Hedrehely | Ferences kolostorrom

1295-ben a Baranya megyei szentágai pálosok a személynévi eredetű Hedrich falu határában kaptak adományt. 1339-ben a Tamásiak ősei kapták adományul a települést I. Károly királytól, amely magvaszakadásukkal a Szekcsői Hercegek, illetve a Berekfalvi Zopák kezére jutott, majd az Újlaki család birtoka is volt. 1403-ban Nápolyi László párthívei Hédervárott partiális országgyűlést tartottak Zsigmond ellenében, és kiáltványt intéztek az ország lakosságához. 1443-ban már hetivásárral rendelkező oppidum és vámhely is volt – ekkor tartozékai: Visnye, Kápolnás-Visnye, Dás-Visnye, Hencse, Gyöngyös, Kenéz, Kadarkút, Gige és (Rinya-)Szentkirály. A pápai tizedjegyzék idejében a somogyi főesperességhez tartozó plébánia papja, Egyed 1333-5 között évente 2 kis pensa tizedet fizetett. 1417. augusztus 20-án eskütételre gyűlnek Hedrehely birtokon, feltehetően a templomban. 1534- ben a hedrehelyi plébánosnak Gyöngyösön 6 16 adófizető, 1 szegény és 1 puszta telke volt. 1542-ben György nevű plébánosa1633 3 Ft hadiadót fizetett,1634 míg 1550-ben a somogyi főesperesség alá tartozó vicariatus 18 plébániával.

Az obszerváns S. Salvator provincia alá tartozó ferences kolostoráról 1504 óta van tudomásunk. 1529-től pedig a házfőnökök névsorát is lejegyezték. A kolostor kegyurairól nem emlékeznek meg a források, talán az Újlakiak között kereshetjük az alapítót. 1517-ben az ozorai őrségé. 1531-ben Atyai Péter mint hedrehelyi házfőnök vesz részt a nagyváradi egyetemes káptalanon. Ő volt egyben az első latin-magyar szótártöredék megalkotója is. 1532-ben a Bécs ellen vonuló törökök dúlják – Kágyai Ferenc miséspapot és Bódméri Ferenc segítőtestvért két társukkal megölték. 1531-ben Atyai Péter, 1532-ben Bódméri András, 1533-ban Salánki János, 1535-ben Szabadkai Péter, 1537-ben Újlaki Ferenc (ekkor Nyéki Mátyás igehirdetővel is találkozunk), 1542-ben Alfalusi Mátyás, 1544-ben Nyéki Mátyás neve fordul elő mint gvárdián. 1535-ben még 17 szerzetese volt a kolostornak, ebből 9 miséspap (4 igehirdető, 4 gyóntató, 1 kántor), 2 növendék és 6 segítőtestvér. 1542-ben Battyáni Wolfgang a kolostor felszerelését a németújvári várba menekítette, ekkor a szerzetesek 2 lovat és 1 kocsit tartottak készenlétben menekülés céljára. 1544-ben a csákányi kolostorral együtt a szentléleki őrséghez csatolták, mivel az ozorai őrség többi kolostora elpusztult, majd 1546-ban elrendelik a kiürítését. 1550-ben pedig Perneszi Ferenc somogyi alispán a lebontását is elrendeli; ekkor már csak a segesdi ferences szerzeteseket említik Somogybán, bár végérvényesen csak az 1555-6-i hadjáratban pusztulhatott el a kolostor. 1557-ben a településen még mindig találunk egy öreg szerzetest, aki 1561-ben gyilkosság áldozata lett. A helyszínen talált gótikus vár- és kolostorromok és faragványok alapján a kolostort már a 14. század derekán felépíthették.

1973-ban Magyar Kálmán vezetésével indult meg az ún. Várdomb keleti részén, az 1. Általános Iskola kertjében levő kolostor feltárása. A templom falainak anyagát az 1930-as években termelték ki. A kolostor külső védelmi vonalát a visnyei út mentén találjuk, ahol 20 méterenként 1,5 méter magas kerek tornyok és keletre a romoktól 50-100 méterre földsánc található. A kolostortemplom nyújtott szentélye valószínűleg a nyolcszög három oldalával záródott. (A 30-as években, kitermelése előtt szemtanúk még látták.) A szentélyhez egy 18 méter hosszú hajó csatlakozott, amelynek négy támpilléres déli falát sikerült teljesen feltárni. A templom padozatát négyszögletes padlótégla fedte. A templom 1,6 méter széles nyugati bejáratának északi élszedett, bordázott oszlopú, körte- és pálcatagos szárköve, valamint küszöbköve eredeti helyén került elő. A hajó déli oldalában az ásató két helyiséget lokalizált. A templom északi oldalához csatlakozó kolostor keleti szárnyának két 2,5×2,5 méteres (az ozorai példához hasonló) cellája is előkerült. A templom és a kolostor alapfalainál feltárt égésréteg pusztulásra utal. A templomhoz északkeleten torony csatlakozott, a kolostortól északkeletre sáncrendszer volt megfigyelhető. Az ásatás során gótikus bordák, zárókövek, párkánytöredékek kerültek elő. A MNM a kolostor területéről növénydíszes faragott követ, bronz gyertyatartót és egy 16. századi arany pecsétgyűrűt őriz. Az idők folyamán egy angyali üdvözletét és a szent családot ábrázoló faragvány elkallódott. 1748- ban megemlékeznek a reformátusok harangjáról, amely szintén középkori lehetett, mivel szentet ábrázolt. A kolostor faragott gótikus köveit Kenézpusztán és Kadar- kúton is megtalálták.

1721-ben a Várdomb lábánál, a kolostortól 100-150 m-re délnyugatra egy kéttornyos, kiemelt szentélyű templomot említenek („a hegy lábánál lévő, hajdan kiváló nagyszerűségű épület, két kimagasló tornyával, kápolnájával és sekrestyéjével”). E körül feküdt a kerítetlen temető. A háromhajós építmény falán ekkor még angyalkép látszott. A reprezentatív, feltehetően Árpád-kori gyökerű plébániatemplomot a török pusztította el. Az 1714. évi összeírás már bedőlt boltozatokkal említi (templom desertum locus castelli). Később a reformátusok használják a területet. A református iskola kertjében a tanító udvarából csontvázak, valamint három téglaoszlop talapzata került elő (több ízben a templom pillérlábazatairól is megemlékeztek a 17-18. századi leírások). További alapjait az új református templom építésekor 1898-ban bolygatták meg. Kocztur Éva a 60-as években megemlíti, hogy a kisiskola (a valamikori ref. iskola) melletti romoknál pinceásáskor többrétegű csontvázakat találtak, s egy 2,5 méter hosszú, habarcsos, É-D-i irányú téglafalát is szétverték. Ebbe egy K-Ny-i fal csatlakozott. Talán egy másik hedrehelyi plébániát sejthetünk a Böczöri-dűlőben, északon, a Szentegyház gödre nevű lelőhelyről előkerült téglatörmelékben és faragott kőben.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)