Csurgó | Szentlélek-templom

A helység az Árpád-kor folyamán a szabad királyi kanászok földjéhez (terra subulcorum regiorum) tartozott. A falu vásárjövedelme a Zalai Szent Adorján-monostor hamisított alapító oklevelében bukkan fel.1268 Csurgó 1405-ben már oppidum hetivásárral, és az auranai (vránai) perjelség tulajdonában van – ekkor Segesd város kiváltságait kapja Zsigmondtól. 1471-ből vámjáról értesülünk, a 15. században pedig kastélya (castelluma) is állt, amelyet a vránai perjelség csak 1522-ben engedett át Barácsi Mihálynak, és ami később Török Bálinté lett, akinek panasza szerint 1549-ben kirabolták. A csurgói uradalomhoz 17, többségében Zala megyei helység tartozott: Szenta, Csente, Sarkad, Alsók, Sziget, Bodafalva, Vétye, Bálvánd, Molnár, Pápa, Pogánd, Szentkirály, (Csurgó)Nagymárton, Vése, Bag, Almád és Gyékényes.

1193-ban Csurgót Szente praediummal együtt az ispo- tályosoknak/kereszteseknek adományozta III. Béla húga, Margit (1161-1208), aki férje, András somogyi főispán halála után a Szent Margit-rendház alapítója is lett – ekkor Gibmnus dictus Altharis praeceptor de Csurgó nevével is találkozunk. A kolostor, amely az Adria felé vezető út védelmét is ellátta, 1264-től hiteles helyként funkcionált. 1217-ben a johanniták kapják adományként II. Endre királytól a hajdan királyi pásztorok által bírt, a Dráva és Csurgó közé eső földet és várat. 1226-ban is megemlítik a lovagrend csurgói rendházát, amely a fehérvári után az ország második legnagyobbja volt. 1241-ben IV. Béla a Tengermellékre való menekülése közben Csurgón is megpihent. 1264-ből a csurgói keresztesek házfőnökét, Simont említik, 1274-ből pedig a csurgói ispotályosokról van adatunk. A kolostor 1275-ben rendi káptalannak ad helyet Pontius de Fayn tartományi mester elnökletével.

1295-ben a keresztesek ispotályos háza ad ki kiváltságlevelet. A 14. század folyamán több oklevél is megemlíti, mint keresztes konventet. 1339. december 9-én Miklós zalai comes lett a csurgói rendház praeceptora, 1498-ban pedig két ízben is előfordul Bertalan perjel neve. 1374. szeptember 8-án (Iharos)Berény és Csurgó birtokok határjárásakor Arnoldus fráter csurgói ferences (minden bizonnyal elírás) a Szent János-rend valamennyi keresztese nevében nyilatkozik, mivel Baudon, a keresztesek perjele meghalt, új perjelük pedig még nincs. A rendház 1384 után elvesztette önállóságát, és 1405-től a vránai perjelséghez tartozott. A rendház parancsnokai közül, a már korábban említetteken kívül, több név szerint ismert: 1275-ben Boraldi Hugó, Cornati Péter, 1357-ben Altanyz Vilmos, 1366-76 között Széphegyi/Bellomonte Rajmund, 1376-ban Udvarhelyi Arnold és Altarczi Vilmos, 1377-ben és 1384-ben ismét Széphegyi/Bellomonte Rajmund volt a praeceptor. 1387-ben Zsigmond király is megszállt a falai között.

Jóval később és jóval kevesebb szó esik a település plébániatemplomáról. 1430 februárjában Szűz Mária tiszteletére szentelt parochiális egyházát említik, 1479. február 15-én Anthimi János kiközösítésének feloldása ügyében a Budán tartózkodó csurgói pap, Mihály tett lépéseket, 1495. december 8-án pedig a helység plébánosa egyházi kiközösítés alól kért felmentést VI. Sándor pápától. Plébániáját 1484-ben is említették. 1705-14 között Berzence plébániája alá tartozó filia, a falu közepén romlott egyházzal, kőből épült nyolcszögletű toronnyal. 1728-ban e régi templomon épült újjá a Szent Lélek tiszteletére szentelt egyház, ekkor filiái Szentkirály, Nagymárton, Szenta és Alsók. E templom feltehetően a johannita kolostorhoz tartozott, amely a 16-17. században török imaházként létezett. 1962-ben az 1787-ben barokkizált épület (volt johannita kolostor temploma) környékén egy új kút ásásakor, valamint a körforgalmi út építésekor 5 darab, 15-17. századi sírt találtak (csizmapatkó, pitykegomb, koporsószegek).

Genthon a római katolikus templommal azonosította a János-lovagok templomát. Az 1977-ben tatarozott egyhajós templomhoz azonos szélességű, a nyolcszög három oldalával záródó szentély épült. A hajó nyugati oldalához alul négy-, felül nyolcszögletű torony kapcsolódott még a 13. század másodikfelében. A torony északi és déli oldalán csúcsíves bejárati nyílásokat észleltek. A téglából épült, rézsűs iábazatú hajó északi oldalához nagyméretű emeletes sekrestye csatlakozott. A hajó eredeti, nyugati kapuja felett a lábodi temetőkápolnához hasonlóan kisméretű, élszedett körablakot találtak. A torony párhuzamát Somogyvámosról ismerjük, a 13. század végéről. A tornyot sarkain rézsűs támpillérek támasztják meg, a templom egyébként támpillér nélküli. A tornyot román kori, rézsűs bélletű ablakokkal tagolták. A kolostor feltehetően a templommal egy időben, még a 13. században épülhetett annak északi oldalán, a volt gépállomás területén, ahol a helyiek elmondása szerint az udvari tereprendezéskor téglából kialakított csatornát találtak. A település középkori plébániatemploma Csurgó északkeleti végében, az ún. Temetői-dűlőben feküdt.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)