Csengele | Bogár-háti templomrom

Csengele Szeged város azonos nevű tanyai kapitányságából 1950. január 1-jétől szervezett község. Határában Reizner János 1892-ben, Horváth Ferenc 1975-ben két Árpád-kori (13. sz.) templom maradványait tárta föl. Az Alsó- és Felső-Csengelén található templomromokat nyilvántartotta a kun pusztákat 1699-ben összeíró küldöttség, és föltüntette Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi szegedi határtérképe is. A felső-csengelei rom emlékezetét őrzi a Templomhalom. A középkorban kun puszta, neve erdős, bozótos hely jelentésű kun szóból származik. 1570-ben Alsó- és Felső-Csengele pusztát a szegediek használták marhalegelőül és a török adóösszeírók 16 szállást találtak a két pusztán. A hódoltság után az 1730-as években került Szeged birtokába.

Egy 1699-ből származó feljegyzés sorai utalnak arra, hogy a kun puszták egyházas helyeinek összeírását végzők még tudtak egy itt állott templomról, mely a török uralom alatt elpusztult. Leírják ugyanis, hogy Felső-Csengelén a templom romja még látszik, Alsó-Csengelén azonban nem található: „…In superiori seindt noch einige rudera von der Kirchen, in inferiori aber nichts zu finden.” Kaltschmidt Ábrahám, aki Szeged határának térképét készítette, még 1747-ben is tudott a maradványokról, hiszen több más puszta-templom romja mellett (Csórva, Kereser, Öttömös, Csengele-Templomhalom) Alsó-Csengelén is templomromot jelölt „locus ecclesiae” felirattal. A XVIII. század végén, a József császár-kori térkép szerint már csak a felsőcsengelei templom romjai léteztek, melynek eltűnéséről a helyi hagyomány a múlt század végén még annyit vélt tudni, hogy Szeged város hatósága — mint kegyúr — a kisteleki templom építéséhez hordatta el építőanyagként. A 18. század végére azonban annyira elbontották, hogy az akkori térkép már nem is tünteti fel.

1975. január 24-én az Aranyhomok MGTSZ a központi major mögötti területen, a Bogár-tanya mellett (015/17 helyrajzi számú terület „h” alrészén) homokkitermelést kezdett meg. A munkák beindulásakor azonban emberi csontok kerültek elő, ezért értesítették a szegedi Móra Ferenc Múzeumot. A leletmentést 1975. január 27. – február 11. között végezték dr. Horváth Ferenc irányításával. A „Bogárhát” elnevezés egyébként egészen jelenkori, a domb melletti tanya tulajdonosáról nevezik így a lelőhelyet, mely megbízhatóan azonosítható az 1747-es térképen jelölt templomhellyel. A mezőgazdasági művelés következtében a templom korabeli dombja annyira lekopott, hogy az alapfalakat már 50-90 cm mélyen megtalálták. Az alapozás 110 cm szélességben és kb. 170 cm mélységben döngölt szürke agyagból készült, téglasor vagy kőalapozás nélkül. A templom külső mérete 9,7 X 6,8 méter. A templombelső feltárása közben számos vakolatmarad-vány került felszínre szürke, téglapiros, fehér festésű töredékek; fehér alapon sárga, fekete ívek; sárga alapon vörös mező – fekete sávokkal keretezve. A templom tégla és kő felhasználásával készült, bár a feltételezések szerint az egyik építőanyagot a korabeli újjáépítéshez használhatták.

A templom építésének korát nem lehet pontosan behatárolni. Horváth Ferenc feltételezése szerint legkésőbb a 13. században épült, és valószínű, hogy a tatárjáráskor (1241/42) pusztult el először, majd újjáépítették. A templomban és környékén 38 sírt tártak fel 62 és 162 cm közötti mélységben. A sírok fekvése nagyrészt a templom tengely irányához igazodott. Mindegyik halottat háton fekve, nyújtott lábakkal temették el. A kezek a test mellett nyújtva, a mellen vagy a medencén keresztbe fonva, illetve ezek kombinációjaként helyezkedtek el. Koporsóra utaló nyomokat csak néhány sírnál lehetett felfedezni. Kilenc sír alján találtak faszéndarabokat szétszórva. A sírban történő tűzgyújtás okára több feltételezés van. Egyesek szerint a járványos betegségek elleni védekezésre utal, mások szerint pedig hiedelmi okok miatt végezték. Öt esetben a temetés ünnepi ruhában történhetett, amire az előkerült selyemszövet darabok, párták és pártaövek utalnak. Pártát három gyermek- sírban fedeztek fel.

Pártaöv 3 sírból került elő, ezüstözött bronzveretekkel. Az egyik öv szíjvégén a páncélba öltözött Szent Györgyöt ábrázolták, amint a sárkány torkába döf lándzsájával és a lábával rátapos. A szent itt gyalogosan szerepel, ellentétben a középkorban elterjedt lovas ábrázolással. Gyűrű kettő sírban volt. Hajkarika csak egy sírban fordult elő és a 13. század végén készülhetett. Hat sírban fordult elő 14-16. századi ruhakapocs és pitykegomb. Üveg pasztagyöngyöket egy sírban találtak, a korát a 15. századra tették. Szintén csak egy sírban fordultak elő csontgyöngyök, ami a 13-16. század között volt divatban. A feltárások során találtak egy 12 tüskés, csillag alakú buzogány töredéket. Ez a típus a kunok megjelenésével tűnt fel, s a 14. század második felére a tollas buzogány majdnem teljesen kiszorította a használatból. Az egyik sírban ráakadtak I. Mátyás kisméretű ezüstpénzére, obulusára. Az előkerült leletek alapján az ásatást vezető régész a templom körüli sírok korát a 13. század vége és a 16. század eleje közötti időszakra tette és történeti adatok alapján az ide temetkezetteket kunoknak tartotta (antropológiai vizsgálatok nem történtek). 1998. júliusában, az újabb ásatások során emléktáblát avattak fel az 1975-ös munkák emlékére.

Forrás:
Horváth Ferenc: Csengele középkori temploma (In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976-77/1., p. 91-125.)