Felsőörs | Prépostsági templom

A Templom – dombon már a XI-XII. században is templom állt, melyet az Örsi-család tagjai – I. Miske fiai: Pál, Renold és Ábrahám ispánok – az 1240 körül elkészült torony megépítése után lebontottak –  és az 1250-60-as években tovább építettek. A torony teljes egészében kváderkövekből épült, a többi rész viszont terméskőből és csak a részleteket és a sarkokat rakták faragott kövekből. A torony keleti oldalához viszonylag kisméretű hajó csatlakozik, szentélynégyszögben és patkóalakú apsziszban folytatódva. A szentélynégyszöghöz kétfelől egy-egy kápolna csatlakozott.  Az alaprajz legkülönösebb elemei a hajó és a torony északi és déli oldalához kapcsolódó oldalcsarnokok, melyek kifelé ikerablakokkal nyíltak. Az  oldalcsarnokok  feletti emeleten oldalkarzatokat emeltek, amelyek éppen ellenkezőleg, befelé nyíltak. A XI. századi templom körül terült el a falu temetője, melyet az 1963-64-es ásatások is megerősítettek. Ekkor találták meg  számos helyen a vörös kváderköveken az építőmesterek kőbe vésett mesterjegyeit. Sajnos nem tudjuk kik voltak e remekművű templom tervezői, kivitelezői, de az építőművészet mesterfokán álltak.

Kolon (Zala) királyi várispánságnak ezen messze előrenyúló területén terült el egy laza kapcsolatban álló falucsoport: Örs falu, melyről a legkorábbi – XIII. századi – források még mint egységes településről emlékeztek meg (1269: Örs – „Vrs”; 1272: Örs falu – „villa Wrs”; stb.) Ez a település is – hasonlóan Magyarország más középkori falujához számos kicsiny házcsoportból állt, melyek viszonylag nagy területen szétszórva, lazán kapcsolódtak egymáshoz. Ez a korai, XII—XIII. századi Örs falu is három – egymástól viszonylag távol fekvő – házcsoportból állhatott. Néhány ház állt a mai Felsőörs helyén is – középpontjában kicsiny, torony nélküli templommal és körülötte temetővel (a mai prépostsági templom helyén). A kezdetben egységesen kezelt Örs falu a XIV. század elejére vált szét két településre: a mai Felső- és Alsó-Örsre, míg a kettő között fekvő falurész (a mai Középsok) nyomtalanul elenyészett. Alsóörsöt valamivel előbb nevezték ezen a néven: 1299-ben adták ki azt az oklevelet, amely „also” Örsről írt („…inferiorem villám Vrs…”). Nevezték még Alörsnek („…Olwrs: 1312), illetve nagyon találóan Zalavég-Örsnek is („1566: „Zalaweg Ewrs aliter Also Ewrs”), mivel valóban Zala vármegye legszélső végén helyezkedett el. A falvak osztódása – külön névvel való megjelölésük – annak volt következménye, hogy a korábban egységes uralom alatt álló falvak több birtokos kezére kerültek.

A faluban – a későbbi (XII-XIII. századi prépostsági) templom helyén – már állt egy torony nélküli és déli irányú bejárattal épített XI. századi templom, amely körül terült el a falu temetője. Az 1963-1964. évi templom feltárás alkalmával ennek a korai temetőnek több sírját megtalálták. Minden valószínűség szerint Orsi Belus és I. Miske ispánok kezdték el építtetni azt a – családi temetkező helynek szánt – templomot, amely ma is uralja Felsőörs községet. Nem tudjuk, hogy kik voltak építőmesterei ennek a nagy szakmai ismereteket követelő munkának. Annak ellenére, hogy az 1963-1964. évi feltárások során a vörös homokkőből faragott kváderköveken számos helyen megtalálták az építőmesterek kőbe vésett mesterjegyeit – nem tudjuk, kik voltak e remekművű templom tervezői és kivitelezői! Azonban a napjainkig álló építményről egyértelműen megállapítható, hogy az építő művészet és mesterség igen magas fokán álló belföldi- vagy külországi mesterek remekműve a templom. Az 1962-1964. évi ásatások és feltárások megállapították, hogy kezdetben – a XII-XIII. század fordulóján – csak a ma is álló, hatalmas, négyzetes alaprajzú, vörös kváderkövekből rakott tornyot építették fel, a már korábban is álló – torony nélküli – kis templom nyugati végén. A korábbi kis templom szélessége és hossza azonos volt a mai templom főhajójával, az oldalhajók nélkül. Az új torony felépülte után a templomnak két bejárata volt: a régi – déli – oldalkapu, s a torony alján át nyíló új, díszes bejárat.

Kezdetben a torony három oldalával állt szabadon. A XIII. század második felében építették körül a torony északi és déli oldalát. Azóta csak a torony nyugati oldala látható. Ez az oldal, a nyugati toronyhomlokzat három egymás feletti faltükörből áll. Az alsó faltükörben helyezkedik el a díszes kapu. A fölötte lévő faltükörben – egymás feletti két sorban – négy ablak zsúfolódik össze. Az alsó sorban három ablak alkot egy csoportot, elfoglalva a faltükör teljes szélességét. Ezek felett – középütt – nyílik társtalanul egy ablak a záró párkányzat alatt. Az alsó három ablak közül a középsőt – a XVIII. századi renoválás során – kitágították, a két szélső ablakon viszont ott vannak – románkori építészetünk egyedülálló példájaként – a csomózott törzsű féloszlopok. A torony a második faltükörrel befejeződött. A torony harmadik ízét képező nyolcszögletű építmény későbbi, talán a XIV. század végén építették. A torony nyugati – fő – kapuján belépő egy – kizárólag vörös kőből faragott – bordás keresztboltozattkl fedett négyzetes alaprajzú helyiségben találja magát, mely kelet felé keskeny ívvel nyílik a hajóba.

Ez a toronyalj – Tóth Sándor véleménye szerint – a Rátold-nemzetségbeli Örsi-család (alapító tagjainak!) temetkezési helyéül szolgált. A toronyalj – jobboldali – déli falában, közvetlenül a padlószint fölött félköríves fülke tátong, amelyet már az épület alapozásával egyidejűleg építettek. A kutatás szerint – írta Tóth Sándor: „…bebizonyosodott, hogy ez a fülke reprezentatív, kváderkövekből épített, és eredetileg félig a padlószint fölé emelkedő sír fölé borult. A helyiségen belül még két, ugyancsak kváderkövekből épített sírhelyet tártunk fel: az egyik, az északi oldalon felnőtt, a másik, közvetlenül a bejárat előtt, gyermek számára készült. A fülkés sírhely esetében teljesen bizonyos, a másik kettő esetében pedig nagyon valószínű, hogy ezek a torony építésével egykorúak. Másodlagos helyzetben megtaláltuk az északi oldalon lévő sírhely eredeti fedkövét is, amelyet kereszttel és egy eddig megfejthetetlenül maradt jellel díszítettek. Egy másik románkori sírkötöredéken ugyancsak kereszteket találtunk, amelyeknek elrendezése valószínűleg szimbolikus jelentőségű. A toronyaljban lévő sírok egykor az alapító család tagjainak maradványait rejthették magukban.”

„Ez adja meg a toronyalj legeredetibb funkcióját – írta Tóth Sándor a továbbiakban – a kissé mélyített szintű, sötét helyiségben … a festett falak között, a körülfutó padkán ülve, az év meghatározott napján bizonyára az Örsi egyház kanonokjai zsolozsmáztak az itt porladók üdvéért, míg a kápolnában a családtagok feltehetően megemlékező misét hallgattak. A fülkesírban nyilván az építkezés fő patrónusa, az alapító feküdt, aki a tornyot a maga és családja temetkezési helyéül szánta, és eszerint terveztette meg.” A torony nyugati és déli fala igen vastag, mivel e falak rejtik magukban az emeletre vezető eredeti lépcsőt, amely az előtérből nyíló egyszerű ajtó mögött kezdődik. Idézzük újra a feltárást vezető szerzőpárost: „A toronyba lépve, még mielőtt a toronyalj helyiségébe érnénk, jobboldalt indul a karzatra felvezető lépcső. A karzaton, tehát a torony emeletén hozta a kutatás a legmeglepőbb eredményeket. Kiderült ugyanis, hogy az emelet eredetileg vékony válaszfallal ketté volt osztva: az északi, nagyobb része széles ívvel nyílott a hajó felé; déli oldalán pedig keskeny, dongaboltozattal fedett helyiség volt, amelyet az előbbi térből a nyugati fal mellett nyíló ajtón át lehetett megközelíteni. (A lépcső valószínűleg közvetlenül az északi, nagyobb térbe torkollott). A kisebb helyiség keleti falában, a padlószintnél kb. 2,5 m-rel magasabban, egy négyszögletes falfülke került elö, mellette pedig, a délkeleti sarokban, egy résablak.

A templomépíttető Örsi-család – feltehetően a templom építésével egyidejűleg – egy világi prépostságot alapított a Mária Magdolnáról elnevezett templom mellé. A prépostság eredetét és alapítását napjainkig homály fedi. Egy bizonyos csupán: a prépostság soha nem volt szerzetesrend kezén, nem volt szerzetes prépostság. Kezdettől fogva világi papok – egy prépost és esetleg egy-két kanonok – birtokolták. Ennek egyik legdöntőbb bizonyítéka a templom főbejárata feletti kőből faragott portálé. Ezen – középütt – egy püspöksüveges alak látható, baljában pásztorbottal, jobbjával áldást osztva. A püspöksüveges alak jobbján egy férfi, balján egy női alak: nyilvánvalóan a templomalapító házaspár képe. A kapubéllet oszlop és pillérfejezeteit akanthus-féle levelek díszítik, s ezeken emberi és állati alakok faragott képei láthatóak. A déli féloszlopnál kezdve: egy madár áll keresztben, melynek farkán állati testet kiegészítő emberfő nyugszik. A következő pillérsarkon három férfialak: egyiknek fején süveggel. A háromnegyed-oszlop fején pörge kalapos ember felső teste. A pillérsarkon oroszlán test emberfővel. A féloszlop fölött fedetlen emberfej. A portálé északi oldalán ugyancsak két emberi alak maradványai láthatóak. A faragott képek minden bizonnyal a templomalapító család tagjait ábrázolták.

Forrás:
Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig – A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)