Esztergom | Szent Lőrinc templomrom

Esztergom sok középkori egyházi épülete az 1500-1600-as években fokozatosan elpusztult a török elleni háborúkban. A vár rendszeres ostromai során meggyengült erődítményt, a megsérült egyházi épületek anyagát is felhasználva erősítették meg, az utolsó maradványokat az 1700-as évek újjáépítései során véglegesen széthordták. Csak korabeli leírások utalnak arra, hogy egy-egy régészek által feltárt rom maradvány, melyik középkori templomhoz, kolostorhoz tartozhatott. A középkori városrészekben, és a hozzá szorosan kapcsolódó településeken összesen 38 templomról, 11 kolostorról, konventről és lovagházról tudunk.

A Szent Lőrinc-templom a királyi város északi kapuja mellett állt a mai Széchenyi tér és Lőrinc utca találkozásánál. Az eredetileg patkó alakú templomot a 16. században gótikus stílusban átépítve háromhajóssá alakították. A maradványokat feltárták, alaprajzát ismerjük. Egy 1543. évi ábrázolás szerint egy tornya volt. A 19. század végén, Récsey Viktor ásatásai során a 14. századi, gótikus szentélyen belül megtalálták egy korai, patkó alakú szentély falát, amely a 11-12. századi királyi udvarnokok plébániatemplomának maradványa volt. A tér 2006-os felújítása során a templomot ismét feltárták, alaprajzát a tér kövezetében rajzolták ki.

A Szent Lőrinc templomot 1202-ben említi először oklevél; 1892-ben feltárt műformái a XI. századra datálják; legkoraibb pénzlelete II. Béla idejéből való. A Szent Lőrinc templom plébánia-kerülete a város északi részével, központjában a Zeniapalotájával, a koraibb időszakban talán a királyi udvarnak, de mindenesetre a királyi udvarnokoknak városrésze; e városrész utóbb — amikor a királyi udvar az addig csak érseki tulajdonú — Várhegyre költözött (— a XIII. század elejétől), fokozatosan a káptalan, a káptalani udvarnokok városrészévé alakult. A káptalan fokozatos XIII. századi térhódítása következtében alakult ki e kétplébániás, két osztályrendű városnak az az unikális várostörténeti furcsasága, hogy 1284-re a káptalan esztergom-városi vámszedő házát — pro edificatione domus iudicalis ciuitatis — oly feltétellel engedi át a latin polgárokból álló tanácsnak, hogy azok — feladva legjelentősebb kiváltságuk egyikét — alávetik magukat a káptalan piacvámjának, sőt: segítenek a vám behajtásában; mit is ha elmúlasztanának, azonnal vissza kell, hogy adják a városházát, egyben 100 márka kárpótlást fizetnek.

E városalakuláson az esztergomi Vár s az alatta 1239-ben város jogot nyert Érseki, Vizi- (a XIV. századtól Új- vagy Német-) város sorsa kívüláll. Területileg is több száz méter választja el a két, fallal körülvett várost egymástól. A királyi várost, a latinusok és udvarnokok kétplébániás, két kerületű városát viszont már a XIII. század első felében, közös fal veszi körül.

Forrás:
Komárom megye régészeti topográfiája 5. – Esztergom és a Dorogi járás
Zolnay László: Az esztergomi latinosokról
Régi fotó: Récsei Vikor: Az esztergomi Szent Lőrincz-templom maradványai (1893)