleti része annak maradványait is őrzi. A régi templom nem lehetett sokkal nagyobb a jelenleginek bővítések nélküli részénél, bár e tekintetben csak egy ásatás után mondhatjuk ki a végső szót. A kolostor a templom déli oldala melletti szabad területen állt, ahol még ma is megfigyelhetők a falaknak némi maradványai a felszínen. A kolostor az Örsur nemzetség monostora volt, s feltehetően a XI. század második felében alapíthatták. Később még történhettek azon építkezések. A XIII. század vége felé gazdasági ereje igen megfogyatkozott, s ez kapcsolatban állt az Örsur nemzetség gyengülésével, családi ágakra való tagozódásával. A nemzetség központja a XIV. században Alkácsra, a mai Tibolddarócra helyeződött át (Alkaach, alio nomine Darocz). A vár alatti falu, Közép-Kács vagy Kacs váralj a (Várallya) 1347 előtt Jákó, majd fia, Lőrinc birtokában voít Alkáccsal együtt. Ezután már a főágnak számító daróczi Tiboldok birtokát képezi, a hozzátartozó szántóföldekkel, rétekkel, malmokkal, erdőkkel, vizekkel, egyházakkal és kegyúri jogokkal együtt. A mai Kácsot — ahol a nemzetség monostora állt —, a középkorban Fel-, vagy Felső-Kács és Kács-Monostora néven említik.

Forrás:
KOZÁK Károly: Adatok Kács történetéhez In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)