Fábiánsebestyén | Pusztatemplom romja (Pusztatorony)

Pusztatemplom romja

Fábiánsebestyén

Fábiánsebestyéntől nyugatra, a falu határától kb. 3 km távolságra található a XV. század tájékán épült gótikus templom maradványa. A Kórógy-ér partjától nem messze álló templomot Maróthy János macsói bán építtette a környéken élő földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó emberek számára, melyet Szent Sebestyén és Szent Fábián védőszentek emlékére szenteltek fel.

Csongrád megye
6625 Fábiánsebestyén, Külterület
46.68314030389973, 20.40631244077323

A templom rövid története

A nagyközség Szentes és Gádoros között, a Kórógy-ér mellett terül el. Az 1280-as évek elejétől kunok lakták. Nevét a 13. században épült, Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére szentelt templomáról kapta. Ezt bizonyítja egy 1400-ból való oklevél, amelyben az elnevezés Zenthfabiansebestyenzallasa alakban fordul elő (utóbb 1561: Fabian Sebestien, 1808: Fábián-Sebestyén, 1903: Fábiánsebestyén). A korai időkben területileg Heves vármegyéhez tartozott, kun beosztás szerint, pedig Kolbász-székhez. A 15. század első felében királyi adományként a Gut-Keled nemzetségből származó Maróthi család birtokába került, ettől kezdve a Békés vármegyei gyulai uradalom részét képezte. A Maróthi família kihalása után (1476) a Hunyadiak családi birtoka lett, amelyet Corvin János 1497-ben enyingi Török Imrének és Andrásnak adományozott. 1500-ban vétel útján Nagyváthi-Mágocsi (Porkoláb) Márton tulajdonába került, amelyet 1515-ben királyi oklevéllel is megerősíttetett. Az 1552. évi török hadjárat érzékenyen érintette az ekkor már igen népes falut, de a pusztítást gyorsan kiheverte. Igazolja ezt, hogy 1563-ban 33 adófizető családot írtak össze, 1567-ben pedig már 68 kapuját jegyezték föl a defterekben.

A virágzó település az 1596. évi újabb török–tatár dúlást nem élte túl, teljesen elnéptelenedett, területe pusztává vált. Megmaradt lakossága Szentesre menekült, ennek révén az elkövetkező időszakban az elpusztult helységet a szentesiek használták bérelt legelőként. Bár formailag a területnek több birtokosa is volt, mégis a törökök kiverése után Fábiánsebestyén már, mint Szentes város határrésze került a katonai kincstár kezelése alá. A kincstár tartozásai fejében 1720-ban Harruckern János György élelmezési hadbiztosnak adományozta, mint Szenteshez tartozó pusztát. Békés vármegye igyekezett visszaszerezni a területet, de Harruckern akaratából végleg az újjászervezett Csongrád vármegye joghatósága alá került. Szentes város kötelékéből azonban kiesett, mivel peres úton 1772-ben visszakerült az egyik korábbi birtokos, a gróf Keglevich család tulajdonába. Ők ugyan részben örökösödés, részben adásvétel útján apródonként elidegenítették Fábiánsebestyént, mivel azonban az új tulajdonosai részint főrangú, részint nemesi családok lettek, mint nemesi közbirtokosság nem tartozhatott a földesúri hatalom alatt álló Szentes mezővárosához.

A község halárának nyugati részén, a Kórógy-ér bal oldali, déli, délkeleti partján, egy 5 méter magas halmon állt a középkori község téglából épült plébániatemploma. Napjainkra ebből a felszínen, eredeti helyén csak a délnyugati, déli sarka maradt ránk, azaz a hajó végfalának és oldalfalának egy-egy kis csonkja, a saroktámpillérrel együtt, mintegy 2,5 méter magasan. A templom alaprajzát 2000-2001-ben, a Nemzeti Örökség Program keretében végzett feltárások alapján sikerült tisztázni. A döngölt agyag alapozású épület hajója téglalap (5,5 m x 4,3-4,4 m) formát mutat, a szentélye patkóíves (hossza 3 m, szélessége 2,5 m) lehetett. Az Árpád-kori maghoz a gótika idején támpilléreket illesztettek, ezek közül a fent említetten kívül összesen három másiknak a töredékeit sikerült megfigyelni. Az egyiket a hajó délkeleti, keleti sarkához, kettőt pedig a szentélyhez építettek hozzá. Az utolsó építési fázisban a szentély északi, északnyugati oldalához egy újabb helyiséget toldottak, ugyancsak téglából, amelyet azután osszáriumként használtak.

A falu első említése a forrásokban 1389-ben történik, mint kun szállás szerepel az oklevélben. A környékben betöltött szerepét jelzi, hogy az egykori településen vezetett át az Aradi út, s valószínűleg egy a Dél-Magyarországot a Bihari részekkel összekötő útvonal is. A középkor folyamán a település folyamatosan fejlődött. 1557-58-ban 11 portál említenek a magyar összeírások, 1563-64-bcn már 33-34-et. A 16. századi csatározások folytán többször jelentős pusztulásokat szenvedett, végleges elnéptelenedése azonban a 15 éves háború alatt történhetett. Az egykori Fábiánsebestyén 15 éves háború alatti elpusztulása után már nem telepedtek itt újra, a terület tehát fedetlen maradt. Mezőgazdasági müvelés a későbbiekben azonban folyt, s ez a 20. század folyamán történt földmunkákkal együtt a középkori rétegek jelentős részét elpusztította. A község 13. században épült, Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére emelt temploma az 1596. évi török–tatár dúláskor teljesen elpusztult. Az egykori pusztatemplom a jelenlegi településtől északnyugatra, 3,5 kilométerre, a Kórógy-érhez közel, egy alacsony dombon állt. Néhány évtizede még látható volt a gótikus templom főbejáratának, keleti falának, csúcsíves ajtajának és ablakának maradványai. A romból mára csupán egy kb. 2 méter magas faldarab maradt, a hajdani templom délnyugati támpilléres sarokfala, amelynek építése a 14. századra tehető. A rom megközelítése körülményes. Nemrégiben sor került egy jelentősebb ásatásra a templom körül, felszínre került a templom alapja, és a mellette épült kripta maradványai is.

 

Forrás:
Fábiánsebestyén település hivatalos weboldala (Hozzáférés 2022. december 26.)
Sulinet – Örökségtár
Lichtenstein László – Szabó János József: Megelőző feltárás Fábiánsebestyén-Pusztatemplom lelőhelyen, 2006 őszén In.: Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

Back to Top