Gacsály | Református templom

Gacsály puszta személynévből képzett helynév, ami a hely viszonylag korai megtelepü-lésére utal. Gacsály első írásos említése 1264. A falu ekkor már a Gutkeled nemzetség sárvármonostori főágához tartozó Várdai-alágból leszármazó (II.) Pelbárt comes tulajdona. Az esemény, amely méltónak és fontosnak találtatott az írásba foglalásra, az volt, hogy Pelbárt felesége férje javára lemondott hozományáról és hitbéréről és visszaadta a férjétől ajándékba kapott – Gacsálytól északra fekvő – paládi birtokot is. Tette mindezt a náluk vendégeskedő váradi püspök előtt. A XIV. század közepére a Tiba ágból származó családoknak (az Atyaiak, a Rozsályi Kunok, az Apagyiak, a Zajtaiak és a Gacsályiak) az ősi Gutkeled vagyonból a keleti részeket sikerült tartósan megszerezniük. A rendelkezésre álló adatok alapján, az atyafiságot – amint az egy módfelett különös történetből is kiderül – számon tartó családok élték a megyei középnemesség szokványos – ámbár civódásoktól sem mentes – életét. Intézték birtokügyeiket, ami azt jelentette, hogy időnként megosztoztak közös javaikon, más alkalommal a királytól birtokaik – sokszor vitatott részek – tulajdonlásának megerősítését kérvényezték.

Emiatt aztán a bíróságok előtt hol fel-, hol alperesként, avagy egyszerű tanúként jelentek meg. Mindez alól némiképp kivételt jelent a Gacsályiak három generációt felölelő tisztségviselése, amely komoly anyagi gyarapodással járt. A Gacsályi család utolsó férfitagja, György – aki 1505-ben országgyűlési követ volt –, valamikor 1525 előtt (esetleg azon év elején) halhatott meg, hiszen egy 1525. március 22-én kelt oklevélben már csak özvegyét, Katalint említik. Birtokai egy részét Rozsályi Kun László, másik részét pedig – többek között Zajtát is – a beházasodott, majd csak a XVII. század végén kihaló Újhelyi család szerezte meg. 1550-ben Ferdinánd a Rozsályi Kun családot már Gacsály egész birtokába iktatja be, amelyet Rudolf 1588-ban vásártartási joggal fejel meg. A települést aztán 1590-ben Kun László fia Miklós és Károlyi Mihály rokonság címén kettéosztották.

A gacsályi református templom kutatását 2006-ban végezték el. Gacsály a szatmári Erdőháton fekvő völgyi falu. A szabadon álló, keletelt templom a megtört vonalú utca tölcséresen kiszélesedő csuklópontjában áll. Téglány alakú hajójához kelet felől a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A hajó déli falát négy, míg – a szentély északi falának vonalában húzódó – északi falát két, lépcsős kialakítású támpillér támasztja. A támpillérek lépcsőit bádoggal fedték. A szentély falait öt, szintén lépcsős kiképzésű támpillér erősíti. A hajó déli falát – a támok között – három csúcsíves lezárású ablaknyílás töri át. A szentély déli és délkeleti falában egy-egy, ugyancsak csúcsíves ablaknyílás található. A nyílások profil nélküli, rézsűs kávájúak. Ez alól kivételt képez a hajó délkeleti részén levő ablak, amelynek rézsűs kávája lépcsősen tagozott bélletű. Alatta nyílik az egyenes szem-öldökkel záródó, lépcsős bélletű bejárati ajtó. A bejárattal szemben, a hajó északi falában szintén van egy csúcsíves ablaknyílás. A nyeregtetős hajót és a – mintegy 50–60 cm-el alacsonyabb – szentélyt oromfal kapcsolja össze. Mindkettőt palával fedett tető borítja. A hajót és a szentélyt egyazon magasságban körbefutó, függőlemezek és élszedett tagok által közrefogott, mély horonyból kiképzett főpárkány zárja le. A hajó négy sarkát, valamint az oromfal keleti csúcsát nagyméretű, profilírozott „gúlák” díszítik.

A hajó nyugati végéhez kapcsolódó – hatszintes – to-ronynak a templom főpárkányáig emelkedő első három szintje négyzet alaprajzú, feljebb azonban nyolcszög alakúba megy át. A torony nyugati falában nyílik az enyhén csúcsíves záródású, lépcsőzetesen kifalazott bélletű, háromszögű, egyszerű kialakítású oromzattal díszített kapuzat. Felette – a második szinten – két, háromszögű záródású résablak nyílik. A harmadik szinten egy mély, homorúan szűkülő bélletű, kívül félköríves, belül csúcsíves nyílás található. Ugyanilyen ablakok helyezkednek el a torony északi és déli oldalán. A torony nyolcszög alaprajzú – fogrovatos párkánnyal három szintre osztott – szakaszának valamennyi szintjén, mind a négy oldalon képeztek ki ablaknyílást. E felső szakasz alsó szintjét (azaz, a negyediket) mély tükrökben kifalazott, felül trapéz alakban lezárt ablakok, míg a felső két szintet kettős, csúcsíves lezárású, rézsűs kávájú ablaknyílások világítják meg. A torony keleti falának negyedik szintjén a hajó korábbi, egykor a toronyhoz csatlakozó, háromszögű oromfalának csonkjai láthatók. A szímaszerű tagból, horonyból és függőlemezekből formá-zott főpárkánnyal záródó tornyot enyhén ívelt gúla alakú, bádoggal fedett sisak koronázza.

A templomon alacsony, cementes lábazat fut körbe, melyhez ugyancsak cementből készült járda csatlakozik. A homlokzatokat a legutóbbi (1959–1960) helyreállítás során felvitt, fehér meszelésű, cementes vakolat borítja, amely a vizesedés következtében nagyobb foltokban hiányzik.Az egyetlen teret mutató, diadalív nélküli belsőt stukatúros deszkamennyezet fedi, melyre az 1759-ben készült festett famennyezet megmaradt tábláit erősítették fel. A fehér alapon piros, barna, fekete és elfakult zöld színekkel festett szőlő, tulipán, rozetta, olasz koszorú stb. minták alapján – ebben a csonkolt formájában is – igen jó színvonalú munka. A tér keleti végében emelkedő karzat fából készült, két faragott, rozettás fejezetű oszlopon áll. Az oszlopokat feltehetően másodlagosan felhasznált, nyolcszögletű, faragott kőfejezetekre állították. Mellvédjének középső, kidomborodó mezejét plasztikus rozetta díszíti, a két oldalsó mezőt pedig ovális keretdísz ékesíti. Felülete barnára festett. A nyugati karzat falazott vasbeton, melynek mellvédje vakárkádsorral tagolt, alatta egyszerű deszkamennyezet húzódik.

A torony felső szintjeinek megközelítését a karzat felé nyíló, félköríves lezárású, széles nyílás biztosítja. A szentély északi falában elhelyezett, pálcataggal keretezett, egyenes szemöldökű szentségtartó fülke erősen kopott, többszörös meszelésréteg fedi. Szemöldök párkánya szíma tagozatos, míg könyöklőjét széles horonyból formázták. A bejárattal szemben, közvetlenül az északi fal előtt emelkedik a nem túl kvalitásos, falazott szószék, mint ahogy a fapadok sem képviselnek különösebb művészi értéket. A padlót cementből öntötték, illetve cementlapokból rakták ki. Az oldalfalakat és a síkmennyezetet egységesen fehérre meszelték. A toronyaljat téglabordás keresztboltozat fedi. A toronyaljból a hajóba vezető, nagyjából félkör lezárású, széles nyílás formájában és méretében megegyezik a karzatszinten levő és éppen felette álló – a torony felsőbb szintjeinek megközelítésére szolgáló – nyílással. A torony többi szintjét famennyezet választja el egymástól.

Forrás:
Juan Cabello – Simon Zoltán: A Gutkeled nemzetség két templomának kutatása a szatmári ErdôhátonGacsály és Zajta