Doba | Szent Márton-kápolna

A dobai oldalon nagyon szép helyen, 215 méter magasan áll a Szent Márton kápolna, mely egyedüli emléke annak a virágzó életnek, amelyik a „Zenthmartonfewlde”-n folyt. Már 1309-es keltezésű okmányok is említik ezt az ősrégi vallásos emléket. Építői a vásárhelyi apácák voltak. Építési jellege is elárulja, hogy ősrégi alkotás. Eredetileg torony nélkül készült. Fatornyát csak jóval később emelték. Valószínűleg a vár kápolnájául szolgált. Erre enged következtetni a várhoz való közelsége, továbbá az a körülmény, hogy a törökök három éves uralmát a toronyra illesztett félhold őrizte a legújabb időkig. Ezt a XX. században történt renoválás során leverték. 

A korábbi, bizonyosan román kori traktus kelet–nyugati tengelyű. Kicsiny hajóból és erősen patkóívű szentélyből áll. A nyolc méter külső hosszúsághoz és öt méter szélességhez viszonyítva falazata aránytalanul vastag – másfél méteres –, ami által az apszis belső átmérője alig éri el a három métert. A diadalív csupán másfél méternyi szűkülete azt is megkérdőjelezi, hogy valaha is parochiális egyházként szolgált az épület, valószínűbbnek tűnik, hogy emlékkápolnának, földesúri magánegyháznak vagy kegyhelynek épült valamikor a XIII. században. A hajó északi oldalához jóval később toldották az újabb szakaszt, amely most az alkalmi gyülekezetet fogadja be. Az öreg hajóból ezáltal szentély, az apszisból sekrestye lett. Az egyszerű barokk formájú épületrész az 1700-as évek végén készült, faragott kőkeretes kapuján és oromzatán kívül nem sok jellemző műrészletet mutat. Egyszerű ablakai szögletesek, míg a román kori falon két apró tölcsérbélletű ablaknyílást figyelhetünk meg.

Forrás:
Orbán Imre: Öt kápolna a Somlón
http://somloiborut.hu/