Besztercebánya (Banská Bystrica) | Mária-templom

A város az itt még a kelták és quádok idejében megindult rézbányászatnak köszönheti eredetét; a rézkorszakbeli leletek ugyanazon összetételeket tartalmazzák, amelyeket ezen vidék réztermékei képviselnek. A morvák idejében a telep neve Bisztricze lehetett; a név mellett a bevándorolt német telepesek ellentétben a szomszédságban fekvő Altstohl elnevezéssel, a Neusohl elnevezést használták. Ezeknek a bányászat és az ipar terén kivívott s a jövőben is biztosítandó sikereit kivánta IV. Béla 1255-ben azzal jutalmazni, hogy kivette a várost a Zólyomi vár joghatósága alól s a szabad királyi városok privilégiumaival ruházta fel. Zsigmond idejétől kezdve e város a többi hat alsómagyarországi bányavárossal együtt a királyné tartozékát képezte. Utolsó úrnője Mária, II. Lajos özvegye volt, akitől a várost testvére, I. Ferdinánd, a kir. fiscus számára megváltotta. A rendkívül gazdag királyi bányák 1494-től kezdve Thurzó János bérletébe kerültek, aki lassankint a polgárok bányáit is magához váltotta s ezeket aztán az augsburgi Fugger családdal együtt egészen 1546-ig művelte.

A bérlet megszünése után a bányákat a kincstár művelte, de tőke nélkül csak szerényebb méretekben. Nagyobb lendületet nyert az üzem, amidőnt a tőkét az amsterdami Deutz és a bécsi Sreyvogel cégek előlegezték s a réz számára a nyugateurópai városok elsőrangú piacait biztosították. A bányászat nagy kiterjedésű művelése céljából 1573-ban lefoglalta Miksa a város erdeit s csak a mult század második felében sikerült a városnak ezen nagyjövedelmű vagyonát visszaperelni. A városnak gazdag bányászata, fejlett ipara s a 17. század elején elkészült erődítvényei nagy szerepet biztosítottak neki a Bocskay, Bethlen, Thököly és a Rákóczi idejében, de egyúttal nagy megpróbáltatásoknak is tették ki a polgárságot.

Szűz Mária Mennybemenetelének tiszteletére szentelt plébániatemploma. Korábban német templomként volt ismeretes. A várnegyed részeként épített, eredetileg román stílusú templom alapjait a 13. század második felében rakták le. Az évszázadok folyamán többször átépítették, bővítették. Az északi fekvésű, 1478-ban kialakított Szent Borbála-kápolna gótikus oltárát a bányászok védőszentje, valamint Lőcsei Pál mester táblaképei díszítik. Déli fekvésű Szent András és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnái szintén az 1470-es évek bővítéseinek eredményei. Ezen kápolnák Mária Magdolnát ábrázoló triptichonja és a bronzból készült keresztelőmedence még a kápolnaépítés korából származnak. Mindezen alkotásokat megóvták az 1761-es nagy tűzvész pusztításától, azonban a templombelső jelentős része megsemmisült, tetőszerkezete beomlott, a Lőcsei Pál mester által faragott főoltára is a lángok martalékává vált. A tűzvészt követően barokk stílusban építették át. Főoltárának Szűz Mária Mennybemenetelét és a Szentháromságot ábrázoló festményei Johann Lucas Kracker alkotásai.

Forrás:
Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)
Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)