Balatonberény | Keresztelő Szent János-templom

A mai település helyén már mintegy 6500 éve élhetnek emberek, ezt újkőkori és bronzkori leletek tanúsítják. A római korból a Balatonban talált téglák és egy kút, valamint a faluban fellelt sírok és pénzérmék maradtak meg, de vannak népvándorláskori temetők is a község területén.

Az első írásos dokumentum, amelyben említik, 1121-ből származik, ekkor nevét Buren alakban írták. (Bár sokáig ismert volt egy 1082-ből eredő oklevél is, de kiderült, hogy az hamisítvány.) Az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben Fanch-Beren írásmóddal szerepelt; ez a név az akkori birtokosra, a Gordovai Fáncs családra utal. Egy 1536-os adóösszeírásban Fajsz-Berény néven fordult elő, egy 17. századi feljegyzés szerint pedig a Fáncsok egyik leányági leszármazottja, Zankó Miklós birtokolta a falut. 1727-től a Hunyady családé lett, nekik köszönhető, hogy a 14. századból származó, de majdnem teljesen elpusztult templom romjaira egy új, barokk stílusút építettek. Bél Mátyás 18. századi leírásában megemlíti, hogy a virágzó település lakói főként szőlészetből és halászatból élnek.

Egyhajós, keletelt, a nyolcszög három oldalával záródó és támpilléres szentéllyel épített középkori épület, amelynek nyugati vége is sokszög záródású. Ez előtt áll a kétemeletes barokk torony, tetején késő barokk sisakkal. Bejárata a nyitott toronyaljból nyílik. Hajója felett kétszakaszos csehsüveg, szentélyén fiókos donga boltozat. A szentély északi oldalán gótikus szentségtartó fülke, a délin kettős ülőfülke. A déli homlokzaton a támpillérek között gótikus ablaknyílások. 18. századi helyreállításait a birtokos Hunyady család készíttette, akárcsak tornyát 1800-ban.

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Balatonberény település honlapja (Hozzáférés: 2023. május 21.)