Középkori templomok

Magyarország középkori templomai

Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors

Egy háromhajós falusi templom a Balaton-felvidéken

Különleges templomok nyomában III.

Az ecséri templomrom

Az ecséri templomrom fontos helyet foglal el a Balaton környékének rendkívül gazdag és változatos román kori műemlékei között. Egyetlen háromhajós falusi templomunk ezen a vidéken, hiszen a másikat, a felsőörsi prépostsági templomot semmiképpen sem minősíthetjük falusinak. Alaprajzával, falazásmódjával, megtalált részleteivel éppolyan egyedülálló ezen a területen, mint az 1959-ben feltárt kéthajós felsődörgicsei templomrom. Szokatlan arányú hajója rendkívül széles ívű szentélye korai formát mutat, és ezzel átmenetet alkot az ismert XI. századi alaprajzok (Zalavár, Pécsvárad stb.) és а ХIII. században épített számtalan kis méretű íves szentélyű szomszédos falusi templom (Balatonszepezd, Zánka, Kisdörgicse, Csobánc, Badacsony stb.) között. A román kori magyar emlékanyagban is meglehetősen egyedülálló, méreteiben hasonlót csak Tótdiósról ismerünk.

A Balaton északi partjának közepe táján, Révfülöptől mintegy 3 km-re, a Badacsony felé vezető műút jobb oldalán van Rétsarokmajor. A majortól északkeletre, pár száz méter távolságra szántóföldek és szőlők között, alacsony dombtetőn áll az ecsérpusztai templomrom, az Árpád-kori építészetünk egyik jelentős emléke. Az ecsérpusztai templomromot a szakirodalom száz éve tartja számon. Először Rómer Flóris írta és rajzolta le 1861-ben, majd az ő leírását újabb adatokkal egészítette ki Békefi Rémig, legújabban pedig már valamennyi Balaton környékkel foglalkozó szakkönyvünk megemlíti. A rom első alaprajzát valószínűleg a Rómerrel itt járt Berg Károly felmérése nyomán Békefi közölte. Az alaprajz háromhajós, íves szentélyű, keletelt románkori templomot ábrázol, nyugati végén zömök toronnyal. A középkori falu helyéről, a rom közvetlen környékéről korábbi, őskori és római kori életre utaló nyomaink is vannak. A templomromból négy feliratos római kő került elő. Ma a 49. számú vasúti őrház mellett fennálló középkori fal mögött négyszög alaprajzú építmény falnyomai láthatók. Közelében római cserepeket találtak. Valószínű, hogy római épület állt itt. A római köveket valószínűleg erről a területről hordták el a középkori templom építéséhez.

Az írott történeti adatok, szűkszavúan bár, de tájékoztatnak bennünket a falu életéről. Az 1082-es Szent Lászlónak tulajdonított hamis oklevél említi először Ecsér falut a veszprémi káptalan birtokai között. Az Ecsér falura vonatkozó hiteles írott történeti adatok sorát az 1329-ből való Ábrahám és Rendes faluk határjárásáról szóló oklevél nyitja meg. Ebben hallunk először a falu egyik birtokosáról, Benedekről. A falu zömében helyi nemeseké lehetett, bár, a veszprémi káptalannak is volt itt birtokrésze. A templom első kegyurai is az ecséri nemesek közül kerültek ki. A helybeli egyház papjáról 1333-ban hallunk először. A XIV. század első felében birtokperek zajlanak a helyi nemesek és a veszprémi káptalan között. Az 1353-as oklevélből megtudjuk, melyik területen van a perben szereplő négy telek: három a helybeli egyház oldalán, a Balaton felőli részen, egy a plébános curiája mellett, a falu nyugati oldalán. Ez az ecséri templom első okleveles említése. Az oklevélből tudjuk, hogy a plébánosnak is külön háza van a templomtól nyugatra. A XIV — XV. század fordulóján részbirtokos volt Ecséren a kapornaki apátság is.

Az ecséri család felemelkedésének tetőpontját Péter fia László éri el, aki országos méltóságra emelkedik; altárnokmester lesz. Zsigmond király kíséretében 1433-ban Rómában is jár és IV. Jenő pápától búcsúengedélyt hoz a falu Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma számára. A török megszállás a falu életében is döntő változást hoz. A hódoltság alatti időkről a XVI — XVII. századból fennmaradt rovásadó-összeírások tájékoztatnak. A Mohács utáni időkből származó első feljegyzésünk 1531-ből való, amely a felsorolt falut elhagyott, puszta helyként jelöli meg. 1533-tól 1545-ig különböző kisnemesek nevét találjuk Ecsér birtokosai között. 1545-től a dunántúli oligarcha, Csoron András neve szerepel a listában. A XVI. században végig a Csoron örökösök birtokában marad a falu. 1563 és 1566 között a csobánci nahijehez tartozik a falu, tehát adót fizet a töröknek. 1577-ben török portyázás pusztíthatott a faluban. Teljesen elhagyottnak veszik fel ebben az évben az összeírásba. 1566-ban, Veszprém visszafoglalásának évében porták száma is növekedik. A számadatokból is kitűnik, hogy 1567 körül megpróbálják újratelepíteni a falut. 1572-től újból a töröké lesz a vidék. Ecsért 1593-ban írják utoljára össze, mint elhagyott települést. A tihanyi apátság XVII. századi összeírásaiban má csak pusztaként szerepel.

1714-ben találkozunk még Ecsérpuszta említésével a tihanyi apátsághoz tartozó Fülöp falu határának leírásánál. A középkori falu tehát a XVI. század végére lakatlan lesz, temploma rom, melyről a fenti említéseken kívül semmit sem tudunk egészen a XIX. század közepéig. Amikor Rómer Flóris 1861-ben a templomromnál jár, Ecsér Kővágóörshöz tartozó puszta. Tulajdonosa ekkor Csőkör András. Akkor még állt a templom tornya, csak legfelsőbb emelete hiányzott. Az apszis boltozva volt, az ajtó- és ablaknyílások és hajókat elválasztó ívsorok is megvoltak. Rómer toldaléképületekről is említést tesz az északkeleti és déli oldalon. Leírja és lerajzolja a nyugati homlokfal nagy méretű freskóját és Szent Kristóffal azonosítja. Megemlíti, hogv a torony délnyugati falában feliratos római kő van. Tudósít a templom belső kifestéséről is. A torony felső ablakait reneszánsz korinak minősíti. Ír a templomot övező cinterem kerítőfaláról, és megállapítja, hogy „házhelyek mindenfelé észlelhetők” a szántóföldön, a középkori falu területén. A templomrom műemléki helyreállítását megelőző régészeti feltárásra 1962-ben került sor.

Római oltár

Pelargus János rajza a templomromról 1872-ből

A keleti oldalon a köves feltöltés alól először az apszis széles, külső íve bontakozott ki. A déli oldalon a templomhoz képest szokatlanul nagy méretű, 6 méter hosszú előcsarnokot tártak fel. Az előcsarnok déli falának közepén kis támpillér és ettől nyugatra vakolatos ablakfülke került elő. Bejárata a nyugati oldalon van, majdnem közvetlenül a templom nyugati falához csatlakozva. Az előcsarnok déli oldala előtti feltöltésből sok faragott kő került elő, többek között három élszedett gótikus ablakkeret-darab, melyből az egész XV. századi ablakot össze tudták állítani a szakemberek. Ez az ablak valószínűleg a déli oromfalon lehetett. Az előcsarnok falai 1 méter vastagok és mindenütt elválnak a temploméitól, rajtuk több helyen megmaradt a sárgás-fehér többrétegű vakolat, néhol vörös festésnyomokkal.

A templom délnyugati falsarkának alapozásából 1953-ban római oltárkövet ástak ki. Az oltárkő tetején voluta, két keskenyebbik oldalán patera és urceus van kifaragva. A szélesebbik oldalon a feliratos mezőben a következő szöveget olvashatjuk:

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) SAC(rum)
. (At)TTUS BRIN
. . .US ET G(aivs) VENV
STI(us) VALERIANVS
B(ene) F(iciarii) CO(n) S(ulares) V(otum) S(olverunt)
L(ibentes) L(aeti) M(eritis)
IMP(eratore) D(omino) N(ostro) ALEXAN
DRO . . . CO(n) S(ulibus)

Severus Alexander császár i. sz. 226, és 229-ben volt consul. Az oltárkövet a felirat tanúsága szerint egyik consulsága idején állították, tehát az i. sz. III. század harmadik évtizedében. Már Rómer Flóris és a templom többi leírói is említik, hogy „a torony alatt fejére állítva egy másik római kő van befalazva.” À kő feliratát is közli valamennyi leíró, kisebb nagyobb olvasási hibákkal. A feliratos kő cippus töredéke, betű-formái és a szereplő nevek után ítélve az i. sz. II. század második feléből való. Pontos olvasása:

C(aius) TITIVS PRIMI
VS SIBI ET IVST(a)E M(atri)
PIENTIS(s)IM(a)E AN(norum)

Az ilyen módon római kövekkel megerősített falsarok mellett a templom nyugati falának végében az előcsarnokból nyílott a templom bejárata. Egyik bejárati ajtó sem volt kőkeretes, csak a vakolatos ajtókávákat találtuk meg, melyekben fátok lehetett. A templom küszöbének helye alól XV. századi kis bécsi fillér került elő. 

A templomrom a 30-as években

Ásatási alaprajz a keritőfallal és az épülettel

A feltárás nyomán teljes egészében rekonstruálhatóan áll előttünk az ecséri templomrom. Eszerint a téglalap alaprajzú templomot két belső pillérsor osztotta három hajóra; főhajóját keletről íves szentély zárta, a keskeny mellékhajók egyenes záródásúak voltak. A templom déli oldalához zárt előcsarnok, a szentély északi oldalához pedig sekrestye csatlakozott. A sekrestye és az északi mellékhajó sarkában ossarium állt. Az ásatás eredményei, a helyszíni megfigyelések, az összegyűjtött történeti adatok és a régebbi ábrázolások, fényképek alapján a templom építéstörténetét egyértelműen rajzolhatjuk meg. Az idézett korai történeti adatok, az ásatás közben előkerült leletanyag és főleg a templom alaprajzi formája, ezen belül a feltűnően széles szentély nyomán egyaránt a XII. századra tehetjük a templom építési idejét. Az első templom egyhajós volt, íves szentéllyel és két belső pilléren nyugvó kegyúri karzattal, amely felett kis torony emelkedett.

Elképzelhető, hogy az első templom hajóját a későbbi belső pilléreknek megfelelően fából készült szerkezettel már eleve három hajóra osztották. Bejárata a nyugati oromfal közepén lehetett. Belsejét a déli falban három, a szentélyben pedig két kis rózsablakon át világították meg. A templom síkmennyezetes volt, talán nyitott fedélszékkel, csupán szentélyét fedte és karzatát tartotta boltozat. Az egyhajós templomot а ХIII. században, valószínűleg a nagy belső fesztáv (7,5 m) csökkentésére, háromhajósra építették át, két belső pillérsor felfalazásával. A pillérek közötti boltíveken emelkedő belső falak tartották a belül nyitott tetőszerkezetet. A bazilikális belső téralakítás ellenére továbbra is közös egyszerű nyeregforma-tető fedte az épületet.

A feltárt romon világosan látszik, hogy a nyugati fal középső részét lebontották és a két pillérsor közé a főhajó szélességében új, a réginél vastagabb falat emeltek az új torony alátámasztására. Ez a torony most már a nyugati falon és a belső második pillérpáron nyugodott, bár a korábbi templom két pillérét és az ezen levő kegyúri karzatot változatlanul megtartották. Az új bejáratot a déli fal nyugati végében nyitották. Később, de még а ХIII. században, kőből falazott lépcsőt építettek az északi mellékhajóba a karzat megközelítésére. A mellékhajók keleti végeibe falazott oltárok épültek, előttük két-két kőlépcsővel. Az átépítés a templom külső megjelenését csak az új toronnyal változtatta meg, amely terjedelmesebb, nagyobb volt a réginél. A feltárás közben előkerült román ikerablak-töredékek alapján feltételezik, hogy a tornyot oszlopos ikerablakok díszítették. Tetejét valószínűleg falazott sisak fedhette, ahogy azt a Balaton vidékén megmaradt románkori falusi templomokon (Egregy, Sáska, Szigliget-Avas) láthatjuk. A XIV. században a templomot külső, már gótikus jelleget mutató támpillérekkel erősítették meg. Erre azért lehetett szükség, mert az alapozatlanság miatt a falak és különösen a torony falai az egyenlőtlen süllyedés következtében megrepedtek. A templom körül kezdettől fogva temető volt, ezt a XIV. század első felében fallal vették körül. Valószínűleg ebben az időben épült a falon kívül, a templomtól délnyugatra a plébánia egy helyiségből álló kőépülete. 

A templom kialakulása

a) XII. század;
b) XIII. század;
с) XIV. század eleje;
d) 1430 körül;
e) XV. század vége

A fentiek alapján látjuk, hogy az ecséri templomot jóformán megépítésétől kezdve bővítették, alakították. Ez a több szakaszban történt építkezés, amely főleg a XIII. században módosította a templom belsejét, a XIV. századra is átnyúlt. Ecséri László altárnokmester 1433-ban búcsúengedélyt hozott Rómából a templom számára. Ez a kiváltság újabb átépítés befejezése volt, az ásatás nyomán egyértelműen a XV. század első felében kell keresnünk a déli előcsarnok és a sekrestye felépítésének idejét. Az országos méltó-ságra emelkedett kegyúr ezzel a két helyiséggel bővíttette templomát, majd kívül-belül kifesttette és valószínűleg fel is szerelte. A délnyugati előcsarnok a bejárat elé épült. Belső terét K—NY irányú dongaboltozat fedte, az ebből adódó oldalnyomást vette fel az előcsarnok déli falát támasztó pillér. Az előcsarnok bejárata a nyugati oldalon volt, délről ablak világította meg.

 

A sekrestyébe, amely szokatlanul torz alaprajzi formával az apszishoz épült, két ajtó vezetett: északi oldalán egy külső bejárat, déli oldalán pedig a szentélyből nyíló élszedett kőkeretes ajtó. Az északi ajtó mellett kis ablakon át kapta a megvilágítást. A környező külső talajszint miatt magasabbra kellett készíteni a sekrestye padlóját, és ezért megemelték a szentély szintjét, új lépcsőt falazva a a diadalív két pillére közé. A templom belső kifestéséből két felszentelési kereszt és pár kis töredék maradt meg. Az építkezés nagyságát mutatja, hogy elkészülése után a templomot újraszentelték. Ebből az időből származik a nyugati homlokzat Szent Kristóf-freskója. Ugyanekkor készülhetett a plébánia épületének bővítése is. Ezt a feltevést a leletanyag alátá-masztja. A XV. század második felében a templom északi oldalához ekkor ossariumot építettek. Ezzel egy időben falazhatták be a sekrestye külső ajtaját, és ehhez az építkezéshez kapcsolhatjuk a plébánia első helyiségének beboltozását, amire az ott talált két későgótikus bordatöredék utal.

A templom további alakításáról, építkezéséről sem a történeti adatok, sem a feltárt romok nem beszélnek. A falu XVI. századi sorsa, a török hódítás okozta lassú pusztulás nem is volt alkalmas nagyobb építkezésre. A ránk maradt 1936 előtti fényképek azonban azt mutatják, hogy az akkor ledőlt torony felső két emelete nem volt középkori. Nagy méretű ablakait már Rómer Flóris reneszánsznak minősítette. Tudjuk, hogy a XVI. században egyre jobban pusztuló falut 1567-ben új telepítéssel erősítették. Lehetséges, hogy a század közepén bekövetkezett ideiglenes elnéptelenedéssel egy időben a templom is tönkrement, tornyának felső része ledőlt és 1567 után azt újjáépítették. Az 1590-es évekre azután teljesen elpusztult Ecsér és vele temploma is.

Az 1962-ben feltárt rom helyreállítására és konzerválására 1963-ban kerül sor. Bár az ecséri templomrom teljes egészében rekonstruálható, kiépítésére természetesen nem kerül sor, hanem az akkori műemlékhelyreállítási elveknek megfelelően romos állapotában konzerválták. Olyan kis méretű kiegészítések készütek csak rajta, amelyek egykori formájának megértéséhez, szerkezetének megerősítéséhez feltétlenül szükségesek voltak. 

 

 

Forrás és ásatási fotók:
SZ. CZEGLÉDY ILONA – KOPPÁNY TIBOR: A középkori Ecsér falu és temploma (In.: Archaeologiai Értesítő, 91 – 1964.)

A Középkori templomok nevű weboldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a Magyarország területén található középkori templomokat, templomromokat, melyek a történelem viharait túlélve mai napig megtekinthetők, látogathatók. A középkori templomok leírása a menü Középkori templomok oldaláról érhető el. 

Középkori templomok
Minden jog fenntartva! © 2021