Jászapáti | Kisboldogasszony-templom

Jászapáti a Tisza és a Zagyva közti síkságon fekszik, az Alsó-Jászság központja. Lakosainak száma 9106 fő. Apáthyszállást az első írásos okmány 1391-ben említi. Ekkor már Szűz Máriáról nevezett, kőből épült templom állt itt. Középkori műemlék. A XIII. század végén vagy a XIV. század elején épült a mai helyén (román és gótikus maradványok). Gótikus stílusjegyei: a torony csak egy oldalával támaszkodik a templom falához, faragott kőből készült támpillérei vannak, amelyek a torony sarkainál állnak, csúcsíves ablak az „öreg” toronyban. A tornyok körüli rész ma is az eredeti, azt sohasem bontották le. A keleti tornyot Horváth Lukács „apatiszállási kapitány” 1493-ban építette a támpillér felirata szerint (a fél nyolcas jel – négyes számot jelent), melynek kb. 5 ölnyi magasságú része ma is megmaradt. Jól látható, hogy a fölötte lévő rész sarkai lekerekítettek.

Jász őseink minden évszázadban adtak hozzá valamit. Az eredetileg gótikus épületet 1745-59 között a város barokk stílusban kibővítette. Braun Sebestyén építőmester 24 öl hosszú részt és egy új tornyot építettek hozzá, ekkor készült a boltíves kórus és sekrestye. Felszenteléskor Kálmán János plébános azt mondta: „Sosem fogják azt a jászapátiak megérni, hogy a templom megteljen”. Az élet azonban ezt hamar megcáfolta, mert az egyre növekvő lakosság befogadására kicsinek bizonyult. 1805-ben már terveket készítettek a templom bővítésére, de csak 19 év után jutott a város anyagilag olyan helyzetbe, hogy az építést megkezdhesse. (1825-ben az új alapkő emlékirata szerint Jászapátinak 7350 katolikus lakosa volt.) Rábel Károly gyöngyösi építész és Homályossy Ferenc szolnoki kamarai ácsmester tervezte és végezte a kibővítést. 1828-ra fejezték be az újabb átépítést, kereszthajóval bővítették, új szentélyt emeltek, mindkét oldalon sekrestyével. A régi templom alatt sírbolt is volt, ahová 1759-ig temetkeztek, és amit 1825-ben töltöttek be.

A templom 3500 ember befogadására alkalmas, hossza 62 méter, a tornyok magassága 34 méter. Az Egri Egyházmegye második legnagyobb temploma az egri bazilika után. A bejárati ajtó még a régi templomból való, fölötte a város 1750-es címere. Az ajtó fölötti falfülkében Szent Anna, karján a kisded Szűzanya. A homlokzat csúcsán Szűz Mária csillagkoszorúval ékesített kőszobra. A torony és a homlokzat ablaki félköríves záródásúak, oldalsó ablakai félkör alakúak, ezért a templom egészen világos. A hatalmas méretű gótikus eredetű, majd barokkizált templom mennyezeti boltozatának összfelülete mintegy 1400 m2. A teljes felületet neobarokk falfestés borítja. A teljes belső felületet 1872-ben Gross gyöngyösi szobafestő újrafestette. Vándorfy János káplán 1895-ös leírásában dicsérőleg szól a gyöngyösi mester által festett ornamentikáról mind azok esztétikai értéke, mind pedig jó megtartása miatt, de a képekről rossz véleménye volt. Gross a jelenlegitől nagyon eltérő díszítőfestést készített. Az ő képeinek formátuma elszürkült-elfeketedett formában rendre megjelenik a mai festmények központi részein.

Vágó Pál és Szirmai Antal festőművészek festették a jelenlegi neobarokk szekkót és ornamentikát (1904-1905). A szekkók nemzetközi színvonalúak. Az ornamentika szintén nagyon értékes, mivel ilyen magas színvonalú összefüggő díszítő festés már alig van hazánkban. Mindkét művész enyves technikával dolgozott a képek festése során. A középkor óta gyakorta alkalmazott technika olcsó, gyors és egyszerű volt. Az aranyozást a szakember véleménye szerint csak valódi arannyal készíthették. Az 1825-ös évekbeli bővítéskor klasszicista jegyeket kapott a templombelső. A klasszicista szószék lépcsője esztergált báboskosár márványfestéssel készült. A szószék kosár oldalán metálozott és bronzporozott domborművek: a Hegyibeszéd és a Magvető példázata található. Az alján fémszínezett virágmotívum van. A hangvető a Mózesi kőtáblák szárnyakkal és a tetején kereszttel látható. A klasszicista szószék restaurálási munkáit Borda Mátyás faszobrász-restaurátor és munkatársai végezték.

Forrás:
Jászapáti Templomért Alapítvány weboldala