Fót | Sikátorpusztai (Szent Márton-)templomrom

A falut eredetileg Harkánynak nevezték (Sykathor alio nomine Harkyan), Harkány területén pedig két falu alakult ki: Mezőszentmárton, mely a mai Budapest XV. kerületének keleti felén kereshető és Sikátor. Az 1298-as oklevél szerint „Sz. Márton egyháza (Káposztás-)Megyer keleti szomszédja.” 1580 és 1590-ben pusztaként írták össze Alag pusztával együtt. Az egykori Sikátor templomát a 13-14. század fordulóján építhették, Szent Márton tiszteletére. Regteluk határai között említi I. Lajos király 1347. február 2-i oklevele Harkány vagy Hartyánt, más néven Mezőszentmártont, mely utóbbi elnevezésről az óbudai káptalan 1335. március 17-i oklevele alapján tudjuk, hogy Szent Márton tiszteletére rendelt templomától (ecclesia Sancti Martini) származott. Ugyanazon Hártyán utóbb Sikátor nevet kapott, amint ez Zsigmond király 1415. február 3-án kelt rendeletéből és a budai káptalan 1472. január hó 6-án kelt okleveléből megállapítható, ahol mindkét elnevezés együttesen fordul elő (Sykathor alio nomine Harkyan).

A Palota szomszédságában ma is meglevő Sikátor puszta tehát azonos a középkori Hartyánnal, illetőleg Mezőszentmártonnal s hajdani templomának maradványai nem régen még állottak a puszta közepe táján a szántóföldek között. A lelőhely délkeleti részén templom falmaradványai láthatók… A rom a XVIII. századtól szerepel a térképeken. 1876-ban Arányi Lajos felmérte és elkészítette alaprajzát, valamint távlati képét az északkeleti oldalról. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik és a szentély felé enyhén szűkül az alapozás szélessége. A bejárat a déli oldalon lehetett. Az MRT szerzői szerint a hajó és a szentély egyszerre épülhetett a 13-14. század fordulóján. Az Arányi idejében teljes falmagasságban álló templomfalat a II. világháborúban szétlőtték, és a maradványokat az 1970-es években nagyrészt elbontották. Így ma már a kőtemplomnak csak a hajó és részben a szentély 50-100 cm magas falai láthatók.

A hajó 8,4 x 7,4-7,2 méteres, falvastagsága 0,8 méter, szentélye kb. 4,5 x 6,8-6,2 méteres ugyanolyan falvastagsággal. A jelenlegi romos épületben is jól kivehető a középkori templom Árpád-kori szentélyének nyújtott félköríves záródású formája. Mivel ásatás a területen még nem volt, nem ismerjük az építési periódusokat, azonban így is kivehető, hogy a szentély külső falának oktogonális kiképzése másik építési periódusból, talán a XV. századból való. 2020. nyarán néhány önkéntes kezdeményezésével megtisztították a területet és elkerítették egy kerítéssel, illetve információs táblákat helyeztek ki. 2020 őszén a szentendrei Ferenczi Múzeum Régészeti Osztályának négy régésze helyszíni szemlét tartott és szakmai javaslatokkal élt. A romot 2022 év végére kitisztították és feltárták, az állagmegóvás még hátra van…

Forrás:
MOL DL 2884
MOL DL 10305
MOL DL 17278
Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
Dinnyés-Kővári-Kvassay-Miklós: Magyarország régészeti topográfiája 9.: A szobi és a váci járás
Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. kötet 1998.