Csabrendek | Szentistváni templomrom

A Sümeg környéki táj jelentős községe Csabrendek. A többközpontú, szabálytalan úthálózatú település két község nevét viseli, Csab és Rendek nevét vonták össze. Csab az egykori különálló helyiséget, ma a Csabpuszta felé eső részt jelenti. A Bakony utolsó nyúlványán fekvő jelenlegi község közepe a régi Rendek falura esik. Csabrendek gondosan karbantartott, fejlődő település. Sümeg, Gyepűkaján és Nyárád irányában vezet tovább műút. A XIV. századtól számolja fennállását. 1355-ben történik első említése. A települést részben erdő öleli körbe, a hegyen szőlőt termesztenek. Csabrendek alapfokú közintézményekkel ellátott, több műemlékkel, látnivalóval rendelkezik. Hasznosításra váró kastélyépülete van, katolikus temploma műemlék. Volt Bogyai-kúria (1790, barokk) és a két XIII. századi templomrom (Csab, Rendek) mellett további XVIII., és XIX. századi emlékekkel rendelkezik.

Csabrendek ősi település, már a kőkorszakban is éltek emberek a Csúcshegy lejtőjén, amikor a mélyebben fekvő részeket még tenger borította. Később a kelták, majd a rómaiak lakták a vidéket, majd őket a pannon szlávok, később pedig a szlovének követték. A község neve Rendek, de eredeti ejtése alapján többfelé elnevezése is ismeretes: például Rennek. A Rendek szó szláv eredetű, amely vörösércet jelent magyarra átfordítva. Ez utalást tesz a bauxittól vörösre festett földre, amely a környék egyik jellemzője. A mai Csabrendek három részből épült össze, ezek a részek akkor külön falvak voltak: Rendek (1314-ig Villa Rennek, oklevélen említett név alapján), Al-Csad, Fel-Csab vagy Szentistváncsab. Akkoriban mind a három falucskának parochiás temploma volt. Azonban az érkező tatárok a falvakat a templomaikkal együtt elpusztították.

1428-ig Csabrendek jelentős településnek számított, Zala megye keleti részének járási székhelye volt. A török idő alatt a két Csab rész elnéptelenedésnek indult. Templomaikból már csak romok maradnak, amelyek aztán már fel sem épülnek. Mindeközben Rendek népes falu marad. 1632-ben a Sümeget környező hat település török uralom alá került, de a várat nem tudták bevenni. A Renneki és Chaby nemzetségből magát kinövő Csabi család uradalmai is odavesztek. A család tagjai, mint végvári katonák harcoltak a fenyegető török ellen. A Csabiak elvesztett birtokai 1648-ban az Érsek családhoz, később pedig az említett famíliából leágazó köznemesi családokra szálltak át. A harcok végeztével a három terület összefogásából született meg a mai Csabrendek őse. Itt a földesúr, Galánthai gróf Fekete György észak-magyarországi tót, cseh, morva és lengyel, majd pedig német telepeseknek adott otthont.

Szentistván elpusztult falu Csabrendek határában, az egykori és elpusztult Csab falu helyétől északra kb. 500 méterre bozóttal benőtt, alacsony falú rom. A XIV. század elején még Csab része Alcsab néven, tehát abból települt. Későbbi nevét templomának titulusától kapta. Papját 1333—34-ben és 1421-ben említik, templomáról okleveles adatot nem ismerünk. A XV. században Szentistváncsabinak is nevezték. A XIII—XIV. század fordulóján a szomszédos Csabról települt község, amelynek birtokosai a középkorban mindig megegyeztek Csab és Rendek birtokosaival. 1536-ig írták össze az adójegyzékben, később csak lakatlan birtokként szerepelt. Templomáról okleveles adatot nem ismerünk. A falu helyének közepén emelkedő erdős, enyhe magaslaton ma is felismerhető a templom egykori helye.

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Fotó: Kaszás Zsolt