Biharugra | Református templom

Református templom

Biharugra

Az épület története az Árpád-korig nyúlik vissza. A mai templom – a torony és a déli oldalán elhelyezett toldaléképület (porticus) kivételével – román kori alapfalakra épült fel.

Békés megye

Biharugra, Erzsébet u. 46, 5538

 

A templom rövid története

Biharugra területén az Árpád-korban már léteztek települések: Peszere, Peterd, Iregd vagy Nagyugra, Kisugra vagy Egyházasugra, Monostorugra. Ezek története a 12. század elején kezdődött egy kolostor megépítésével, ám a tatárjárás alatt alatt azonban ezek a területek elpusztultak és elnéptelenedtek. A hatalmas, birtokos nélkül maradt földeket IV. Béla szétosztotta vitézei között, így lett a környékbeli földek új tulajdonosa Danela, majd 1329-ben az ő fiai. A 14. századtól kezdve évszázadok alatt ezek a birtokok felaprózódtak, tucatnyi, egymással rokonságban álló család osztozott rajtuk, de többségük Danela leszármazottai, az Ugraiak kezében maradt. A törökök 1566-ban, Gyula várának elfoglalása után Ugra vidékét is elfoglalták. Amikor 1598-ban Várad irányába indultak, útközben 13 falut, köztük az itt álló Nagyfalut is elpusztították, de Háromugra ezt a pusztítást még túlélte. Nem úgy az 1660-asat, amikor a törökök II. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen indultak bosszúhadjáratra. A törökök kiverése után a régi birtokos Ugray-család tért vissza. Ezután megerősödtek a földesúri család majorgazdaságai, ahol a lakosok részesművelést folytattak, mások alkalmazottként dolgoztak vagy béresnek szegődtek. A jobbágyfelszabadítás után viták támadtak a birtokviszonyok miatt, ezeket egy 1858-as per döntötte el, amelyet a kihalt Ugray család örököse, Bölöny Sándor rendezett.

Az épület története az Árpád-korig nyúlik vissza. A mai templom – a torony és a déli oldalán elhelyezett toldaléképület (porticus) kivételével – román kori alapfalakra épült fel. A félköríves szentély (apszis) külső oldalán legalább 1 – 1,5 méter magasságig áll a középkori fal, máshol csak az alapozásban figyelhetők meg a homokkőből készült kváderek. A mai templomhajó mérete 25,5 x 12,5 méter. A régészek az ugrai református templomot az ugrai monostorral, a körülötte levő településnyomokat Monostorugrával azonosították. A Szűz Mária tiszteletére fel szentelt, s első ízben 1214-ben említett monostort valószínűleg még a XII. század elején alapították. Megszűnésének pontos időpontja ismeretlen, utoljára 1329-ben említik. A mostani, 1772-ben elkészült templom helyén előzőleg sövénytemplom állt, egy régi fundamentumra építve. Ugra református lakosai 1768. április 30-ai keltezésű ágensi beadványukban kérvényezték az uralkodótól, hogy elavult fatemplomuk helyére új kőtemplom építését engedélyezze. Az engedélyt rövidesen meg is kapták. Építésénél az elődök hűségesen követték az ősi alapokat. A templomhajó 1772-ben ké-szült el ezen az alapon. A torony és a déli bejárat előterének alapja későbbi. A biharugrai a környék legrégebbi református temploma. Ha az eredeti Árpád-kori építményt tekintjük, akkor Békés megyében ez az egyik legrégebbi, a mai napig megmaradt középkori építmény, még ha később ráépítettek is.

1796. április 25-én rakták le a torony fundamentumának alapkövét. Az alaphoz az ugraiak Peszere templomának romjaiból hordták ide a köveket. Ezen kívül a hajdan Peterden állt templom megmaradt köveiből is hordtak be a torony építéséhez. “1801. július 28-án … a Toronynak minden munkája tökéletességre ment … Éder Jakab kőműves mester által.” Soltész János lelkész 1842-beli feljegyzése szerint: 1831-ben egy viharban az erős szél megrongálta a torony nagyon magas “czifra hármas structurájú tetejét”, olyannyira, hogy még a “fészkéből is kimozdította”. A nagyobb kárt, és egy esetleges súlyos tragédiát megelőzendő az egyházközség 1833-ban egy helybéli ácsmesterrel leszedette a torony tetejét, s a leszedett anyagból kalapolták be a tornyot, addig is, míg az ekklézsia elegendő anyagot nem szerez be a kijavításhoz. Az ács a munkát el is végezte, de az “elegendő anyag” soha nem gyűlt össze, és a torony mind a mai napig csonka maradt. Mai magassága: 26 méter. A torony eredeti formáját, alakját csak az ekklézsia 1806-ban metszett pecsét-nyomója őrizte meg számunkra. Ez a pecsétnyomó eltűnt a II. világháború viharában, de lenyomata megmaradt számunkra is néhány okmányon. Egy 1885-ös vagyonleltár szerint a templomhajó fedele ekkor még vörösre festett fazsindely volt, a szószék pedig kőszószék. Két, fenyőfá-ból készített, festett karzat volt akkor is, mint ma, s rajtuk számmutató táblák. Az úrasztala fényezett fából készült. A toronyba vezető lépcső részben kőből, részben fából készült.

1888 és 1890 között a helybéli földbirtokos Bölöny család jóvoltából kicserélődött a templom teljes bútorzata és új, faborítást kapott a karzat. A mai szószék 1890-ben készült el. Tóth János ugrai asztalosmester készíttette egy nagyváradi műbútorasztalossal. 1907. június 28-án, vasárnap reggel a harangozás közben a nagyobbik harang megrepedt. Rövidesen döntés született arról, hogy a régi harangok helyett újakat öntetnek. 1907. augusztus elején Thúry Ferenc budapesti harangöntő mester kapott megbízást a harangok öntésére. Az új harangok öntésére 1907. november 16-án került sor. A nagyobbik “É” hangú tiszta súlya 849 kg a kisebbik harang “C” hangú, a tiszta súlya 255 kg. lett. A harangok felszerelését Túry Ferenc megbízásából Schlezák (Szlezák) László végezte. A harangok ünnepélyes átadására 1907. december 14-én került sor. 1910-ben alapítványt hoztak létre a harmadik harang öntésének költségeire. Ez a harmadik harang az I. világháború miatt sohasem készült el. Sőt a presbiteri gyűlések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint 1917-ben még az 1907-es harangok egyikét – a 225 kg-os, “C” hangú kis harangot – is elrekvirálták. Visszaemlékezések szerint a román megszállás idején szedték le, de a jegyzőkönyv másról tanúskodik.

1912. május 15-től nagy felújítási munkálatok kezdődtek a templomon és annak tornyán. E munkálatok során cserélődött le templomhajó zsindelyes tetője, s lett helyette lemeztető, amilyen napjainkban is. 1914. május 10-én a helyi fogyasztási szövetkezet a lelkész útján bejelentette a presbitériumnak, hogy a toronyba saját költségén órát akar készíttetni, amely toronyóra Szántó Gyula óraműves kivitelezésében még azon év őszére el is készült. A háború után, 1925-ben sikerült közadakozásból a régi, 1907-beli nagyharang mellé egy kisebbet is öntetni F. W. Rincker által Budapesten az ECCLESIA HARANGMŰVEK RT-nél. Ez a két harang szól a mai napig is az ugrai templom tornyában. A kisebbik, 476 kg-os, “Gisz” hangú harangot 1926. március 7-én ünnepélyes keretek között avatták fel. 1939. április 4-én újabb felújítás kezdődött a templomon. A toronytető, a gömb és a tető kijavítása, befestése, a templom és a torony falának tatarozását történt. Április 23-a volt az új gömb felhúzásának a napja. 1944-ben a front sajnos kétszer is átvonult a falun, s ez a templomon is súlyos nyomokat hagyott. A visszavonuló csapatok részéről a templomhajó észak felől találatot kapott. Ugyanígy belövést kapott, de délről, a toronysüveg is. A templom háború utáni felújítására 1946-ban és 1947-ben került sor.

1982-ben az egyházközség úgy határozott, hogy újból felújítja a templomot. A gyűjtés a renoválás költségeire már 1982-ben elkezdődött. A lelkész úgy látta, nincs mód a munkák késleltetésére. Már 1982-ben felújították a tetőt. 1983-ban pedig a tornyot újították fel, és megvették a templomhajó bevakolásához szükséges anyagokat. 1984. május végén a helyreállítás utolsó szakasza, a festés is elkezdődött. Az új gyülekezeti terem csak 2005-re készülhetett el. 2003. május-júniusban valósulhatott meg a toronysüveg teljes felújítása.

 

Forrás:
Biharugrai Református Egyházközség hivatalos weboldala

Back to Top