Buják | Bujáki vár

Buják várát valószínűleg királyi várként kezdik építeni legkésőbb a 13. században, de első említése csak 1303-ból származik. Az építtetők körüli bizonytalanság oka, hogy a 14. század elején már királyi vár. Ugyanakkor nagyobb nemzetségek birtoktesteibe ékelődik. Így építtetőként még felmerül a Szolnok-nemzetség, illetve a Kökényes-Rénold nemzet is. Csák Máté parancsára Ibur fia István ostromolta sikertelenül 1318-ban. A felmentő királyi sereget Dénes fia Pál mester, óbudai és szegedi várnagy vezette. Később is királyi vár marad. Garai Miklós nádor Mária királynétól 1386-ban kapja meg Bujákot adományként. Az adományozást Zsigmond király is megerősíti 1393-ban. Ezután rövid ideig a Pásztohi család birtokolta, majd 1424-ben Zsigmond király feleségének, Borbála királynénak adományozza a várat. Albert király 1438-ban elveszi Borbálától és Báthori János fia István országbírónak adja a hozzá tartozó Buják, Szirák, Héhalom, (Erdő) Tarcsa, Palotás-Hatvan, Hényel helységekkel együtt. Szapolyai János király 1528-ban a hozzá hűtlen Báthoriaktól elvéve, Werbőczy Istvánnak adja. A kettős királyság belharcai mellett a megnövekedett török veszélyről tanúskodik egy korabeli törvénycikkely, mi szerint „váráról, amelyet a török csaknem minden bevételétől és jövedelmétől megfosztott, az 1546:XLIV.tc. gondoskodni kívánt”.

1551-ben már Báthori András birtoka, aki megerősíti és kijavítja a vár falait. Az északi rondella legkésőbb ekkor épülhetett. Ali budai pasa csapatai 1552 júliusában Szécsény és a környékbeli kis várak hódoltatása után, ötnapos ostrom során elfoglalták. Tinódi a Budai Ali basa históriája című művében írja le az eseményeket. Egy korábbi bujáki eseményt a Kapitán György bajviadala című Kassán 1550-ben nyomtatott művében örökít meg. Kapitán György a hollókői vár kapitánya egy török rab körül támadt vitában összekülönbözött Hubiár agával, a szandai vár parancsnokával és kihívta párviadalra. Az uralkodói engedélyt megkapva a felek a bujáki vár alatti rétet jelölték meg a párviadal számára, s 1550. augusztus 10-én mintegy 350 lovas gyűlt össze Buják várában. Jelen volt többek között Balassa János Felvidéki főkapitány, Lossonczi István Szécsény kapitánya, Bebek György, Zay Ferenc, Zoltay István. A török és magyar csapatok kezeseket, túszokat cseréltek, majd Jánossi Pál, Zoltay István, illetve Eskodán Horán és Deli Malkocs bégek megválasztották az igazlátókat – párbajbírákat. Megegyeztek abban is, hogy a viadal győztese ellenfele életét megkíméli.

A párbajozók először lovon kopját törtek, majd lóról szállva hegyestőrrel vívtak. Kapitán a kézfején sérülve buzogánnyal hadakozott tovább, erősen fejen ütve Hubiárt. Végül handzsárral folytatta a vagdalkozást a két sebesült vitéz. Ekkor az igazlátók befejezettnek tekintették a párviadalt és a csapatok békében tértek meg váraikba. A párbaj pontos helye ismeretlen, de valahol a patak mentén, valamely nagyobb tisztáson, réten zajlott, ahol a két kis sereg is elfért a küzdők körül. Buják 1593-ig a budai szandzsákhoz ill. a váci náhijéhoz tartozik. 1554-ben a zsoldlista szerint 53 katona védi a várat, köztük egy bujáki iszlamizált magyar is, kinek testvére, Lukács keresztény maradt. Az 1556-1557. évi török zsoldlajstrom szerint őrsége 24 fő, 1557-1558. évben 30 várkatona, és 1568-1569 évben is 30 fő. 1570. után már tímárbirtokkal fizetik őket, de számuk nem nagyon változik. 1569-ből a felszerelésről is van adat. Ekkor a várban két ágyú, 12 szakállas puska és 20 puska volt, valamint 28 „ócska” szakállas. 1593-ban Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf kassai kapitány – más források szerint Báthory István országbíró újra visszaszerzi a várat, s 1598-as forrás szerint Báthory a helység birtokosa is. 1605-ben Czobor Mihály, Bosnyák Tamás és Dengeleghy Mihály a várat Bocskay számára elfoglalja, 1606-ban a Bécsi béke alapján került ismét királyi kézre.

A Báthori család kihaltával a Várday család és Bosnyák Tamás füleki kapitány birtokába jutott a település. Magyar végvárként 1663-ig működik. Az 1608:XV.tc.23, 42.§ erődítéséhez Pest, Heves, Külső-Szolnok, Fejér és Solt vármegyék, valamennyien csak részben, míg saját tartozékainak munkaerőit teljesen ide beosztva rendeli. Az 1613:XVII.tc.6.§ a vár biztosabb őrzésére katonaság kirendeléséhez folyamodik. Az 1618-1619. évi országgyűlésen a vár düledező állapotáról is szó esik. Az országgyűlés 1655-ben 150 lovast és 50 gyalogos katonát rendel védelmére. Erődítésének karbantartása ekkor Solt vármegye feladata. 1663-ban a török újra elfoglalja és Hasszán aga vezetésével 50 főnyi őrséget helyezett el a várban. Ekkor járt itt Evlia Cselebi török utazó, aki ilyennek látta a várat: „ A várban 300 szűk ház van. Egyetlen temploma az uralkodó nevéről elnevezett dzsámi lett. Vára az ég csúcsáig felnyúló meredek sziklán álló erős kicsiny vár. Egyetlen oldalról sincs magaslat körülötte. Van mély börtöne, melybe kötélen kell leereszkedni. A régi időkben ez oszmanli kézen volt, mert a dzsámi oltára (valószínűleg Mihrab-fülkéje) most is meg van. A dsámi mellett igen jóvizű kút van, melynek vize július hónapban is jéghideg. A kútfúró mester ezt a sziklát a fúróval lyukasztotta ki és úgy hozta elő a vizet, teljes kilencven öl mély. Külvárosa csinos magyar város, lakói többnyire hatvani ráják. Ötszáz csinos ház van benne. A vár a hatvani mező közepén kerek tojás gyanánt áll.”

Rövid idővel később Balassi Imre gyarmati kapitány vezetésével magyar csapatok foglalták el a várat, azzal a feltétellel, hogy a török őrséget hagyják szabadon elvonulni. A magyarok a megállapodás ellenére Csécse mellett megtámadták a kivonulókat és legnagyobb részüket megölték. Emiatt még abban az évben Murtezán aga, hatvani parancsnok ostrom alá vette a várat, amelyet Berczelly János várkapitány feladott a szabad elvonulás feltételével. Most a törökök támadták meg az elvonulókat és legtöbbjüket megölték. Ezután a várat még kijavították. Valószínűleg 1666. után a törökök felégetve vonultak ki belőle. Az 1683. évi hadjáratokban már jelentősége nem volt. Mária Terézia 1745-ben Eszterházy Pálnak adományozza Bujákot. Az uradalom (egy része) 1848. után Hatvani Deutsch Bernát birtokába került, akitől 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg. A századfordulótól gróf Károlyi Erzsébet – gróf Pappenheim Siegfriedné volt a várat is magába foglaló terület birtokosa. A források szerint ő alakítja romantikus kerté a várromot, de állagvédelmi munkákat is végeztet. A vár területét le is záratja. Ugyancsak ő építteti a vár alatt, az egykori Váralya dűlő területére a 30 szobás vadászlakot – a mai üdülő elődjét, és a Sasbérci kilátót.

A várban folyt szakszerű régészeti feltárásról nincs adat. Erdész Sándor, helyi erdész kisebb dilettáns kutatásokat végzett a vár területén 1950. körül. Az előkerült leletanyagot Patay Pál gyűjtötte be tőle. Ugyanekkor, 1952-ben Körmendy Mátyás (Balassagyarmat) ajándékaként Patay egy vaskulcsot gyűjtött be. A megyei régészeti gyűjteménybe került tárgyak nagy része egy kiállításon megsemmisült, ma már csak a leltárkönyvi bejegyzések állnak rendelkezésre. A vár területén folyt turkálásoknak, kincskereséseknek a helyi folklórban és a helyszínen is vannak valós nyomai.

Forrás:
Kovács Miklós-Majcher Tamás-Mátyó Edina: A Bujáki Vár és környezetének turisztikai célú hasznosítására vonatkozó fejlesztési program – beruházás megvalósíthatósági tanulmánya