Csepreg | Szent Miklós-templom

Csepregen a legkorábbi állandó emberi település nyomai az újkőkorszakból valók. A bronzkorból egy temető és egy lakóház maradványait tárták fel, de a kelta idők is gazdag régészeti leleteket mutatnak. A rómaiak és az avarok is megtelepedtek Csepregen, ahol lehetőség nyílt a Répce-folyón való átkelésre. A mai város a 9. században a Keleti-Frank Királysághoz tartozott. A 10. században a honfoglaló magyarok kifosztották, majd birtokba vették a területet, amely később több törzs szállásterülete is volt. Már az Árpád-házi királyok korában sűrűn lakott helynek számíthatott Csepreg környéke, mivel két erődítmény, egy templom maradványai és több más hasonló korú lelet került itt elő. Lakosai leginkább harcos szabadok, majd szerviensek, később kisnemesek lehettek.

A város első említése 1255-ből való, ám ekkor már minden bizonnyal a tágabb környéke legjelentősebb települése lehetett. A 14. században többször civitasként említik, címere 1362 előttről ismert, ám 1390-ben a király a Kanizsaiaknak adta, így mezőváros lett. 1452-ben husziták foglalták el, ám őket később kiverték a városból. A 16. században Csepreg újból kiemelkedő jelentőségre tett szert, többször volt színhelye (Sopron vármegyei) megyegyűlésnek. 1650 fős (1522-ben) lakosságával, két plébániatemplomával, zsidókkal, egyike lehetett Magyarország legnagyobb mezővárosainak. Csepreg 1532-ben a Bécsbe irányuló török hadjáratot sértetlenül átvészelte, mivel az akkor már birtokesélyes Nádasdy család (1535-től tényleges tulajdonuk) a törökbarát Szapolyai János pártját fogta.

A Szent Miklós-plébániatemplomot a hagyomány szerint Kanizsai János esztergomi érsek építtette 1391-ben. A főpapot és testvéreit valóban 1390-ben iktatták be Csepreg birtokába, de a mai épület semmilyen részlete nem utal a 14. század végi építésre. Még legkorábbinak tűnő része, a nyugati homlokzat elé ugró torony is jóval későbbi, késő gótikus jellegű. Az erőteljes, felfelé enyhén keskenyedő torony négyzetes testének elrendezését Csatkai Endre a kismartoni (Eisenstadt, Burgenland) plébániatemplom (a jelenlegi székesegyház) 16. századelejétől épülő tornyával rokonította (a csepregi torony felső, nyolcszögű lezárása későbbi). A tornyon nyíló nyugati kapu kőkerete az építést a 15. század végére, a 16. század elejére keltezi. A 19. században rossz állapotúnak leírt, nagyméretű hajó középkori részletet nem mutat. Az épületet többször pusztította tűzvész. A Széchenyi tér 24. alatti új plébániaépület pincéjében kis falfülkét alakítottak ki, amelynek oldalait és alját másodlagosan beépített kőfaragványokból képezték ki. A két szár gótikus kőtöredék. A könyöklő tagozatot nem mutató két hasábja lehet későbbi is, bár kőanyaguk egyezik a másik kettőével. A faragványok lelőhelye nem ismert, csak feltételezhető, hogy eredetileg a templomhoz tartoztak.

Forrás:
Lővei Pál: Csepreg, Szent Miklós-templom In.: Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat – Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)