Csákány | Nagyboldogasszony-templom

A török eredetű személynévi vagy csak a csákány közszóból eredő elnevezésű falu csak későn jelenik meg az oklevelekben – 1323-ban Csákány, Kerektóval együtt, Kanizsa várához tartozott. Plébániatemplomának első említése 1470-ből való. 1542-ben Bardws Chakan néven sorolják fel – ekkor Jakab plébános 60 D hadiadót fizetett. 1480-ban és 1497-ben a település mint oklevél-kiadási hely fordul elő. Az obszerváns ferencesek S. Salvatoris provinciájához tartozó, a Koroknai Allya család által alapított kolostorról 1516-ban értesülünk – ekkor az Ozorai őrséghez tartozott. 1531-ből Kőröshegyi András gvárdián neve ismert. 1532-ben a Bécs ellen vonuló török sereg kirabolta és felégette. Bori Dénes és Potolyi György testvéreket pedig megölte. Az 1533. évi közgyűlés a kolostor elhagyásáról dönt, 1537-ben mégis újjátelepítik Dalmadi Máté gvárdián vezetésével. 1542-ben javításokat is végeznek az épületben, melyet az Allya család katonai célokra alakíttatott át, s vizesárok és kettős palánk vette körül. 1544-ben még hallunk a kolostorról, ekkor Szentlászlai Egyed volt a gvárdián. A kolostor Szigetvárral együtt pusztult el véglegesen, bár 1572-ben Palat Jeromos kanizsai építőmester szemlét tartott a várban.

Alaprajzára egy 1569-es Giulio Turco-féle rajzból következtethetünk, ami szerint a ferences templom tíz tám- pilléres volt, és tornyos várkapu vezetett át a kolostort körülölelő nagy árkon. A római katolikus templom a középkori templom falainak felhasználásával épült. 1760-ban barokkizálták, 1860-ban pedig romantikus átépítésen esett át. Egy 1812-ből származó térkép is megemlíti, hogy a templomot romjaiból építették újjá, és hozzá egy monostor is csatlakozott, melyet mély, négyszögletes árok övezett. A monostor helyére plébániaház épült. Egy másik templomnak, a valamikori plébániatemplomnak a maradványai innen 200 ölnyi távolságra láthatók. A régi falu a maitól nyugatra, a temető helyén feküdt – feltehetően plébániatemploma is itt állhatott. A nyolcszög három oldalával záródó támpilléres szentélyhez és hajóhoz teljes hosszúságban egy téglalap alakú épületszárny (sekrestye/káptalanterem) kapcsolódik déli és északi bejárattal, keleti végében toronnyal, esetleg szentéllyel, valamint északra egy újabb épületrésszel (sekrestye/torony). A kolostorudvart minden oldalról körülépítették. Az északi szárnyon tíz cella sorakozott, nyugaton kettős teremsort találunk. A tornyos főkapu is itt nyílt.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)