Edelény | Református templom

A magyar honfoglalók a mai Edelényhez tartozó borsodi földvár helyén jelentős települést hoztak létre, ez a legnagyobb korabeli magyar falu, amit régészetileg sikerült azonosítani. Összesen 17 házat tártak fel az egykori felszínen, a várdomb északi oldalán két sorban, mintegy az „utca” két oldalán. Alapjuk agyagba rakott kő volt, falaik fából készültek. Volt köztük egy fatuskókra állított boronaház is. A házaknak tapasztott padlójuk volt, és bennük U alakú, kövekből rakott kemence is állt. Az egy helyiségből álló házak alapterülete mintegy 16 m² volt. Két ház esetében azt is sikerült bizonyítani, hogy padlásuk is volt. A faluban volt egy nagyobb ház is, 5×5 méter alapterülettel, 80 cm vastag kő alapfalakkal, ami egy előkelő személy otthona lehetett. A falu tűzvész következtében, egyszerre pusztult el, utána épült a helyére a borsodi ispáni földvár.

Edelényt 1299-ben említik először Edelin néven, ekkor Roland nádor tartotta itt Borsod vármegye közgyűlését. 1332-ben Edelényi László fiai voltak a birtokosai. Papja ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 29 garas pápai tizedet fizetett. Az adó magas összege arra mutat, hogy már ekkor valószínűleg mezőváros volt. A Boldogságos Szűz tiszteletére épült 1330 körül gótikus stílusban a templom. Katholikus papja 1332-ben a felsőborsodi kerület esperese volt. A helység ebben az időben már mezőváros lehetett. 1544-ben Pelsőci Bebek Ferenc volt a birtokosa. 1552-ben egy török támadás felégette a várost, mely 1576-ban még lakatlan, de 1580-ra visszatért lakossága, és már református lelkészt tartottak. 1603-tól a fejedelmi Rákóczi-család birtoka, de ugyanakkor török hódoltsági terület, kiknek zaklatásai miatt lakói egy időre pusztán hagyták a várost. A török kiűzése után újra népesült, 1696-ban építették a meglevő régi templom nyugati homlokzata elé a zömök, majdnem templomhajó szélességű 17 m magas kőtornyot. 1699 körül készült a ma is meglévő tornácos fa toronysisak. 1700-ban restaurálták a templomot, új berendezése 1705-re készült el. A szószéket és a szószékkoronát Kós Mihály és Asztalos Imre festették be.

A nyolcszög három oldalával záruló támpilléres, keletelt szentélyen jobbra és hátul, három két orrtagos mérműves ablak van. A keresztboltozatos szentély sugárboltozatosan zárul. A hajó déli falában van egy faragott fakapu, rajta bibliai felirat és 1785-ös évszám. A déli oldalon még három mérműves ablak van, az északi oldal ablaktalan. A 10 m magas hajónak egyszerű, festett mennyezete van. A hajó9 mszéles, a szentély 7 m-es, az előbbi15, a szentély 10 m hosszú. A templomot utoljára 1929-30-ban a jó nevű Schulek János restaurálta. A munkák közben gótikus felírás nyomait fedezték fel a falon, és a szentélyben a mész alatt freskókat sejtettek, de ezek feltárása még nem történt meg. A templomnak és a toronynak másfél m szélességű kőfalai vannak. A torony alatt egy 5,5´6,5 m-es keresztboltozatos helyiség van. Egy, a toronyba beépített gerendán az 1676-os évszám látható. 1929-ig nem volt torony alatti bejárat, akkor készítették a ma is meglevő neogótikus kaput. A kapu fölött egy háromkarélyos, felső záródású, gótikus ablakocska van, amelyet valószínűleg a torony építésekor helyeztek ide az addigi toronytalan templom nyugati homlokzatából.

Három harangja van. A 350 (96 cm) és 259 kg-os (69 cm) acélharangját Diósgyőrben készítették. A nagyot 1920-ban, felirata: „Hősi halált halt Lajos fiuk emlékére öntették Berentés József és neje.” A kisebbiket 1959-ben, felirata: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan… Készült az edelényi református hívek adományából…” A 134 kg-osat (62 cm) Szlezák Ráfael utóda öntötte 1959-ben Bp-en, felirata: „Békesség nektek… Újraöntődött az edelényi református hívek adományából…”

Forrás:
Edelény város hivatalos weboldala
Várady József templomos könyvei