Baktalórántháza | Urunk Mennybementele-templom

A római katolikus templom a régi Dégenfeld-kastéllyal fekszik szemben, melynek melléképületei még a templom mögötti területen is láthatóak. Alacsony dombon épült, elhelyezésénél fogva különösen a nyugati homlokzatával emelkedik ki a környező épületek közül. Ma a homlokzat elé épített barokk torony adja a templomról az első benyomást, és teljesen hamis képet sugalmaz. Ez a kis templom a legérdekesebb falusi egyházak közé tartozik, melyek a szabolcsi homokon épültek. Az eredeti homlokzatról nem alkothatunk fogalmat, mert jellegét a torony hozzáépítése egészen megváltoztatta. Eredeti nyugati részlet csak egy-egy, a sarkokon merőlegesen elhelyezett egyosztatú, vízcseppentő nélküli támpillér és a körbe futó lábazatnak a nyugat felé eső részlete. A hajó déli oldalán azonban már három szép, elég nagyméretű, rézsűs, kissé lapított félkörívű ablakot találunk. Ezek szélessége a rézsű külső szélén kb. 1,12 méter, magassága kb. 2,40 méter, míg az ablaknyílás méretei kb. 55 x 180 cm. Az ablakokon vasrácsok vannak, melyek még középkoriak lehetnek. Az ablakok ritmusa nem egyenletes, a karzati és a másik kettő között nagyobb a távolság. Ez azt a látszatot kelti, mit egyébként a fal mai állapota is megerősíteni látszik, hogy itt valamikor bejárat volt.

A szentély déli oldalán egy, a hajó ablakához hasonló ablakot látunk, azzal a különbséggel, hogy ez alacsonyabb. Külső méretei : kb. 120 x 190 cm, a belső nyílás méretei kb. 50 x 120 cm. Ablakrács ezen az ablakon is van. A déli oldalon a diadalívnél merőlegesen és a szentély délkeleti oldalán átlósan szintén voltak támpillérek, alapjuk a földben még kis fáradtsággal megtalálható. Az 1828-as Canonica Visitatio után a javasolt kijavítás helyett a támpilléreknek a lebontása történt. Hogy a keleti oldalon milyen volt a szentély fala, egyelőre bizonytalan. Ma itt nincsen ablaknyílás, a középkorban azonban lennie kellett. A sekrestye fala a szentély külső falát 30 cm beugrással folytatja, ezért itt támpillért sem találunk. A sekrestye bejárata kelet felől van, s maga az ajtónyílás fölött egy szögletes, rézsűs, egyenes lezárású ablakkal folytatódik, ami szintén középkori eredetű lehet. Érdekes jelenség, hogy a sekrestye falának a lábazata valamivel keskenyebb, mint a templomé, éppen úgy, mint ahogy a sekrestye falának a vastagsága is kisebb, mint a templom fala. Ez összefügg azzal, hogy a templom falának lábazata a sekrestye belsejében is végigvonul a szentélyfal külsején.

A sekrestye északi falán 1957 nyarán egy rendkívül erős vihar levftte a vakolatot, és amint az gyakran meg szokott történni, a pusztulás nyomán értékes részletek kerültek elő. Ekkor előtűnt a fal szép és ritka színhatású építési módja. Kiderült, hogy a sekrestye és az egész templom fala is sötétvörös és zöldeskék zománcos sötétlila téglából épült fel olyan módon, hogy egy-egy hosszában fekvő vörös tégla közé rövid végével egy-egy sötétlila téglát helyeztek, és a sorokat úgy hozták össze, hogy a lila téglák keresztmintát adnak. A téglák mérete itt 6 x 12 x 26 cm. Az északi oldalon szokás szerint nincs ablak. Bejárás ma a torony alatt levő ajtón történik. A torony alsó teréből a templomba vezető ajtó azonban figyelmet érdemel reneszánsz kőkerete miatt. Kímás díszítés övezi a keret három oldalát, az egész kapu tetején egy erősen kiugró párkány van, s az alatt ez a felirat : „Matheus. De. Baktha. Faciundum. Curavit 1519.” A felirat betűi nem antikva, nem is fejlett gótikus majuszkula, hanem egy elég kusza jellegű, korábbi betűtípus. Nyilván a felirat készítője, aki ezt a faragványt is alkotta, nem rendelkezett teljesen azzal a stílusérzékkel, hogy megszüntette volna ezt az ellentétet. Az ajtó zárja, ha kívül nem is, de belülről figyelmet érdemel. Kb. XVI. századi lehet. Némi egyszerű indás díszítés van rákalapálva.

A templom hajójába lépve karzat alatt találjuk magunkat. Mindjárt az ajtónyílás sarkán pedig egy alacsony, 41 cm-es, kőből készült szenteltvíztartót találunk. Ez középkori lehet. A karzatot két oszlop és a falnál két oszlopmetszet tartja, melyeket egymással, illetve a homlokzati fallal félköríves hevederek kötnek össze. Az oszlopok, illetőleg oszlopmetszetek távolsága egymástól 163 cm, a homlokzati faltól pedig 150 cm-re vannak. Az előcsarnok a hevederektől eltekintve egyébként csehboltozattal van fedve. A karzatot tartó oszlopok egy 54 cm magas, 95 cm széles élszedéses négyzetes hasábra vannak ráhelyezve. Ezzel egy 9 cm magas párnatag és egy 3 cm magas pálcatag kapcsolja össze. Az oszlop törzse 103 cm magas, s az oszlopfő megismétli valamivel kisebb méretben a lábazatot. Az oszlopfőt egy 8,5 cm magas és minden oldalon 5 cm-re kiugró abakusz fedi. Az ívek az oszlopfő vonalát folytatják a fejlemez felett. A hajó szélessége 6,40 méter, hossza 11,10 méter. Diadalíve élszedés nélküli, szabályos, sőt túl szabályos félkör. Ügy látszik, mintha az élek gipszelve lennének. A diadalív fala az északi falnál 135, a déli falnál 130 cm széles. A szentélyben ugyanezek a távolságok 45, illetőleg 47 cm. Tehát nemcsak a diadalív nincs egészen pontosan tengelyben, hanem pár centiméteres különbség a hajó és a szentély tengelye között is észlelhető.

A szentély egy lépcsővel magasabban fekszik. Falainak méretei az északi faltól számítva az óramutató mozgása szerint 4,30, 4,30, 4,15 és 4,57 méter. Tehát átlósan felezve félig szabályos, félig szabálytalan alak. A szentély dongaboltozattal van fedve, kb. 3 méter magasságban kezdődik, úgyhogy az egyik déli ablak felső rézsűje már a boltozatos részbe nyúlik. A szentélyben balra egy kis, egyszerű csúcsíves, 44 cm magas, 26 cm széles fülkét találunk, mely pasztofórium lehetett. Jobboldalon is találunk egy kis szegmentíves nyílást, ez 28 cm magas és 38 cm széles. A szentélyből északra nyílik a sekrestye, mely szintén középkori. Ennek mérete a szentéllyel párhuzamosan 4,30 m, merőlegesen pedig 3,10 m. Különös, hogy a hosszúság egyezik a szentélyhosszal, holott kívülről a sekrestyefal 30 cm-rel beljebb van. Ennek oka, hogy a sekrestyefai vastagsága csak kb. 60 cm, a templom fala ellenben 90 cm. Ebben a helyiségben is dongaboltozat van, mely kb. 190 cm-ről indul ki, legmagasabb pontja kb. 3,5 m, tehát a donga vonala szabályos félkör. A sekrestye és a szentély közös falán, a sekrestye belsejében megtaláljuk a templom külső lábazatát, amint már említettük.

A torony nem középkori. A padlás gerendái között még vannak tölgyfagerendák is, egyiken-másikon Iátszanak a facsapok helyei, ácsjelek nincsenek, szerkezetük azonban rekonstruálható. A rekonstruálás emlékeztet az ajaki és a nyírbátori ref. templomok szerkezetére. Nem lehetetlen tehát, hogy a régebbi darabjai a XVI. század elején már megvoltak. A templom legszembetűnőbb sajátsága falazásának a módja. Színes tégla használatával „az Alföldön az egész középkoron át találkozunk. Bizonyos anyagok jelenléte az agyagban ugyanis égetéskor megfesti a téglákat. A baktai esetben azonban a színes téglák zománccal vannak bevonva, és tervszerűen, minta szerint vannak falazva. A vakolat ma még legnagyobbrészt beborítja a falakat, de a szabaddá vált részeken a minta következetesen érvényesül. Mikor Ipolyi Arnold a monumentális téglaépítészet nyomait kereste Szabolcsban és az Alföldön, csak egyes színes, esetleg zománcos téglákat talált, melyek rendszer nélkül voltak összeillesztve, mint például a nyíregyházi, múlt század végén lebontott középkori ref. templom esetében. Ipolyi még nem tudott a baktai templomról, csak sejtette, hogy ilyen létezik.

Magyarországon az ilyen színes falazási technika ezen kívül csak Szamostatárfalván fordul elő eddigi ismereteink szerint. A minták azonosak, azonban Szamostatárfalván jóval vékonyabb habarcsréteggel kötötték össze a téglákat, mint Baktán. A karzattal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy minden jel arra mutat, hogy ezt a templomot nemzetségi templomnak építették. Emellett szól elsősorban az a tény, hogy a régi kastély területén fekszik. A karzat mai formája emlékeztet bizonyos szempontból a csarodai templom karzatára, de hogy fenntartás nélkül középkorinak mondhassuk, attól visszatart némi meggondolás. Ilyen például a magas lábazat és az abakusz vastagsága. Ez ugyanis 8,5 cm vastag, ami erősen azt a látszatot kelti, hogy a torony tégláival egyező, azaz 7 cm vastag téglából készült. Azt a lehetőséget nem szabad elvetnünk, hogy a karzat a reneszánsz idejében is épülhetett, ugyanis ekkor már használatban voltak nagyobb méretű téglák.

A templom keletkezésének ideje nem teljesen vitathatatlan. Az okleveles adatok szerint a község 1343-ban már fennállott. A keletkezéssel kapcsolatban két időpont kerülhet számításba. Egyik az 1828-as Canonica Visitatio adata : „Ecclesia haec e solidis materialibus tegulis videlicet coctis anno 1519 exstructa est per Sp D Mathius (!) de Bakta.” Másik időpont az egyház egy régebbi plébánosának a szóbeli közlése, mely szerint a templom 1270-ben épült volna. Az előbbi 1519-es évszám mellett szól a fenti adaton kívül a kőkeretes ajtónak a felirata is. Azonban valójában véve ez a két adat csak egy, mert az egyházi feljegyzés a reneszánsz-feliratra megy vissza. Ez utóbbi felirat pozitívan csak arra mutat,, hogy a kőajtót csináltatta Baktay Máté. Az ilyen hivalkodó feliratnak azonban mellesleg az a hivatása is volt, hogy a tájékozatlan szemlélőt annyiban félrevezesse, hogy a felirat készíttetőjének hallgatólagosan többet tulajdonítson, mint amit az valójában megérdemelne. Végeredményben a reneszánsz ideje volt.

Nem lehetetlen azonban, hogy Baktay Máté tényleg végzett valami átépítést, esetleg a régebbi fából készült urasági karzatot építtette téglából. A templom alaprajza azt mutatja, hogy a XIII. század vége felé készült a templom. A téglák méretei is csak megerősítik ezt az időpontot, és mindkettő egybevág az említett ismeretlen forrásból származó egyházi hagyománnyal. Az alaprajzi adatokból néhány jellegzetes körülményre következtethetünk. Az építkezés a szentély keleti oldalfalával kezdődött s az északi szentélyoldalfallal folytatódott. Ezt az a tény mutatja, hogy a szentélynek ez a két oldala teljesen azonos méretű. Azután körbeépítették a falakat és csak megközelítő pontosan jutottak a tervvel a kiindulási helyre. A sekrestyét később, de ugyanaz az építkezés csatolta a szentélyhez. Az utólagos hozzáépítést a templomnak a sekrestyében levő lábazata mutatja, és hogy mégis egy építkezés keretén belül történt, azt az azonos színes falazási technika árulja el.

Forrás:
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében In.: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. – 1958 (Nyíregyháza, 1960)