Gyepükaján | Nagykeszi templomrom

A középkori falu maradványa a mai Gyepűkaján községtől DK-re kb. 1—1,2 km-re, a falutól hosszan elterülő magasabb hátságon, a Nádtópatak felőli széle közelében fekszik. A területnek ez a része fákkal és bokrokkal ritkán benőtt legelő. A magyar honfoglaló Keszi törzsnévböl képzett Nagykeszi falut oklevélben 1230-ban említik először. Egy 1346-ban keltezett oklevél alapján arra következtettek, hogy temploma Szent Péter tiszteletére volt szentelve. Nagykeszi falu 1421-ben, 1458-ban és 1474-ben Szentkirálykeszi néven fordul elő, s a 16. századi adóösszeírásokban is így említik. 1531-ben Csabi Istvánnak 1 puszta, 3 adófizető, 3 szegény telke, Csabi Mihály özvegyének 3 adófizető, 2 puszta, 5 szegény telke, Hosszútóti Lászlónak 4 puszta telke volt. Az 1542. évi összeírás szerint Csabi Farkas 2 adófizető, 2 szegény, 2 puszta telket, Csabi Péter 2 adófizető, 4 szegény telket, Hosszútóti László 1 adófizető telket birtokolt. 1548-ban már puszta községként említik.

A falu a környék többi településéhez hasonlóan, a török terjeszkedése és pusztítása következtében elnéptelenedett és nagy részében el is pusztulhatott. A század második felében valószínűleg csak részbeni újratelepülésére került sor; erre utal, hogy 1588-ban és 1594-ben újból említik; ekkor Csabi Mihálynak 1/2 adófizető telke van. Ezután többet nem írják össze. Az elpusztult falu határát Gyepű faluhoz csatolták. Templomának falairól és tornyáról egy évszázaddal ezelőtt, mint épségben levőről írtak. Nagykeszi falu a régi térképek egy részén is rajta van. Tomasich János 1792-ben Zala megyéről megjelent térképe Gyepű falutól DK-re a patak (a Marcal, mai nevén Nádtó-patak) mellett romos templommal (rudera capellarum) elpusztult falunak (praedium) jelöli. Ezt a területet ennél kissé részletesebben ábrázolja Lipszky János 1806-ban megjelent atlasza. Ezen is Gyepű falutól DK-re, a patak K-i oldalán találjuk Nagykeszit, s ettől kissé D-ebbre a patak másik oldalán Kiskeszit. A Veszprém megyei Régészeti Topográfia terepbejárása, a többi adattal egyezően Nagykeszit a romosán ma is álló templomával azonosította, s a terepbejárás során Kiskeszi falu helyét is megtalálták.

Nagykeszi templomának romja a földhát széle közelében áll; a felszín ettől Ny-ra a Nádtó-patak felé lejt. Tornya csaknem ép, s a hajó falai is jórészt magasan állnak. A szentélynek csak a hajóhoz csatlakozó fala látszik a felszínen. Pontos alaprajzának elkészítéséhez egyenes záródású szentélyének mindkét sarkát kibontották. A templomot részletesebben Török László írta le: ,,A templom a magyar kegyúri karzatos templomok csoportjába tartozik. Tornya védelmi jellegű, földszintje ablaktalan, a felsőbb emeleteken lőrés-ablakokkal látták el. Védelmi jellegre mutat az is, hogy a hajó és a torony közötti átjárás a földszinten hiányzott. A toronyba a kegyúri karzatról, az első emeletről lehetett bejutni. A karzatra a hajóból falépcső vezethetett. A torony földszintjének gerendás, első és második emeletének dongaboltozatos födémé volt. Az egyenes záródású szentély hossza 3,1 méter, szélessége 2,8 méter. A hajó hoszszúsága 5,1 méter, szélessége 4,5 méter. A hajónak D felé három rézsűs ablaka volt. A torony a főtengelytől északabbra tolódott, a bejárat így kerülhetett ugyancsak a Ny-i oldalra.

A templom megközelítően kör alakú körítőfalának nyomai ma is jól kivehetők. Átmérője kb. 30 m. A templomot apróbb megmunkálatlan fehér mészkőből építették, s így fala jórészt ma is fehér színben áll előttünk. A toronyfalnak helyenként faragott sarokarmírozása van. Falsíkja nem függőleges, hanem enyhe kidomborodással fölfelé kissé összeszűkül. A falszövet vizsgálatából egyértelműen kiderült, hogy a torony a templommal egyidejűleg épült. A templom nagyjából kör alakú körítőfallal rendelkezett. Építési idejének pontosabb meghatározásához kevés adattal rendelkezünk. Faragványos részletek a fennálló maradványon nincsenek. Alaprajza, a templomhajónak a toronnyal egyidejű építése arra utal, hogy nem a legrégebbi falusi templomokhoz tartozott. A Balaton-felvidék hasonló alaprajzú, egyenes szentélyzáródású és a hajóval nagyjából egyidejűleg épített tornyú falusi templomaival összehasonlítva s ezek korát figyelembe véve, a nagykeszi templomot a 13. század második negyedére keltezhetjük.

Forrás:
Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)