Árpád-kori romtemplom
Balatonboglár
Pannónia Provincia öröksége (a Szőlőskislaki városrészen fellelt, az Aqvincum felé tartó) hadiút. Vélhetően a rómaiak voltak a szőlőkultúra meghonosítói is. Zewlews-lak (Szőlőskislak) városrész neve a szőlőművelés folytonosságára utal. A Balaton környezetében élők kultúrtörténeti örökségét, a középkori emlékeket, a falvakat, a templomokat és a várakat a történelmi viharok részben vagy teljesen lerombolták. Különösen igaz ez a somogyi partokra, mert ez a vidék a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Így történt ez Balatonbogláron is: a középkori építészeti emlékeket a régész ásója nyomán ismerhetjük meg. Honalapításunkat követően Lél-Bulcsú és Bogát-Bő majd Koppány nemzettsége uralta a vidéket. Az Árpádok korában (bizonyítottan) templomok sorát emelték. A XIII. században épülhetett a település első temploma, a mai Temetődombon. (1937-ben ásatást végeztek, majd új, hitelesítő ásatás során, 1996-ban ismét feltárták a helyét.) Feltehetően Szent Györgynek szentelték, aki Szent Mártonnal győzelemre segítette Koppány ellenében Szent István hadait.
1211-ben, II. Endre királyunk oklevelében ” villa Boclar”-ként írták le először a város nevét. Egy hamisított oklevélben (1093-ra, Szent László idejére datálták) „villa Boclar cum portu”- említtetik, azaz akkor itt révátkelő működött. (1330-ban „Zygethrew” (Szigetrév) alakban a szemben lévő Révfülöpről emlékeznek meg.) A török hódoltság után újra benépesült e vidék. A balatonrendesi (akkor Zala vármegye) Bárány család (1726-tól 1856-ig birtokuk volt Bogláron) 1752-ből fennmaradt okiratában újra megemlítették a boglári révet. Hitelesen datálható műemlék-építményként az ő klasszicista kastélyuk, a Bárány – kúria maradt ránk. (1825 Építtető: Bárány Pál.)
Az akkori úttalan vidéken a két vármegye, Zala és Somogy urodalmai között a szántódi és a boglári rév biztosította a kapcsolatot. Ekkor még a Balaton a mai Várdombig ért, Nyugatra (Fonyód felé) nyílt víz, homokturzás és mocsárvilág volt. 1773-ban a Jankovich-család földbirtokot szerzett Bogláron. A reformkor haladó eszméihez csatlakoztak a vidéki földbirtokosok: az itt élő Bárány Pál és Jankovich László is. Az utóbbi 1847-ben felajánlotta a tulajdonában lévő révkikötőhely használatát a Balatoni Gőzhajózási Társaságnak. Hertelendy Károly zalai alispán novemberében azt jelentette Széchényi Istvánnak, hogy készülnek a „Kisfaludyt” (a hajó 1846-ban jelent meg a tavon ) fogadni képes balatoni kikötők, köztük a boglári. 1849-ben Bogláron huszonnégy úri birtokos 1932 magyar holddal rendelkezett. (A községet köznemesek lakták ekkor).
A falu nevével, amely talán török nemzetség nevet rejt magában, először a Tihanyi alapítólevélben találkozunk, amelynek birtokában maradt az egész középkoron keresztül. A 14. század végén írott és 1092-re hamisított oklevél kikötőjével együtt említi. 1221-ben a veszprémi káptalan bizonyságlevelében Szt. György tiszteletére szentelt egyháza szerepel. A pápai tizedjegyzékben a somogyi főesperesség alá tartozó plébánia papja, Márk 1333-ban 50 kis D, 1335-ben 3 garas tizedet fizetett. 1426-ból Pál nevű plébánosáról értesülünk. 1614-ben Molart panaszzal fordult a budai pasához, mivel a törökök itt palánkot építenek a puszta szentegyházból. A lelőhelyen, a Várhegytől délnyugatra a Templomdomb keleti lejtőjén egy kb. 11 x 5,7 méteres templom sírokkal övezett alapfalait találták meg 1937-8-ban (Darnay Béla) IV. Béla és Károly Róbert korabeli pénzérmék, vasszögek, bronzgyűrű kíséretében.
Az ásatás során apróköves, mészhabarcsba ágyazott alapokat, faragott köveket és római kori téglát észleltek a várfalszerűen kerített templom anyagában. A hitelesítő feltárás 1996. július 8-19. között történt meg Jankovich B. Dénes vezetésével; ekkor egy keletelt, egyenes szentélyzáródású templom kő- és téglaalapozása került elő. Az alapozást közvetlenül a mésztufa alapkőzetbe, kavicsos mészhabarcsba rakták. Falrészletek csak a déli főfalnak a diadalívtől nyugatra eső részén, illetve a szentély északi oldalánál találhatók. A felszín ingadozása miatt a templom nyugati felét 70 cm-rel mélyebben alapozták a szentélynél. Az egyik négyzetes alaprajzú karzattartó pillér maradványa is előkerült. Átépítésre utaló nyomot nem találtak, és járószintet sem sikerült rekonstruálni. Az ásatás során Zsigmond- és Mátyás-pénzek, vasszögek és Árpád-kori kerámia került elő. A templom a 12. században épülhetett egyenes szentélyzáródással, amelynek felmenő falai törtkőből lehettek.
Forrás:
Balatonboglár település weboldala (Hozzáférés: 2023. május 21.)
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)