Hernádbűd | Református templom

Hernádbűd a megye északkeleti területén a Hernád-völgy középső részén elhelyezkedő község. A falu első írásos említése egy 1246-ban íródott, többször átírt oklevélben található: Bywd-Byud alakban – ezt az évet tartjuk községünk “születésnapjának” de a határában lévő neolit-kori földvár bizonyítja, hogy itt már az őskorban is megtelepedett az ember. A Gata nevű völgy feletti fennsíkon még ma is tisztán kivehetők az e korból származó ősi védelmi maradványok, melyet ma is Pogányvárnak nevez a nép. Azt a tényt, hogy emberi kéz alkotta, bizonyítja az, hogy a vár oldala meredek, teraszokból van kiképezve. A földvár fennsíkjából kő- és csonteszközök, bronz- és vaskardok kerültek napfényre. A Hernád partján pedig számos bronzkori tűzhely maradványaira bukkantak, mellettük több bronz tárggyal. Krisztus előtt a IV. században egy gall-törzs, a bányaműveléssel és vastermeléssel foglalkozó gotinok laktak e területen. Az Árpád korban Bűd az Aba-nemzetség birtokában volt. E korban (a XIII. században) épült román stílusban a ma is fennálló református templom. Kapuja gótikus, famennyezete és belső berendezése XVIII. századi.

A X. században a falu a Bűdy családé, amely a településről vette fel a nevét. I. Lajos király 1348-ban érdemtelenség címén elvette tőlük birtokaikat. Később sikerült visszavásárolniuk. Zsigmond király 1388-ban a Putnoky családnak adományozta. 1427-ben 13 jobbágyportája volt, a falu gazdái pedig a Perényiek voltak. A mohácsi vész (1526) utáni történetéről igen kevés följegyzés van. 1565- ben mér malommal rendelkezett, a török támadások miatt lakossága erősen lecsökkent. 1622-ben Gábriel Mátyásnak – aki kassai volt – van birtokrésze Bűdön. Valószínűleg az egész Abaújt gyakran háborgató török hadak és felkelők Bűdöt sem kímélték. 1696- ban 16 jobbágycsalád lakta. A Rákóczi-szabadságharc után a lakosság egy része ismét elmenekült; az 1711-es pestisjárvány is sok áldozatot követelt. 1715-ben hat magyar zsellércsalád lakja, akik 73,5 kőből szántól műveltek.

A Hernád folyó bal partján fekvő, fésűs beépítésű település északi szélén egy – a környezetéből enyhén kiemelkedő – dombháton épült föl a szabadon álló templom. Téglány alaprajzú hajójának keleti végéhez annál alig keskenyebb, félkör alaprajzú szentély kap-csolódik. A hajó nyugati falának tengelyében kapuri-zalit épült, ennek tengelyében egy álló téglalap alakú, egyenes záradékú fülke látható. A homlokzati falakat fehér meszelésű, szürkésbarna, cementet is tartalmazó homokból készült vastag vakolat takarja, amely a fal alsó szakaszain vizes, számos helyen feltáskásodott, sok helyütt már hiányzik. Kivételt jelent a hajó nyugati fala, amelyet tulajdonképpen csak meszelések fedte vékony, számos helyen hiányos vakolat takar. Lábazati párkányát, amely a hajó nyugati oldaláról teljesen, míg az északi fal középső szakaszáról hiányzik, cement takarja. Téglavakolatból kialakított főpárkánya, amely a hajó nyugati oldalára nem fordul át, három lapos homorlatos tagozatból áll. Az északi és a déli fal nyugati felső sarkán egy-egy profilos, homorlatból, valamint széles függőlemezből álló párkánnyal és kúpos sisakkal záródó hasáb alakú dísz emelkedik. A műemléki palával fedett nyeregtető nyugati végében huszártorony áll.

A hajó déli falát három kis méretű, félköríves záradékú keskeny ablak töri át, míg a szentély keleti falában az előbb említettekkel formailag megegyező ablak van, amelynek felső lezárása szegmensíves. A hajó déli falánaktengelyébenegy timpanonfallal lezárt, nyeregtetővel fedett előtér épült, keleti és nyugati falainak déli felső sarkain egy-egy hasáb alakú dísz van, amelyek formailag a hajó nyugati sarkain láthatókkal egyeznek meg. A templom kőkeretes bejáratát a hajó déli falának tengelyében, az előtér mögött alakították ki. A belső tereket kazettás famennyezet fedi, oldalfalait egységesen fehér meszelésű összefüggő vakolat takarja. A szentélyt a hajótól beugrás nélküli diadalív választja el. A hajó nyugati végében fakarzat emelkedik. A padló aljzatcement. Mivel a külső homlokzati falakról több helyen is hiányzik a vakolat, különösebb kutatás nélkül is megállapítható volt, hogy a templom falai közel négyzet alakú kváderkövekből épültek. Az ettől eltérő anyagok (tört kő és tégla) a már álló épületen és nyílásain elvégzett utólagos átalakításokhoz, javításokhoz, valamint – az előtér esetében – bővítéshez köthetők. Amint azt a kutatás is bizonyította, az öntött kváderfalas templom – az idők folyamán elbontott sekrestyétől eltekintve – megőrizte középkori alaprajzi elrendezését, mint ahogy kis méretű, rézsűs kávájú, keskeny ablaknyílásai, valamint déli kőkeretes bejárata sem változtak számottevően. 2013-ban az épület – ha nem is teljes körűnek mondható – falkutatását végezték el, azonban régészeti ásatásra már nem kerülhetett sor. A falképfeltárást Seres László végezte, míg a faberendezést Fabók Balázs vizsgálta.

Forrás:
Hernádbűd település hivatalos weboldala (Hozzáférés 2023. február 25.)
Juan Cabello–Simon Zoltán: Kutatások Hernádbüd középkori eredetű templomában