Bagamér | Református templom

Első okleveles említése 1292-ből való, amikor földesura a Getkeled nembeli Bagaméri Ompod fia Bertalan. A Gutkeled nemzetség Majádi főágából származó Bátor-i Bereck és testvérei valamint ugyanabból a nemből eredt Szakoly-i Hódos ispán 1279-ben kapta meg a királytól Bereck utód nélkül elhalt sógorának Abrány (Nyír-) és azzal szomszédos Kisbáíord birtokait. 1281-ben tűnik elénk az akkor föld-nek nevezett, tehát néptelen vagy jelentéktelen népességű Bagamér. Gutkeled nembeli birtokosai nyilván korábban is a falujukról nevezett Bagaméri család. 1292 körül az álmosdiak lerombolták, felgyújtották. 1348-ban azonban csere útján már a nagyváradi káptalan birtoka s az is marad mindvégig. A XV. században épült templomáról 1473-ban és 1554-ben is találunk említést. Ma ezen épület a ref. egyház birtokában van, melyet 1877-ben átépítettek. Bagamér 1552-ben 64 portával szerepel a megyei összeírásban, tehát a környék legnépesebb helységei közé tartozik, ezeren felüli lélekszámmal.

Az újkor első évszázadában pallosjoggal bíró népes mezőváros, mely kiváltságleveleit Báthory Gábortól, Bethlen Gábortól és Rákóczy Györgytől kapta. Mária Terézia korában is még a vidék legnépesebb helysége. A református templom egy része középkori építmény, az egyház birtokában több régi szentelt edény van. A templom 1877-ben nyerte el mai formáját. A 9×22 méteres belső térben sík, vakolt mennyezet van, melyet 1878-ban Hippe Frigyes nagykárolyi festő festett ki. Orgonáját Friedl Lipót építette 1893-ban tíz változattal. Az ülőhelyek száma 320. A templom mai formájában eklektikus stílusjegyet visel. Három harangja van. A 800 kg-osat Seltenhofer Frigyes öntötte 1937-ben Sopronban, az 500 kg-osat Thúry János 1893-ban Budapesten, a 250 kg-osat pedig Szlezák László 1923-ban Budapesten. 

Forrás:
Dr. Fóris Anna – Dr. Kertész János: Bihar-vármegye községei In.: Nadányi Zoltán (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 25. Bihar-vármegye (Budapest, 1938)
Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig In.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)