Csomorkányi templomrom
Hódmezővásárhely
Hódmezővásárhely határában a török hódoltság előtti időben a helytörténészek által mai napig is vitatott számú település, falu létezett. Ezeknek emlékét a ma is létező Mártélytól eltekintve már csak oklevelek, régészeti leletek és továbbélő határnevek (Körtvélyes, Solt, Csókás, Fecskés, Kopáncs és az újratelepült Batida) őrzik. A föltételezett 15 templomos hely közül ötnek az alapfalait tárta fel a régészet. Egyetlen kivételként Csomorkány község – a 15. században átmenetileg mezőváros – templomának romja maradt fönn. Ez a legrégibb műemlék a várostól északkeletre, 17 km távolságban a ma is létező Csomorkány határrészen található.
Maga a helységnév az Árpád nemzetség Csomor ágától veszi eredetét. Később azonban a Jaksics család birtokolta hosszabb időn át a települést. Elsőként Szeremlei Sámuel végzett ásatásokat 1892–1895 között, melyet Varga Antal, gimnáziumi tanár 1895-ös föltárása követett. Az akkor előkerült S végű hajkarikák a település 10–11. századbeli létrejöttére utalnak. Pénz- és kerámialeletek a falu 12–13. századi meglétét igazolják. Első okleveles említése 1231-ből származik. A 16. század második felében 38 házat említ a Telegdi-féle adóösszeírás. Ez mintegy 250–300 körüli lakost feltételez. A település végső pusztulását Petrev pasa 1566-os hadjárata okozta, az 1570-es defterből már hiányzik Csomorkány. A község templomát a környező vizes laposokból kiemelkedő földhátra építették átmeneti stílusban, a korábbi föltételezések szerint a 13–14. században. Dr. Béres Mária régész 1991-ben megkezdett feltáró ásatása, melyet a Düsseldorfi Műszaki Egyetem hallgatóinak értékes segítségével végzett, a radiokarbon-vizsgálatok eredményeként az építés időpontját plusz-mínusz harminc év eltéréssel 1450-re teszi. A szakszerű föltárás azt is megállapította, hogy a templomot az évszázadok során többször átépítették.
Fő alkotó elemei a román stílus, egy ablakrész és a támpillérek azonban már a gótikát képviselik. A templom mérete, Dávid Katalin rekonstrukciója szerint 25,2×6,8 m volt. Mai állapota szerinti mérete 9×2,8 m. Egyhajós, egyszentélyes, félkörös apszisú épület, melyet háromméretű égetett téglából, támpillérekkel, cserépfödéssel emeltek. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes téglák 12. századi eredetűek és az épület egészébe vannak beépítve. A fal vastagsága 86–93 cm között változik. A padlót cseréppel burkolták. A templomhajó északi oldalához szobanagyságú sekrestye csatlakozott. Az 1991-es föltárás freskó-töredékeket is napfényre hozott. Az első föltárást végző Szeremlei Sámuel Vásárhely története, című művében közölt 1892-es fénykép szerint az 5 m magas északi fal még épen állt. 1904 és 1908 között is végeztek helyreállítást. Ekkor a város megvásárolta a területet; parkosították, bekerítették az épületet, ami azonban nem akadályozta azt, hogy a környező építkezésekhez ne hordták volna a téglákat. A további romlás késleltetéséül a 20-as években szakszerűtlenül toldozgatták-javítgatták az épületmaradványokat. A templom körüli temetőből eddig 123 15–16. századi sírt tártak föl.
Forrás: HVLt 863/1904.
Irodalom: Béres Mária ásatási beszámolója (Kézirat, MFM) Szeremlei Sámuel 1900. Dávid Katalin 1974.