Göncruszka | Református templom

Göncruszka (Ruszka, Uruszka) Árpád-kori település. Nevét a Váradi regestrum már 1220-ban említette Vruzca, majd 1221-ben Rvzka néven. Ruszka a vizsolyi ispánsághoz tartozó 10 királynéi német telepesfalu egyike volt, lakói 1220-ban elűzték két falunagyukat. Az idevaló Seraphin és Ethened, akik a Ruszkaiak ősei, már 1221-ben birtokosok voltak a településen. 1317-ben ebből a Ruszkából elégítették ki Seraphil özvegyét hitbére és jegyajándéka, és leányait leánynegyedük felől. Ekkor már papját is említették. 1332-ben Izsép a ruszkaiak közül az egész Ruszkát magáénak vallotta. A pápai tizedjegyzék adatai szerint ekkor papja 18 garas, 1333-ban 16 garas pápai tizedet fizetett.  1700-tól hívják Göncruszkának.

Papját 1317-ben említik először. A templomot a XIV. században gótikus stílusban bővítették. Majd a XVI. században református használatba került, csak a Thököly-szabadságharc előtt volt kis ideig a katholikusoké. Rabutin császári generális 1686-ban felégette a falut, de lakói 1696-ig folyamatosan visszatértek lakóhelyükre, és a templom a mai napig a reformátusoké. A szószéket 1708-ban Vay Zsigmond készíttette. 1721-ben még megvoltak a templomban a képek, a szentélyben a fali fülkék a kenetek és ampullák őrzésére és a sekrestye. 1774-ig temetkeztek a templom köré. A templomnak a középkorban nyugati homlokzat előtti tornya volt, mely a pusztító évszázadok alatt ledűlt, alapjai ma is láthatók. A templomot 1780-85 között barokk stílusban átalakították, ekkor nyerte el mai formáját. 1780-ban állítottak fel egy haranglábat, majd 1785-ben készült a szószékkorona, a számrakó tábla, és egy régi festett pad.

A templom három részből áll: legnagyobb a nyugati, 9×9 méteres szabálytalan négyzet alakú nagy hajó, a középső rész 6×8 méteres, és a félköríves keleti szentély 4×4 méteres. A teljes belső hossza 21 méter. A szentélyen román stílusú rézsűablakok vannak. A középső részt mindkét oldalon támfalak erősítik, pedig a falak egyébként is elég vastagok (80-130 cm). A templom északi oldalán vannak a sekrestye alapfalai és a kriptabejárat, amelyet 1663-ban befalaztak, de 1985-ben megtaláltak. A templomot eredetileg kváderkövekből építették, de a sima kőfalat 1865-ben csákánnyal bevagdalták, hogy megálljon rajta a vakolat. A nyugati falon van egy hajdan volt torony felőli befalazott bejárat. A templom mai egyetlen déli bejárata egyszerű tagozatú, csúcsíves. A nyugati oromfal fölött van a kis huszártornyocska, amely inkább csak dísznek készült 1865-ben, mert harang nincs benne. Belül a szószék az ép diadalívhez csatlakozik. A belső tér famennyezetét 1939-ben bontották le és készítettek helyette sík, vakolt mennyezetet. A templomtól déli irányban 800 méterre, a parókia udvarán áll az 1934-ben épített11 métermagas harangtorony, ebben vannak a harangok. Nagy Lajos király (1342-82) építtetett a Borsó hegy tövében egy pálos kolostort Szent Katalin tiszteletére. Ez az idők során tönkrement, de néhány liliomos díszítésű faragott köve megmaradt, amelyek néhány lelkész sírkövével együtt itt láthatók a templomkertben.

Forrás:
Várady József templomos könyvei
Bojtorné Toókos Uzonka: Göncruszka, műemlékek