Hajdú-Bihar vármegye

A vizekben, rétekben és erdőkben egyaránt gazdag táj az őskortól kezdve igen kedvező feltételeket biztosított az ember megtelepedésére. Jelentős régészeti emlékanyagot hagytak hátra a kelták, szarmaták, a hun kori germánok. Az első nép, amelyik a Dunántúlt és a Tiszántúlt egyesíteni tudta uralma alatt, a VI. század derekán ideérkezett belső-ázsiai eredetű avarság volt. A régészeti leletek bizonysága szerint a magyarság a X. század első éveire a későbbi Szabolcs és Bihar vármegyék területét megszállta. A korai Árpád-korra alig van okleveles adatunk. A XIII. század első felének viszonyaira azonban a Váradi Regestrumból kapunk fontos adatokat. Ha a korai okleveles említéseket ezekkel kiegészítjük, területünkön a tatárjárás előtti időből ötvenöt faluról tudunk. Ehhez kell számítani a régészeti megfigyelésekkel X-XI. századinak felismert 84 települést.

A bihari tájon korán megjelentek az Ákos és a Barsa nemek, majd a Turul, a Told és a Gyovad nemzetség, Szabolcsban a Balog-Semjén, a Káta nemek és Ohat „kun” vitéz nemzetsége, a békési részen pedig a Zovárd, Sártványvecse és Smaragd nemzetségek. A nemzetségi központok kutatásában éppen úgy mint a várbirtokokéban, az okleveles anyag hiányossága és a tervszerű régészeti feltárások eddigi elmaradása miatt területünkről kevés az ismeretünk. Tudjuk, hogy több elpusztult település mellett Bajom (Biharnagybajom),. Macs (Nagymacs) és feltehetően a XII. században Debrecen is a bihari várhoz tartozott. A kolozsi vár népei éltek Szoboszlón, Nádudvaron, Szováton és Zámon, békési várnépek alapították Udvarit (Sárrétudvari), Rabét és Bárándot. A nemzetségek, a várszerkezet és a királyi család birtokainak XII. századi arányát nem ismerjük pontosan. Bizonyos, hogy a XII-XIII. század fordulóján a falvak több mint egyharmada a foglaló, illetve a XI. század végéig megadományozott nemzetségek kezén van. Azt is megállapíthatjuk, hogy a XIII. század végén az egyfalus kisnemesség települései nagyjából arra a területre esnek, ahol korábban a várbirtokok voltak. A világi és egyházi nagybirtok pedig a Berettyó-vidéken, a Dél-Nyírségen és a Hortobágyon, illetve az attól keletre húzódó löszhátságon birtokol. A XIII. század közepéig kialakultak a két idegen eredetű nemzetség, a Hontpázmányok és a Gutkeledek hatalmas uradalmai, a század végén pedig a magát Debrecenről nevezett család uradalma. (I. A feudalizmus kialakulása a mai Hajdú-Bihar megye területén 1526-ig. Összeállította: Módy György In.: Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv – Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973))