Szent Anna-templom
Igal
Neve személynévi eredetű. 1055-ben, a tihanyi apátság alapítólevelében Igal neve is felbukkan; még 1390 (1092)-ben is az apátság birtokolta. Az 1193-ban III. Béla által a székesfehérvári johanniták részére kiállított megerősítő oklevelében szintén felbukkan a település neve. 1228-ban a birtokot Moys szerzi meg, aki 1272-80 között a nyúl-szigeti apácáknak adományozta: ők a középkor végéig birtokolták is. 1525-ben az apácák igali officiálisáról – birtokigazgatójáról – hallunk. Igal 1448-tól már oppidum, 1462-ben pedig országosvásár-tartási jogot nyert Mátyás királytól. Ugyanebben az évben Gergely igali esperesről tesznek említést. 1331. február 23-4-én találkozunk Szent György tiszteletére felszentelt templomával, illetve papjával, János presbiterrel.
A pápai tizedjegyzék is említi a falut – a somogyi főesperességhez tartozó egyház papja, Mihály 1333-5 között évi 42-42 kis D-t fizetett. 1428. március 19-én ismét feltűnik a Szent György titulusú egyház, illetve annak rectora, János, 1483. június 26-án pedig a plébániatemplom Szent János tiszteletére szentelt oltárát is megemlítik. 1685-ben még emlékeznek ősi plébániájára. Gótikus templomát 1756-ban átépítették barokk stílusban Szent Anna tiszteletére, szentélye azonban megmaradt. Sokszögű szentélyzáródása, támpillérei mind a mai napig láthatók. 1973-ban a községi tanács udvarán Magyar Kálmán négy K-Ny-i tájolású csontvázat tárt fel S végű hajkarika-melléklettel. Az egyik sírt téglával körberakták. A temető nyomait az út keleti oldalán, a templom kertjében is nyomon lehetett követni.
Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)