Gácsfalu (Stará Halič) | Szent György-templom

A hattornyos, kétemeletes barokk kastélyú Gács (szlovákul: Halic’) a 75-ös számú autóút mentén terül el, Kékkőtől és Losonctól egyforma távolságra. A másfél ezer lakosú község bekötő utcája végén hívogató térség várja a látogatókat. Jelenleg szlovák többségű, a 19. század végén még fele-fele létszámban éltek együtt a magyarokkal. A statisztikus Fényes Elek (1807- 1876) szerint „Gács, másképp: Gácsváralja tót-magyar mezőváros Nógrád megyében, kiterjedt völgy közepén. Északi oldalán egy magas kősziklás hegyen áll a régi Forgách nemzetség vára, amely a legjobb korban, gr. Forgách Sándornak szolgál lakásul. Határa 210 hold, nevezetes épületei: a gácsi posztógyár és a répacukorgyár, amelyek közül a posztó egész Magyarországbana legnagyobbnak mondható”. Valóban, ez utóbbi manufaktúrából évente kikerült félmillió méternyi gyapjúszövetből készültek egyebek mellett a Monarchia közös hadseregének egyenruhái is. Ugyancsak a 18. században alapították a halicsi majolikaműhelyt, amelynek utódaként máig fennmaradt és működik egy kerámiaüzem a községben. A békediktátumig Nógrád vármegye Gácsi járásának székhelye volt, 1938-tól 1944-ig újból Magyarországhoz tartozott.

Gács első említése 1299-ből származik. Egykori várát az őshonos, Tomaj nemzetségbeli Losonczy család építtette a 13. század második felében. A Csák Máté elleni küzdelmekben romos állapotba került, 1386-ban Losonczy István megújította, 1451-ben a cseh rablóvezér, Giskra János foglalta el, Hunyadi Mátyás azonban visszaszerezte fekete seregével. A 16. század első felében ismét a Losonczyaké volt, a birtok örököse Losonczy Anna lett. Ő Forgách Zsigmondhoz ment nőül, így az egész vagyon a Forgáchokra szállt, szegény Balassi Bálint úr szomorúságára. A romlott vár helyén Forgách építtette a pompás kastélyt 1598 és 1612 között. Az évszázad végén Thököly Imre ostromolta sikertelenül, 1703-ban a kurucok elfoglalták, 1709-ben pedig a császári had felgyújtotta. A főúri palota 1792-ben újult meg, de a szovjetek 1945-ben kifosztották, később az államosított kastélyban zárt elmegyógyintézetet rendeztek be. Teljes megújítása az elmúlt évtizedben történt. Pár száz lépésre tőle fekszik Gácsfalu, régi nevén Ógács (Stary Halic’). Plébániája szerepel az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékben.

Az alacsony kőfallal kerített templom 1330 és 1350 között épült, tisztán gótikus stílusban, a mondabeli Szent György lovag tiszteletére. A harminchét méter hosszú, tizenöt méter széles épület tágas hajóból és rövidebb, keskeny, sokszög záródású szentélyből áll. Keskeny csúcsíves ablakai magasra törnek, kívülről lépcsős külső kőpillérek támasztják a boltívek oldalnyomását. Alaprajza és méretarányai emlékeztetnek a Dél-Nógrád megyei Mátraverebély – szintúgy 14. századi – templomára. Meglehet, hogy Károly Róbert király kegyelt nógrádi uraságai, a Forgáchok és Verebélyiek annak az építőműhelynek a mesterét bízták meg az építkezéssel. A közelmúltban történt régészeti falkutatás, majd a renoválás eredményeként vált láthatóvá egy Szent György lovagot ábrázoló kép, amint lándzsája segítségével megöl egy sárkányt, miközben a várfal lőréses ablakaiból női szentek szorítanak érte. A templom mellett pedig ott magasodik a történelmi Magyarországegyik legrégibb ácsolt fa harangtornya, amelyet 1673-ban Makfalvy János várgondnok készíttetett hálából azért, hogy hét évvel azelőtt megszabadult a török rabságból. Árkádos mellvédes, reneszánsz jellegű erkélye fölött zsindelyfedésű toronysisak díszeleg, amelynek fémgombjából került elő az alapító levél az 1800-as évek végén.

Forrás:
Ludwig Emil: Szent György és a női szentek